|
Galaxis Útikalauz Stopposoknak 15. fejezet Arthur vita hangjaira ébredt. Felment a parancsnoki hídra. Ford két kézzel magyarázott. -Elment az eszed, Zaphod! - harsogta éppen. -Magrathea csak mítosz. Tündérmese. Ezt mesélik a szülők a gyerekeiknek, ha azt akarják, hogy közgazdász legyen belőlük. Magrathea... ...az a bolygó, amely körül keringünk - makacs-kodott Zaphod. -Nézd - mondta Ford - hogy te személy szerint mi körül keringsz, ahhoz semmi közöm. De ami a hajót illeti. . . -Computer! - kiáltotta Zaphod. -Ó,ne... -Helló mindenkinek! Itt Eddie beszél, a ti kis fedélzeti computeretek. Pompásan érzem magam, barátocskáim, s egyetlen kacagó kéjhömpöly lesz számomra bármelyik program, amit csak kedvetek van lefuttatni rajtam. Arthur kérdőn pillantott Trillianra. Az intett neki, hogy bejöhet, de maradjon csöndben. -Computer - szólt Zaphod - ismertesd újra a röppályánkat. -Kész örömmel, haverok - csacsogott a computer. -Háromszáz mérföld magasságú pályán keringünk Magrathea legendás bolygója körül. -Semmit sem bizonyít! - csattant fel Ford. - Erről a computerről még azt se hiszem, hogy a testsúlyomat meg tudná mérni. -Nem gond - lelkendezett a computer, és ontotta magából a lyukszalagot. - Ha kívánod, akár a személyiségzavaraidat is feltérképezem, tíz értékes jegy pontossággal. Trillian félbeszakította: -Zaphod, minden percben a bolygó nappali oldala fölé érhetünk, akárminek bizonyuljon is. -Hej, mit akarsz ezzel mondani? A bolygó ugyebár pont ott volt,ahol megjósoltam, nem? -Elismerem, van ott egy bolygó. Nem is vitatkozom veled. Egyébkéntse tudnám megkülönböztetni Magratheát a többi hideg kődarabtól.Itt mindenesetre hajnalodik, ha kíváncsiak vagytok rá. -Oké, oké - mormogta Zaphod - mindent a szemnek. Computer! -Helló mindenkinek! Mit tehetek... -Csönd! Mutasd meg még egyszer a bolygót. A sötét, alaktalan tömeg ismét betöltötte a képernyőket. Figyelték az alattuk lassan forgó bolygó felszínét.Kis ideig csöndben várakoztak, csak Zaphod ficán- kolt a türelmetlenségtől. -Átszeljük az éjszakai oldalt - mondta fojtott hangon. A bolygó forgott tovább. - A felszín háromszáz mérföldre van alattunk - folytatta Zaphod-. Érezte a pillanat nagyszerűségét, és szerette volna megteremteni az alkalomhoz illő ünnepélyes hangulatot. Magrathea! Nagyon bosszantotta, hogy Ford nem hisz neki. Magrathea! - Néhány másodperc múlva - folytatta -elénk kell tárulnia... íme! A pillanat önmagáért beszélt. Még a legedzettebb csillagcsavargó is beleborzong, ha az űrből szemlélheti a virradat látványos színjátékát. A kettős napfelkelte azonban egyike a Galaxis csodáinak.Vakító fénysugár döfte át a tömör feketeséget. Lassan kúszott felfelé, keskeny holdsarlóvá terült s másodperceken belül megjelent a két nap, a fény kemencéi, melyek fehér tűzzel árasztották el a látóhatárt.Éles színek dárdái hasították a vékony levegőréteget. -A hajnal tüzei... - lehelte Zaphod. - A két ikercsillag, Soulianis és Rahm... -Vagy akármi - mondta Ford csöndesen. -Soulianis és Rahm - erősködött Zaphod. A napok beleragyogtak az űr feketeségébe. Halk,kísérteties zene lebegett végig a hídon: Marvin zümmögött gúnyosan, mert annyira gyűlölte az embereket.Miközben a lenyűgöző fényjátékot szemlélte, Fordban is pezsgett az izgalom, bár ezt csupán az ismeretlen bolygó látványa idézte elő. Fordot az ismeretlen bolygók látványa mindig felizgatta. Kissé bosszankodott, hogy Zaphodnak nevetséges fantazmagóriákkal kell a valóságot fűszereznie, hogy élvezni tudja. Gyermetegnek tartotta a Magratheával kapcsolatos cirkuszt.Nem elég,ha szép a kert,feltétlenül hinni kell, hogy tündérek lakják a mélyét? Arthur számára az egész Magrathea-história értelmetlen volt. Tájékoztatásért Trillianhoz osont. -Csak azt tudom, amit Zaphod mondott - suttogta Trillian. - Úgy látszik, hogy Magrathea valami ősi legendaféle, amiben senki se hisz igazán. Olyan, mint Atlantisz volt a földön, csak éppen a legendák szerint Magratheán bolygókat gyártottak.Arthur a képernyőre pislogott. Érezte, hogy elmulasztott valami nagyon fontosat. Egyszer csak rájött, hogy mit. -Van tea ezen az űrhajón? - kérdezte. Ahogy az Arany Szív előrehaladt a pályáján, mind több és több vált láthatóvá a bolygó felszínéből. A napok magasan álltak az égen, a hajnal tüzijátéka véget ért. A közönséges nappali fényben a bolygó felszíne kietlen volt és visszataszító: szürke, poros és elmosódott. Hideg és élettelen, mint egy kripta. A távoli horizont mentén időről időre biztató formák tűntek fel - szakadékok, talán hegyek, esetleg éppen városok -mire azonban közel értek, a vonalak eltűntek, és továbbra se látszott semmi. Az idő múlása és a vékony, áporodott levegőréteg sok-sok évszázados mozgása megtette a magáét a bolygó felszínén. Egy biztos: nagyon öreg égitest volt.Még Fordot is megszállta a kétely, ahogy a tovahaladó szürke tájképet figyelte. Aggasztotta a hihetetlenül hosszú idő, amely mintha a csontjaiba költözött volna. Megköszörülte a torkát. -Még ha fel is tételezzük, hogy ez a... -Ez az - mondta Zaphod. -Noha nem ez az - folytatta Ford - akkor is,mihez kezdesz vele? Nincs ott semmi. -A felszínen nincs is - jegyezte meg Zaphod. -Jó, tegyük fel. Olybá veszem, hogy nem csupán az ipari régészet érdekel. Miért jöttél ide? Zaphod egyik feje elbámészkodott. A másik körülnézett, hogy lássa, min mereng az egyik, de nem lett okosabb. -Hát - vetette oda Zaphod könnyedén - részint kíváncsiságból, részint kalandvágyból, de leginkább azt hiszem, a pénz és a világhír miatt... Ford szúrósan nézte. Mindjobban meg volt győződve arról, hogy Zaphodnak fogalma sincs róla, mit keres itt. -Nem szeretem ennek a bolygónak a kinézetét -szólalt meg borzongva Trillian. -Ugyan, oda se figyelj! - nyugtatta Zaphod. - Az előző Galaktikus Birodalom fele gazdagsága ott rejtőzik valahol, hát csak megengedhetik maguknak, hogy slamposan nézzenek ki. Baromság, gondolta Ford. Még ha föl is tételezzük, hogy ez itt valami ősi, rég elporladt civilizáció otthona, még ha föl is tételezünk egy sor egyéb hasonló képtelenséget, akkor is elképzelhetetlen, hogy mindmáig értékálló formában mesés vagyonokat tárolhassanak odalent. Megvonta a vállát. - Ez csupán egy halott bolygó - jelentette ki. - Belehalok a feszültségbe - zsémbelt Arthur. A stressz és az idegfeszültség ma már a Galaxis minden részében komoly probléma. Szerény eszközeinkkel támogatni kívánván a helyzet súlyosbodásának megelőzését célzó erőfeszítéseket, a következő néhány tényt előre felfedjük.A szóban forgó planéta valóban a legendás Magrathea.Az életveszélyes rakétatámadás, melyet az ősrégi automatikus védelmi rendszer csakhamar elindít, mindössze három kávéscsésze és egy egérketrec széttörését, valamint egy felkar véraláfutásos zúzódását okozza majd, ezenkívül hozzájárul egy cserép petúnia, továbbá egy ártatlan ámbráscet teljes mértékben időszerűtlen létrejöttéhez és hirtelen halálához.A rejtély és izgalom maradékainak megőrzése érdekében nem nyújtunk felvilágosítást a tekintetben, hogy kinek a felkarja szenvedte a zúzódást. E tényt biztonsággal fenntarthatjuk a feszültség forrásaként, mivel az égvilágon semmi jelentősége sincs. |
|
Hátravan: 34/19 fejezet. |