Galaxis Útikalauz Stopposoknak

21. fejezet

Az öregember Arthurnak háttal figyelte, amint az utolsó fénysugár is elenyészik

a horizont feketesége mögött. Egyszerű szürke köpenyt viselt. Magas, éltesebb

ember volt. Amikor megfordult, arca vékonynak és finom vonásúnak látszott,

gondterheltnek, de együttérzőnek; az a fajta arc volt, akinek a gazdájával az

ember szívesen köt üzletet. Egyelőre azonban nem fordult meg, még Arthur

meglepett kiáltására sem.Hamarosan a két nap legutolsó sugarai is eltűntek.

A férfi megfordult. Arcát még mindig megvilágította valami. A fény forrását

keresve Arthur néhány méterrel odább kis gépet látott. Légpárnás járműnek vélte,

mely halvány fénykört vetett maga köré.Az öregember szeme szomorúnak látszott.

-Hideg éjszakát választottál, hogy meglátogasd halott planétánkat - mondta.

-Ki...kicsoda maga? - hebegte Arthur.

Az öregember elfordította a fejét. Ismét szomorúság tükröződött az arcán.

-A nevem nem fontos.

Megint eltöprengett. Szemlátomást nem érezte sürgősnek az eszmecserét. Arthur

zavarodottan állt.

-Én. . . ööö. . . megijesztett - mondta félszegen.

A férfi visszafordult, ránézett, és kissé felvonta a szemöldökét.

-Hmmmm?

-Mondom, megijesztett.

-Nincs mitől félned. Nem bántlak.

Arthur a homlokát ráncolta.

-Hiszen maga ránk lőtt! - Tudja, a rakéták...

Az ember a kráterbe bámult. Marvin szemsugara halványvörös árnyékokat vetett a

hatalmas bálnatetemre.Az ember kuncogott.

-Automata rendszer - mondta és felsóhajtott.

-A bolygó mélyében ősi agyközpontok számlálják a borongós évmilliókat. A kor

súlyosan nehezedik poros adattáraikra. Gondolom, megörültek az alkalomnak. Nagy

esemény ez nekik.Zordan meredt Arthurra, és így szólt:

-Magam is nagy híve vagyok ám a tudománynak.

-Ű. . . ööö, valóban? - Arthurt mindinkább zavarba ejtette az öreg furcsa,

udvarias modora.

-Ű, igen! - Az öreg végképp elhallgatott.

-Ööö. . . - Arthur úgy érezte magát, mint a rajtakapott házasságtörő, ha a

váratlanul hazatérő megcsalt férj csupán nadrágot vált, néhány üres megjegyzést

tesz az időjárásról, majd távozik.

-Feszélyezettnek látszol -jegyezte meg az öregember udvarias aggodalommal.

-Ööö...nem...de. Tulajdonképpen, tudja, nemigen számítottunk arra, hogy találunk

valakit a bolygón. Mintha arról lett volna szó, hogy mindenki meghalt, vagy

ilyesmi...

-Meghalt? - mondta az öregember. - Ugyan, dehogy. Csupán aludtunk.

-Aludtak? - hitetlenkedett Arthur.

-Igen, a gazdasági válság miatt. - Az öregember szemlátomást fütyült arra,

mennyit ért Arthur abból, amit hall. Arthur újabb társalgási kísérletet tett:

-Ööö, gazdasági válság?

-Hát amikor ötmillió évvel ezelőtt összeomlott a Galaxis gazdasága. És ha

figyelembe vesszük, hogy a méret utáni bolygókészítés alapvetően mégiscsak

luxuscikk. . .Szünetet tartott, és Arthurra nézett.

-Tudod ugye, hogy mi bolygókat építettünk? -kérdezte méltósággal.

-Hát hogyne - mondta Arthur. - Kapiskálom...

-Lenyűgöző szakma! - Az öregember szemébe sóvárgás költözött. - A partvidékek

készítését szerettem a legjobban. Végtelen örömet szerzett a fjordok kicsipkézé-

se. . . - Megpróbált visszatalálni az eredeti kerékvágásba. - Amikor a recesszió

kezdődött,úgy láttuk, sok kellemetlenségtől megkíméljük magunkat, ha egyszerűen

átalusszuk. Igy hát beprogramoztuk a computereket, hogy keltsenek fel minket, ha

vége a recessziónak.

Az öregember udvariasan elnyomta ásítását, aztán folytatta:

-A computereket a Galaktikus Részvénytőzsde árindexeivel vezéreltük. Meghagytuk

nekik, hogy csak akkor ébresszenek fel minket, ha a többiek már fellendítették a

gazdaságukat ahhoz, hogy újfent megengedhessék maguknak a mi meglehetősen

igényes szolgáltatásainkat.

Arthur, a Guardian rendszeres olvasója, mélységesen megdöbbent.

-Eléggé kellemetlen viselkedés, nem gondolja?

-Valóban? - tudakolta szelíden az öreg. - Sajnos kissé távol kerültem a

társasági normáktól. - A kráter fenekére mutatott. - Tiéd az a robot? -kérdezte.

-Nem - hangzott fémesen a kráterből. - Én az enyém vagyok.

-Már ha robotnak lehet nevezni - mormogta Arthur. - Inkább elektronikus

duzzogógép.

-Hozd magaddal! - Arthur meglepetten vette tudomásul az erély felhangjainak

megjelenését az öregember hangjában. Szólt Marvinnak, aki felkapaszkodott az

emelkedőn. Szívet tépően sántított mindkét makkegészséges lábára.

-Ha jobban meggondolom - mondta az öregember-inkább hagyd itt. Neked viszont

velem kell jönnöd.

A kilátások nagyszerűek. - A járműve felé fordult, mely, noha semmiféle

észrevehető utasítást nem kapott, lassan feléjük úszott a sötétségen át.

Arthur Marvint nézte, aki rosszkedvűen zsémbelve arrébb sántikált, és

visszakecmergett a kráterbe.

-Gyere - intett az öregember. - A végére kell járnunk.

-Minek a végére? - kérdezte Arthur értetlenül.

-Hogy hívnak, ember?

-Dent. Arthur Dent.

-A végére kell járnunk - ismételte az öregember szigorúan. - Arthur Dent végére.

Ez tulajdonképpen fenyegetés. - A vágyakozás ismét megjelent fáradt, megtört

tekintetében. - Sosem voltam különösebben tehetséges a fenyegetések terén, de

úgy mondják, fölöttébb hatékonyak lehetnek.

Arthur pislogott.

-Micsoda rendkívüli személyiség - motyogta maga elé.

-Hogy tetszik mondani?

-Ű, semmi, elnézést! - Arthur megzavarodott.

- Hová megyünk?

-A légikocsimba - mondta az öregember, és intett Arthurnak, hogy szálljon be a

járműbe, amely közben csöndesen melléjük ért.

-A bolygó legmélyébe megyünk, ahol fajunk most éled újra ötmillió éves álmából.

Magrathea felébred.Arthur önkéntelenül megborzongott, ahogy az öregember mellé

ült.Az idegenség,az éjszakába süvítő jármű csöndes himbálódzása nyugtalanította.

Az öregemberre nézett, akinek arcát megvilágította a műszerfal parányi lámpáinak

halvány fénye.

-Bocsánat, tulajdonképpen hogy hívják magát? -kérdezte Arthur.

-Engem? - Az öregember szemébe ismét beköltözött a szomorúság. - Az én nevem...

- mondta - az én nevem Szlartibartfaszt.

Arthur csaknem megfulladt.

-Hogy tetszett mondani? - habogta.

-Szlartibartfaszt - ismételte meg halkan az öregember.

-Szlartibartfaszt?

Az öregember méltóságteljesen nézett rá.

-Nem fontos - mondta.

A légikocsi keresztülvitorlázott az éjszakán.

 Hátravan:  34/13  fejezet.

Lap tetejére

<<<   22. Fejezet   >>>