|
Galaxis Útikalauz Stopposoknak 11. fejezetAz Arany Szív Valószínűtlenség-biztos vezérlőfülkéje éppen úgy nézett ki, mint bármely más teljesen hagyományos űrhajóé, csak éppen ragyogóan tiszta volt, lévén vadonatúj. A műszerfal előtti székek némelyikéről még le se vették a műanyag huzatot.A kabin majdnem mindenütt fehér volt, négyszögletes és akko- ra, mint egy kisebb étterem. Valójában nem is volt teljesen négyszögletes: a két hosszú fal enyhe, párhuzamos ívben elhajlott, a kabin összes sarka és szöglete izgalmasan erőteljes alakokat körvonalazott.Az igazsághoz tartozik, hogy sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb lett volna, ha teljesen közönséges, háromdimenziós, szögletes kabint építenek, viszont akkor oda lett volna a tervezők öröme. A kabin mindenesetre izgatóan célszerűnek látszott, a videoernyőkkel a műszerek körül, a vezérlőrendszer paneljeivel a homorú falon és a domború falba illesztett, hosszú számítógéppultokkal. Az egyik sarokban magába roskadva űldögélt egy robot, csillogó-villogó acélfejét csillogó-villogó acéltérdei közé lógatva. Ez is eléggé új volt, de dacára gyönyörű konstrukciójának és csillogásának, olyan benyomást keltett, mintha többé-kevésbé humanoid testrészei nem tartoznának igazán össze. Persze teljesen összetartoztak, de volt valami a robot testtartásában, ami azt sugallta, hogy összébb is tartozhatnának.Zaphód Beeblebrox idegesen járkált fel s alá a kabinban, kezeit időnként végigfuttatta a különféle csillogó műszereken, és izgatottan vihogott.Trillian egy rakás műszer fölött görnyedt, és jelzéseiket figyelte. A hajó fedélzeti hírközlő rendszere mindenhová eljuttatta a hangját. - három az egyhez...kettő...egy...valószínűségi...faktor egy az egyhez. Normális állapot. Ismétlem, normális állapot. Trillian kikapcsolta a mikrofonját, aztán elmosolyodott, visszakapcsolta és beleszólt: - Ha tehát még mindig van valami, amivel nem tudnak megbirkózni, az az önök magánügye. Kérem, várjanak nyugodtan, hamarosan önökért küldünk. Zaphod bosszúsan kitört: - Trillian, kik ezek? Trillian szembefordult vele, és vállat vont. - Csak két pasas, akiket mintha a puszta űrből szedtünk volna fel - felelte. - ZZ9 Plurális Alfa Szekció. - Igen, hogyne; nagyon kedves gondolat volt, Trillian - sopánkodott Zaphod. - Mégis biztos vagy benne, hogy bőlcsen cselekedtél az adott körülmények kö- zött? Úgy értem, itt menekülünk meg minden, mostanra már biztos nyakunkon a fél galaktikus rendőrség, erre megállunk, hogy felszedjünk holmi stopposokat. Jó, tíz pontból tíz a tiéd a gesztusért, viszont néhány millió pont levonás jár a józan ész hiányáért. Bosszúsan dobolt ujjaival a vezérlőpulton. Trillian nyugodtan odább tolta a kezét, még mielőtt Zaphod megérinthetett volna valami igazán fontosat. Bármi- lyen tulajdonságokat vonultatott is fel Zaphod - lendületességet, virtuskodást, önhittséget -, műszaki szempontból tehetségtelen volt. Képes volt arra, hogy kiszámíthatatlan taglejtésével bármikor felrobbantsa a hajót. Trillian mindinkább gyanította, hogy Zaphod élete azért olyan vad és sikeres, mert bármit tett is, soha semminek nem értette a valódi jelentőségét. - Zaphod - magyarázta türelmesen. - Védtelenül lebegtek a nyílt űrben...nem kívántad volna, hogy meghaljanak, ugye? - Hát, izé. . . talán nem. . . Nem mint olyant. . . de azért. . . - Ne mint olyant? Nem a halálukat, mint olyant? Hanem? Trillian félrehajtotta a fejét. - Hanem például felszedhette volna őket valaki más, kicsit később. - Egy másodperccel később mindketten halottak lettek volna. - Na ugye. Ha tehát vettél volna magadnak annyi fáradságot, hogy jobban meggondold, akkor a probléma meg is oldódott volna magától. - Boldog lennél, ha hagytad volna meghalni őket? - Hát, nem éppen boldog, mint olyan, de - Egyébként mindegy. - Trillian visszafordult a műszerekhez. - Nem én szedtem fel őket. - Mit akarsz ezzel? Hát ki? - A hajó. - He? - A hajó. Magától. - He? - Valószínűtlenségi üzemmódban. - De hát ez hihetetlen! - Ű, nem, Zaphod! Csupán nagyon-nagyon valószínűtlen. - Öööö, igen. . . - Figyelj! - Trillian megveregette Zaphod karját. - Ne aggódj az idegenek miatt. Csak két fickó, azt hiszem, Leküldöm értük a robotot. Hej, Marvin! A robot feje a sarokban hirtelen felemelkedett, aztán alig észrevehető himbálódzásba fogott. Marvin oly keservesen tápászkodott fel, mintha öt fonttal nehezebb lenne a súlyánál. Külső szemlélő számára heroikusnak tűnő erőfeszítéssel átvonszolta magát a szobán. Megállt Trillian előtt, és keresztűlnézett a lány bal vállán. - Azt hiszem, tudnotok kell, hogy nagyon lehangolt vagyok - mondta. Hangja halk volt és reményvesztett. - Uramisten! - nyögött fel Zaphod, és egy székbe csuklott. - Nos - mondta Trillian vidám és együttérző hangon - most legalább elfoglalhatod valamivel az agyadat. - Reménytelen - dünnyögte Marvin. - Kivételesen nagy agyam van. - Marvin! - figyelmeztette Trillian. - Jól van, na - mondta Marvin. - Mit kell tennem? - Menj a kettes számú bejárati zsiliphez, és hozd ide a két idegent. Felügyelet alatt. Marvin egy mikroszekundumnyi késlekedéssel a hangszín és hanglejtés finoman mérlegelt mikromodulációjával - tehát anélkül, hogy a sértődésre konkrét alapot szolgáltatott volna - mélységes megvetését és borzadályát fejezte ki minden iránt, ami emberi. - Ennyi az egész? - Igen - mondta Trillian határozottan. - Nem lesz sok örömöm benne - monta Marvin. Zaphod felpattant a székéből. - Nem azt kérték tőled, hogy élvezd - ordította -csak azt, hogy csináld meg, világos?! - Jó - Marvin hangja kongott, mint hatalmas repedt harang:-Jó, megcsinálom. - Pompás - csattant Zaphod hangja - remek. . .köszönjük. . . Marvin megfordult, és ráemelte csúcsára fordított háromszög alakú,vörös szemeit. - Egyáltalán nem keseritelek el titeket, ugye? - kérdezte tompán. - Ű, dehogy, Marvin - trillázott Trillian -, minden rendben. . . - Nem szeretném, ha azt kellene hinnem, hogy elkeseritlek benneteket. - Sose aggódj emiatt - folytatódott a trilla - csak viselkedj természetesen, úgy, ahogy jólesik, és minden rendben lesz. - Biztos vagy benne, hogy semmi baj? - ellenőrizte Marvin. - Hát persze, Marvin - duruzsolta Trillian. - Minden rendben, igazán. . . hozzátartozik az élethez. Marvin elektronikus pillantást lövellt feléje. - Még hogy az élet - mondta. - Ne is beszélj nekem az életről! Reménytelenül sarkon fordult, és kivonszolta magát a kabinból. Az ajtó elégedett hümmögést hallatott, és becsukódott mögötte. - Nem hiszem, hogy sokáig elviselem még ezt a robotot, Zaphod -morogta
Trillian. Az Encyclopaedia Galactica szerint a robot olyan mechanikai berendezés, melyet az ember munkájának elvégzésére terveztek. A Szíriusz Kibernetikai Társaság piackutató részlege szerint a robot " A Te Műanyag Haverod, Akivel Pompásan Érzed Magad ". A GALAXiS Útikalauz szerint a Szíriusz Kibernetikai Társaságpiackutató részlege " eszetlen semmirekellők csürhéje, akiket elsőként állít majd falhoz a forradalom ", a szócikket egy lábjegyzet egészíti ki, mely- szerint a szerkesztők szívesen látnák azok pályázatait, akik robotikai tudósítói állás iránt érdeklődnek.Érdekes módon az Encyclopaedia Galactica egyik kiadása, mely szerencsés véletlen folytán az idő egy elhajlásán át az ezer évvel későbbi jövőből idecsúszott, úgy jellemzi a Szíriusz Kibernetikai Társaság piackutatási részlegét mint " eszetlen semmirekellők csürhéjét, akiket elsőként állított falhoz a forradalom
. A rózsaszín kamra utolsót pislogott, a majmok egy megértőbb dimenzióba távoztak. Ford és Arthur a hajó beszállási körletében találták magukat. Csinos volt. - Szerintem ez a hajó vadonatúj - mondta Ford.. - Honnan tudod? - kérdezte Arthur. - Van valami különleges műszered a fém életkorának a mérésére? - Nem. De találtam egy prospektust. Itt hevert a földön. " Az öné lehet a Világegyetem " badarság. Ű! Ide nézz, igazam volt! Ford az egyik oldalra bökött, és Arthur elé tartotta. - Azt mondja: " Szenzációs siker a Valószínűtlenségi Fizikában. Mihelyst eléri a hajtómű a Végtelen Valószínűtlenséget, a hajó egy- szerre halad át a világmindenség összes pontján. Váljék a többi nagyhatalom irigységének céltáblájává." - Hűha ez nagymenőknek való játékszer! Ford izgatottan böngészte végig a technikai paramétereket.Időnként elakadt a lélegzete a megdöbbenéstől. Száműzetésének ideje alatt szemlátomást sokat haladt előre a galaktikus asztrotechnológia.Arthur rövid ideig figyelt, mivel azonban Ford szavainak legnagyobb részét egyáltalán nem értette, szabadjára engedte gondolatait, miközben ujjaival szórakozottan simogatta egy számítógép felfoghatatlanul bonyolult kezelőpultjának szélét. Aztán oda se figyelve kinyújtotta a kezét, és megnyomott egy hívogatóan nagy, vörös gombot az egyik közeli műszerfalon.A kijelzőn a következő szöveg gyulladt ki: Kérem, ne nyomja meg még egyszer ezt a gombot. Arthur összerázkódott. - Figyelj csak - mondta Ford, még mindig belemerülve a prospektusba. - Ezek itt csuda nagyra vannak a hajó kibernetikájával. A Szíriusz kibernetikai Társaság robotjainak és computereinek új generációja, a vadonatúj VESZ-rendszerrel ellátva. - VESZ-rendszer? Mi az? - kérdezte Arthur. - A prospektus szerint Valódi Egyedi Személyiség. - Ó! - mondta Arthur. - Rémesen hangzik. Megszólalt mögöttük egy hang: - Az is. - A hang halk volt és reménytelen, s finom, csilingelő zajjal párosult. Hátrafordultak: siralmas acélembert láttak, amint görnyedten ácsorog az ajtóban. - Micsoda? - kérdezték. - Rémes - folytatta Marvin. - Az egész, ahogy van.Abszolúte rémes. Jobb, ha nem is beszéltek róla. Nézzétek ezt az ajtót - mondta, és belépett rajta. Irónia- áramkörei átvették a hangmodulátorok vezérlését, ahogy a prospektus modorát utánozta. - E csillaghajó összes ajtaja vidám és napsütötte természettel van megáldva. Örömükre szolgál, ha kinyílhatnak önnek, s megelégedésükre, ha a jól végzett munka tudatával becsukódhatnak. Ahogy az ajtó becsukódott mögötte, csakugyan elégedett sóhajt hallatott. - Hummmmmmmmmmmiummmmmmm ahhh - mondta. Marvin hideg gyűlölettel szemlélte az ajtót,miközben logikai áramkörei undorodva karattyoltak, s azzal a lehetőséggel játszottak, hogy fizikai eszközökhöz folyamodnak vele szemben. Más áramkörök is beleszóltak: Minek vesződni vele? Mi értelme? Semmi sem éri meg, hogy odafigyeljünk rá. További áramkörök azzal szórakoztak, hogy az ajtónak és a humanoidok agysejtjeinek a molekuláris összetételét elemezték.A sikerre való tekintettel mindjárt a hidrogénemisszió szintjét is megmérték az űr környező köbparszekjében,aztán unottan kikapcsoltak. Sírógörcs rázta meg a robot testét, ahogy visszafordult. - Gyertek - hüppögte. - Azt a parancsot kaptam, hogy kísérjelek fel benneteket a parancsnoki hídra |
|
Hátravan: 34/23 fejezet. |