|
Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden 7. fejezet
A Bisztromatika Hajtóműve csodálatos új eszköz, mellyel
roppant csillagközi távolságok hidalhatók át, és még arra a veszélyes
vacakolásra sincs szükség a valószínűtlenségi tényezőkkel. Maga a Bisztromatika nem más, mint egy forradalmian új módszer
a számok viselkedésének megértéséhez. Mint ahogy Einstein is megfigyelte, hogy
az idő nem abszolút, hanem a megfigyelő térbeli mozgásától függ, és a tér nem
abszolút, hanem a megfigyelő időbeli mozgásától függ, úgy mostanra rájöttek,
hogy a számok egyike sem abszolút, hanem a megfigyelő éttermekbeli mozgásától,
függ. Az első nem abszolút szám azon emberek száma, akiknek az
asztal lefoglaltatott. Ez a szám az étterembe történő első három telefonhívás
folyamán váltakozik, és Iátszólag semmiféle összefüggésben sincs azon emberek
számával, akik csak úgy betoppannak, vagy azon emberek számával, akik később
csatlakoznak hozzájuk a show/meccs/buli/koncert után, illetőleg azon emberek
számával, akik lelépnek, amikor Iátják, hogy kik toppantak még be. A második nem abszolút szám az érkezés megadott ideje,
amelyet napjainkban az egyik legbizarrabb matematikai fogalomként emlegetnek:
ez egy recipriverexklúzíva, egy olyan szám, amely önmagán kívül minden számmal
egyenlő. Más szavakkal: az érkezés megadott ideje az az időpont, amelyben
egyetlen személy megérkezése sem lehetséges. A recipriverexkluzivák a
matematika sokféle ágában játszanak döntő szerepet, ilyenek pl. a statisztika
vagy a könyvvitel, és ugyancsak szerepük van az MVP-mező megkonstruálásához
szükséges alapvető egyenlőségek megalkotásában. A harmadik és egyben legrejtélyesebb nem abszolút szám a
következőkből tevődik össze: az elfogyasztott ételek száma a számlán, minden
egyes étel ára, az asztalnál ülő emberek száma, valamint az összeg, amire a már
említett emberek a Ielkiekben felkészültek. (Azon emberek száma, akik pénzt is
hoztak magukkal, ezen a téren elhanyagolható.) Az e ponton általában felmerülő elképesztő ellentmondásokat
évszázadokig nem tanulmányozták, egyszerűen azért, mert senki sem vette őket
komolyan. Egyszerűen betudták a legkülönfélébb dolgoknak: udvariasságnak,
durvaságnak, aljasságnak, ravaszságnak, fáradtságnak, lobbanékonyságnak, vagy
az idő előrehaladottságának, és másnapra teljesen el is feledkeztek róluk.
Sohasem tesztelték Iaboratóriumi körülmények között, ami érthető, hiszen
sohasem laboratóriumokban történtek meg, legalábbis nem a híresebbekben. És csak a zsebszámológépek eljövetelével lett mindenki
számára nyilvánvaló a rémisztő igazság, ami a következőképpen hangzott: Az éttermek határain belül számlákra írott számok teljesen
más matematikai törvények szerint viselkednek, mint az Univerzum bármely más
területén bármely más papírra írott számok. Ez az egyszerű tény derült égből villámcsapásként érte a
tudományos világot. Forradalmi változásokat okozott. A legtöbb matematikai
konferenciát olyan príma éttermekben tartották, hogy több nemzedék legnagyobb
koponyái elhízottságban és szívinfarktusban haltak meg; s ez évekig késleltette
a matematika tudományának fejlődését. Lassacskán azonban ez a gondolat is gyökeret vert az emberek
fejében. Pedig kezdetben az egész túlságosan merev és őrült dolog volt, túl sok
ahhoz, hogy az utca embere is azt mondhassa: "Ó persze, magam is így
gondoltam". Új kifejezések kerültek a nyelvbe (ilyenek, mint:
"interaktív szubjektumszerkezet"), és mindenki megbékélt a dologgal. Az a néhány kisebb csoport szerzetes, aki a főbb
kutatóintézetek környékén kántálta és zsolozsmázta, hogy a Világmindenség csak
önmaga képzelete, utcazenész-iparengedélyt kapott, és eltűnt, mintha a föld
nyelte volna el. |
|
Hátravan: 34/27 fejezet. |