Galaxis Útikalauz Stopposoknak

20. fejezet

Arthur kedvetlenül kószált Magrathea felszínén.Ford előzékenyen nála hagyta a

GALAXIS Útikalauzt, hogy legyen mivel múlatnia az időt.Vaktában megnyomott

néhány gombot.A GALAXIS Útikalauz rendkívül egyenetlenül szerkesztett kiadvány,

tele olyan passzusokkal, melyek felvétele annak idején jó heccnek tűnt a

szerkesztők számára.Ezek egyike (erre bukkant Arthur) Veet Voojagig állítólagos

tapasztalatait adja elő. Veet Voojagig a Maximegalon Egyetem csöndes, fiatal

diákja volt. Ragyogó tudományos pályafutás előtt állt. Őskronológiát,

transzformációs etikát és a történelemszemlélet hullámharmonikus elméletét

tanulmányozta. Egy éjszaka, midőn Zaphod Beeblebroxszal egyik Pángalaktikus

Gégepukkasztót a másik után itták, Veet Voojagig a fejébe vette, hogy utánajár,

mi is történt azzal a rengeteg golyóstollal, amit az elmúlt évek során vásárolt.

Aprólékos kutatómunka következett. Veet Voojagig végiglátogatta a golyóstoll

fogyatkozás összes galaktikus nyilvántartását. Végül furcsa kis elmélettel állt

elő, amely akkoriban egészen megragadta a lakosság fantáziáját. Eszerint valahol

a kozmoszban, a humanoidok, hüllőszerűek, halszerűek, sétáló faalkatúak és a kék

szín szuperintelligens árnyalatai által lakott bolygók mellett létezik egy olyan

bolygó is, melyen a golyóstoll-életforma uralkodik. Az elhagyott golyóstollak e

bolygó felé vették útjukat, csöndesen átsurrantak a tér rejtett alagútjain oda,

ahol - tudták - a golyóstoll-lét örömei várnak rájuk, golyóstollhoz méltó

izgalmak és kihívások, mindaz, ami kijár nekik egy jóléti golyóstoll-társa-

dalomban.Mindez pompás és kellemes volt, amíg elmélet maradt.Ám Veet Voojagig

egyszer csak bejelentette, hogy meg is találta ezt a bolygót. Sőt maga is

dolgozott ott egy darabig: egy olcsó, zöld, nyomógombos golyóstoll-családnál

sofőrködött. Nyilatkozata után zárt osztályra került, könyvet írt, ezt

agyonhallgatták, száműzetésre ítélték adócsalásért, ami a jól megérdemelt sorsa

azoknak, akik nyilvánosan csinálnak bolondot magukból.Egyszer aztán expedíciót

küldtek oda, ahol Voojagig nyilatkozata szerint a golyóstollak bolygója

található.Az expedíció csupán egy aprócska égitestet talált a jelzett ponton,

rajta egyetlen öregemberrel, aki ismételten kijelentette, hogy hazugság az

egész. Később azonban kiderült, hogy az öregember nem mondott igazat.Két kérdés

mindenesetre azóta is tisztázatlan. Az egyik, hogy honnan kerül évente 60000

titokzatos altair dollár az öregember bankszámlájára Brantisvog bolygóján. A

másik természetesen Zaphod Beeblebrox virágzó használtgolyóstoll-kereskedése.

Arthur itt letette a könyvet.A robot teljes mozdulatlanságban ült a helyén.

Arthur felállt, és a kráter tetejéhez sétált. Aztán körbejárt a kráter tetején.

Megbámulta a magratheai fenséges kettős naplementét.Visszabandukolt a kráterbe.

Felébresztette a robotot, mert még egy mániás-depressziós robot is jobb

beszélgetőtárs a semminél.

- Esteledik - mondta. - Nézd, robot, jönnek a csillagok felfelé.

A sötét ködök belsejéből kevés csillag látszik, azok se nagyon, de azért

látszottak.A robot engedelmesen megnézte őket, aztán visszafordult.

-Látom - mondta. - Pocsék.

-De az a naplemente! Legvadabb álmaimban se láttam ehhez foghatót! Az a két nap!

Mintha tűzhegyek forrnának az űrben.

-A két napot is láttam. Űcskaság.

-Nekünk otthon csak egy napunk volt - Arthur rendületlenül beszélt. - Tudod,

arról a bolygóról jöttem, amit Földnek hívnak.

-Hogyne tudnám. Folyton ezt hajtogatod. Rettenetesnek hangzik.

-Szó sincs róla, gyönyörű hely volt.

-Voltak rajta óceánok?

-Ű, hogyne - sóhajtott Arthur. - Hatalmas, széles, hullámzó, kék óceánok...

-Ki nem állhatom az óceánokat - mondta Marvin.

-Mondd csak - érdeklődött Arthur. - Jól kijössza többi robottal?

-Gyűlölöm őket. Hová mégy?

Arthurnak elege volt. Feltápászkodott.

-Sétálok még egyet - felelte.

-Meg tudom érteni - mondta Marvin. Egy másodperccel később elaludt, de előtte

még megszámolt ötszázkilencvenhétmillió bárányt.Arthur erőteljesen csapkodta

magát a karjaival, hogy vérkeringését lelkesebb munkavégzésre buzdítsa.

Visszakutyagolt, felfelé a kráter falán.A légkör nagyon vékony volt, hold se

sütött, így a sötétség egykettőre beállt. Nem csoda, hogy Arthur egyenesen

belesétált az öregemberbe, mielőtt észrevette volna.

 Hátravan:  34/14  fejezet.

Lap tetejére

<<<   21. Fejezet   >>>