|
Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden 6. fejezet
Arthurnak úgy tűnt,
mintha az egész égbolt egy csapásra félreállt volna, hogy nekik utat engedjen. Úgy tűnt neki, hogy
az agya atomjai keresztüláramolnak a kozmosz atomjain. Úgy tűnt neki, hogy
az Univerzum szele röpíti, és hogy ez a szél ő maga. Úgy tűnt neki, hogy ő
egy gondolat az Univerzum agyában, és az Univerzum egy gondolat az ő agyában. A Lord's
Krikettpályán levőknek úgy tűnt, hogy még egy észak-londoni étterem előtt jött
és ment, mint az oly gyakori, és ez
Másvalaki Problémája. - Mi történt? -
suttogta igencsak megilletődve Arthur. - Felszálltunk -
felelte Szlartibartfaszt. Arthur rémült
csendben hevert a nehézkedésfelfogó díványon. Nem volt benne biztos, hogy a hit
erősödik e benne, vagy a tengeribetegség. - Jó kis járgány -
mondta Ford nem túl sikeresen leplezve, mennyire lenyűgözte, amit
Szlartibartfaszt hajója produkált -,
de a berendezés gyalázatos. Az öregember egy-két
pillanatig nem válaszolt. Olyan képpel meredt a műszerekre, mint aki éppen a Fahrenheit-fokot
váltja át Celsiusba, miközben a háza porig ég. Aztán kisimult a homloka, és a
megfigyelőernyőre pillantott, amelyen a csillagok elképesztően kusza szövevénye
volt látható, amelyek mint ezüstszálak fonták körbe őket. Megmozdult a szája,
mintha mondani akart volna valamit. Tekintete hirtelen rémülten szegeződött
vissza a műszerekre, de arckifejezése lecsitult, s csak merev szemöldökráncolás
maradt belőle. Újból a képernyőre nézett. Érezte saját pulzusát. Ráncai egy
pillanatig mélyültek, aztán elernyedtek. - Butaság, ha valaki
a gépeket próbálja megérteni - szólalt meg -, csak a baj van velük. Mit is
mondtál? - A berendezés -
mondta Ford. - Csúnya. - Mélyen az Univerzum
és a lélek legmélyén - mondta Szlartibartfaszt - mindennek oka van. Ford körbepillantott.
Biztos volt benne, hogy most már helyesen látja a
dolgokat. A fedélzet belseje
sötétzöld, sötétvörös és sötétbarna színű volt, szűk, de hangulatosan
megvilágított. Különös módon a kis olasz bisztrókhoz való hasonlatossága
szertefoszlott a fedélzeti nyílásnál. Apró fénynyalábok világítottak meg
egy-egy cserepes nővényt, zománcozott csempét és különféle azonosíthatatlan kis
rézbigyót. Az árnyékban pálmába
burkolt üvegek lapultak. A Szlartibartfaszt
figyelmét lekötő műszerek mintha az üvegek tetejéhez lettek volna erősítve. Az
üvegeket betonba ágyazták. Ford odanyúlt és
megérintette. Hamis beton. Műanyag.
Hamis betonba ágyazott hamis üvegek. Méghogy az Univerzum és a lélek legmélye
- gondolta -, badarság. Bár azt ő sem
tagadhatta meg, hogy ehhez a hajóhoz képest az Arany Szív csupán egy elektromos dereglye volt. Leugrott a díványról
és leporolta magát. Arthurra nézett, aki halkan dúdolgatott. A monitorra
nézett, de semmit nem ismert fel, úgyhogy Szlartibartfaszthoz fordult. - Mekkora utat
tettünk már meg? - kérdezte. - Körülbelül... -
mondta Szlartibartfaszt - körülbelül a Galaxis kétharmadát, durván. Igen, azt
hiszem, kábé a kétharmadát. - Hát nem különös -
filozofált csendesen Arthur -, hogy minél messzebbre és gyorsabban utazik
valaki az Univerzumban, annál inkább erősödik a testetlenség érzése, és
megtelik ürességgel, azazhogy inkább kiürül a... - De, nagyon különös
- mondta Ford. - Hová megyünk? - Szembe fogunk nézni
a Mindenség ősi rémálmával. - És mikor teszel ki
minket? - Szükségem van a
segítségetekre. - Frankó. Na, minket
kitehetsz valami klassz kis helyen, ahol kedvűnkre ihatunk és talán valami jó
kis dögös zenét is
hallgathatunk. Várj, keresek ilyet. - Előásta GALAXIS Útikalauzát és végigfutott a névmutató azon részein,
amelyek főként szexhez, droghoz és rock and rollhoz kapcsolódtak. - Egy átok emelkedett
ki az idők homályából - szavalta Szlartibartfaszt. - Reméltem is -
vetette oda Ford. - Hé! - csillant fel a szeme, amikor egy témába vágó
szócikkre bukkant. - Eccentrica Gallumbit, találkoztatok már vele? Az
Erotican-VI. háromkeblű örömlánya. Az erogén zónái állítólag vagy négy
mérföldre kezdődnek magától a testétől. Apám, én nem hiszem el, szerintem ötre. - Egy átok -
folytatta Szlartibartfaszt -, amely majd tűzbe és pusztulásba borítja a
Galaxist, és alighanem előbbre hozza a Világvégét. Komolyan beszélek - tette
hozzá. - Elég keservesen
hangzik - ismerte el Ford -, de ha szerencsém van, addigra már olyan részeg
leszek, hogy fel se fog tűnni. Ez - bökte ujját az Útikalauz képernyőjére - elég huncut kis helynek látszik, itt
leszállhatnánk. Mit szólsz hozzá, Arthur? Ej, hagyd már abba az imamondást, és
figyelj! Egy csomó fontos dologról maradsz le. Arthur
feltápászkodott a díványról és megrázta a fejét - Hova megyünk? -
kérdezte. - Szembe fogunk
szállni egy ősi rém... - Ne fáradj -
szakította félbe Ford. - Arthur, kiugrunk a Galaxisba bulizni egyet. Tetszik az
ötlet? - Mi aggasztja úgy
Szlartibartfasztot? - kérdezte Arthur. - Semmi - felelte
Ford. - A végzet - mondta
Szlartibartfaszt. - Gyere - tette hozzá tiszteletteljes hangon -, rengeteg
dolgot kell még elmagyaráznom Egy zöld kovácsoltvas
csigalépcső felé tartott (a lépcsőt érthetetlen módon a fedélzet közepére
építették), és fellépdelt rajt. Arthur fintorogva követte. Ford mogorván
visszadobta szütyőjébe az Útikalauzt. - Az orvosom szerint
eltorzult a közszolgálat-mirigyem, és kétoldali erkölcssorvadásom van - morogta
- és ezért fel vagyok mentve az Univerzum-megmentések alól. De azért felcaplatott
mögöttük a lépcsőn. Amit odafent
találtak, egyszerűen elviselhetetlen volt, legalábbis annak tűnt. Ford megrázta
a fejét, arcát a kezébe temette, és nekitántorodott egy cserepes nővénynek, ami
a falhoz csapódott. - A központi
számítógépterem - mutatta be higgadtan Szlartibartfaszt. - Itt végzünk el
minden számítást a hajóval kapcsolatban. Igen, tudom, hogy néz ki, de ez
valójában igen bonyolult matematikai funkciók komplex négydimenziós térképe. - Ez valami tréfa? -
kérdezte Arthur. - Tudom, hogy néz ki
- ismételte meg Szlartibartfaszt és belépett. Arthur agyán hirtelen átvillant
egy bizonytalan gondolatfoszlány, de elvetette. Az Univerzum nem működhet így -
gondolta. - Ez - szőtte tovább gondolatait - ugyanolyan képtelenség, mint...
mint... - gondolatmenetét itt be is rekesztette. Történt már vele egy-két
igazán képtelen dolog. Ez is közéjük
tartozott. Egy óriási
üvegkalicka, vagy - üvegdoboz volt - valójában egy szoba. Egy hosszú asztal
állt benne. Körülötte vagy egy tucat hajlított tonetszék. Rajta egy abrosz -
egy gyűrött, piros alapon fehér kockás abrosz, kiegészítőként néhány cigaretta
égette lyuk éktelenkedett rajta, mindegyik pontosan kiszámított matematikai
pozícióban. Az abroszon pedig
néhány tucat olasz ételmaradék sorakozott, félig megrágott kenyérszeletekkel és
félig kiivott borospoharakkal kerítve. Robotok piszkálták fásultan. Minden teljesen
mesterséges volt. A robotvendégeket robotpincérek szolgálták ki, élükön egy
robotfőpincérrel. És mind részese volt egy kis táncnak - egy munkamenetnek,
amely magában foglalta a bíbelődést az étlapokkal, számlákkal, pénztárcákkal,
csekk-könyvekkel, hitelkártyákkal, órákkal, ceruzákkal és papírszalvétákkal. A
tánc már-már az erőszak határát súrolta, de valójában semmi előrehaladás nem
történt Szlartibartfaszt
beviharzott és a nap hátralevő részét látszólag tétlenül töltötte a főpincér
társaságában, míg ezenközben az egyik robotvendég, egy Auto-har-mata, lassan
becsúszott az asztal alá, és megemlítette, mit szándékozik tenni valami
fickóval, aki valami lány körül legyeskedett. Szlartibartfaszt
elfoglalta az imigyen megüresedett széket, és metsző pillantást vetett az
étlapra. Az asztal körüli munka tempója valami módon érzékelhetetlenül
felgyorsult. Viták robbantak ki, mindenki papírszalvétákon próbált mindenfélét
bebizonyítani. Hevesen integettek egymásnak, és mind egymás sült csirkéjét
akarták behatóbban tanulmányozni. A pincér keze sokkal gyorsabban kezdett
mozogni a számláin, mint ahogy azt emberi kéz tehette volna, majd annál is
gyorsabban, mint ahogy azt emberi szem követhette volna. Egyre gyorsuló
iramban. Majd egy idő múltán különös és erős udvariasság vett erőt az egész
csoporton, és pillanatokkal később mintha egy másodpercnyi egyetértés is
megvalósult volna. A hajó egész teste végigrázkódott. Szlartibartfaszt
kidugta az orrát a tükörteremből. - Bisztromatika -
mondta. - A paratudományban eddig ismert leghatékonyabb számítási módszer. Most
pedig menjünk az Információs Illúziók Termébe. Elsuhant mellettük,
ők pedig kóválygó fejjel a nyomába eredtek. |
|
Hátravan: 34/28 fejezet. |