|
Galaxis Útikalauz Stopposoknak 24. fejezetAz élet természetesen számos problémát vet fel. A legközismertebbek, hogy miért születünk a világra, miért halunk meg, miért szeretnénk a közbülső idő túlnyomó részét kvarcórák viselésével tölteni? Sok-sok millió évvel ezelőtt hiperintelligens és pándimenzionális lények egy faja (akiknek fizikai megnyil- vánulása a saját pándimenzionális világegyetemükben nem is különbözik olyan nagyon a mienktől)annyira megelégelte az élet értelme körüli állandó szócséplést, mely minduntalan megszakította a Brokiánus Últra krikettpartikat, pedig ez volt a kedvenc időtöltésük (különös játék; minden látható ok nélkül nyakon kell vágni a másikat, aztán elfutni), hogy a hiperintelligens, pándimenzionális lények úgy döntöttek, leülnek, és egyszer s mindenkorra tisztázzák ezeket a dolgokat.Építettek hát maguknak egy döbbenetes méretű szupercomputert, mely oly bámulatosan intelligens volt, hogy nég be sem kötötték az adattárolóit, máris eljutott a Gondolkodom, tehát vagyok-tól a rizspuding és a jövedelemadó létezésének levezetéséig. Csak ekkor tudták kikapcsolni. Akkora volt, mint egy kisváros.Legfontosabb egységeit a külön erre a célra tervezett igazgatói irodában helyezték el, a hordozóul szolgáló hatalmas ultramahagóni vezérigazgatói íróasztalt a legfinomabb ultravörös szattyánbőr borította. A sötét szőnyeg diszkrét luxusát egzotikus cserepes növények emelték ki. A helyiséget a számítógépes programozás hőskorának nagyjairól és családtagjaikról készített, ízlésesen gravírozott portrék díszítették, a hatal- mas ablakok fákkal körülvett köztérre néztek.A Nagy Bekapcsolás napján két méltóságteljesen öltözött programozó érkezett, hónuk alatt aktatáska.Diszkréten bevezették őket az irodába: Mindketten tudatában voltak annak, hogy fajuk egészét képviselik történelmük csúcspontján,mindazonáltal higgadtan viselkedtek. Tisztelettudóan helyet foglaltak az íróasztal előtt, kinyitották táskáikat, és elővették bőrbe kötött jegyzettömbjeiket.A programozókat Lunkwillnak és Fooknak hívták.Kis ideig az alkalomhoz illő némaságban üldögéltek, majd Lunkwill társára nézett, előrehajolt, és megérintett egy pici fekete kapcsolót.A lehető legfinomabb zümmögés jelezte, hogy a hatalmas computer máris teljes készenlétben van. Pár pillanat múlva telten zengő, mély hangján megszólította őket. Igy szólt: -Vajh mi lehet ama hatalmas feladat, melynek elvégzésére életre hívtatok engem, Bölcs Elmét, a tér és idő világegyetemének második legnagyobb computerét? Lunkwill és Fook meglepetten pillantottak egymásra. -A feladatod, ó, Computer...-kezdte Fook. -Nem, várj egy cseppet, itt valami nincs rendben -mondta Lunkwill aggodalmasan. -Minden idők egyértelműen legnagyobb computerét terveztük, s nem érjük be holmi második helyezettel. Bölcs Elme -szólította meg a computert - tán nem az vagy, aminek terveztünk, minden idők legnagyobb és leghatalmasabb computere? -A második legnagyobbként jellemeztem magam -dübörögte Bölcs Elme - és az is vagyok. A két programozó újabb aggodalmas pillantást váltott. Lunkwill megköszörülte a torkát. -Itt valami hiba van - mondta. - Talán nem vagy nagyobb computer, mint a maximegalóniai Milliárd Gargantuagy, mely egyetlen ezred másodperc alatt megszámlálja az atomokat egy csillagban? -Milliárd Gargantuagy? - szólt Bölcs Elme leplezetlen megvetéssel. - Golyós számolójáték... említést se tégy róla! -És nem vagy - hajolt előre izgatottan Fook -nagyobb analitikus, mint Googleplex Gondolkodó Csillaga a Fény és Zsenialitás Hetedik Galaxisában,mely képes arra, hogy minden egyes homokszemcse röppályáját kiszámítsa Dangabrad Béta öthetes homokviharaiban? -Öthetes homokvihar? Piha! - bosszankodott Bölcs Elme. - Tőlem kérded ezt, éppen tőlem, ki magának a Nagy Bummnak az atomi vektorairól elmélkedem? Kikérem magamnak, hogy zsebkalkulátorokkal egy napon emlegessenek! A két programozó kínos csendben üldögélt. Aztán Lunkwill újfent előrehajolt. -Talán nem vagy dérhonibb vitatkozó - kérdezte - mint a Nagy Únivulgáris Hiperlobikus Neutron Pörlekedő a Ciceronicus 12-ről, más néven a Varázsos és Kifáraszthatatlan? -A Nagy Univulgáris Hiperlobikus Neutron Pörlekedő? -Bölcs Elme gondosan végigropogtatta az öszszes hangot - képes lebeszélni az arktureánus Mega Szamárról mind a négy lábát. . . ám ezután csakis én tudom rávenni a Szamarat, hogy tegyen egy sétát nélkülük. -Akkor hol a probléma? - kérdezte Fook. -Sehol - felelte Bölcs Elme, és hangja egyre gazdagabban csengett. - Egyszerűen én vagyok a Tér és Idő Világegyetemének második legnagyobb computere. -Miért csak második? - makacskodott Lunkwill-Miért ragaszkodsz a másodikhoz? Tán csak nem a Multigeniális Eszevágtronikus Űriás Elmélkedőre vagy éppen a Filozomatronra gondolsz? Megvető fények villantak át a computer konzolján. -Egyetlen algoritmust se kívánok ezekre a kibernetikus sarlatánokra vesztegetni! - zúgta. - Nem másról beszélek,mint arról a computerről, mely utánam lesz majd eljövendő! Fook kezdte elveszíteni a türelmét. Morogva lökte félre a jegyzetkönyvét. - Azt hiszem, ez az egész értelmetlenül messianisztikussá válik. -Semmit se tudtok az eljövendő időről - nyilatkoztatta ki Bölcs Elme. - Én azonban képes vagyok arra, hogy a jövendő valószínűségek infinitezimális delta- áramlatait is bejárjam zsigeráramköreimben, láthatom, hogy egy napon eljön majd a computer, melynek operációs paramétereit kiszámíthatni oly megtiszteltetés lesz,melyre én méltatlan vagyok, ám az én küldetésem lesz, hogy megtervezzem őt. Fook mélyen felsóhajtott, és Lunkwillre nézett. -Feltehetjük végre a kérdést? - kérdezte. Lunkwill intett, hogy várjon. -Miféle computerről beszélsz? - kérdezte. -Nem beszélek erről egyelőre többet -jelentette ki Bölcs Elme. - Most pedig kérdezzétek meg, amit akartatok, hogy működhessek végre. Szóljatok! Összenéztek, és vállat vontak. Fook összeszedte magát. - Ű, Bölcs Elme - kezdte. - A probléma, melynek megoldására megalkottunk téged, a következő. Azt akarjuk, hogy közöld velünk... - várt egy kicsit - a Választ! - Választ? Ugyan mire? Az Élet! - mondta Fook. A Mindenség! - mondta Lunkwill. -Meg Minden - mondták együtt. Bölcs Elme gondolkodott ezen egy keveset. -Ravasz. -Meg tudod csinálni? Újabb jelentőségteljes csend. -Igen - felelte végül Bölcs Elme. - Meg tudom csinálni. -Tehát létezik válasz? - kérdezte Fook visszafojtott lélegzettel. -Egyszerű válasz? - tette hozzá Lunkwill. -Igen. Az Élet, a Mindenség Meg Minden. Létezik válasz. Csakhogy - tette hozzá - gondolkodnom kell rajta. A pillanat varázsát ekkor hirtelen felfordulás törte meg. Az ajtó kipattant: A hasznavehetetlen személyzetet félretaszigálva két dühös férfi rontott a szobába.Mindketten a Cruxwan Egyetem durva, fakókék köpenyét és övét viselték. -Bebocsáttatást követelünk! - kiáltott a fiatalabbik, és könyökét egy bájos fiatal titkárnő torkába döfte. -Gyerünk - kiabálta a másik - nem rekeszthettek ki minket! - és egy kezdő programozót az ajtó mögé lökött. -Követeljük, hogy ne rekeszthessetek ki minket -rikoltozott a fiatalabbik, jóllehet bentebb már nem is lehettek volna, a bentiek pedig lemondtak arról, hogy megállítsák őket. -Kik vagytok? - kérdezte Lunkwill, és dühösen felállt. - Mit akartok? A nevem Majikthise! - jelentette be az öregebbik. -Én pedig követelem, hogy Vroomfondel vagyok!-harsogta a fiatalabbik. Majikthise Vroomfondelre támadt. -Jó, jó - mondta. - Ezt speciel fölösleges követelned. -Rendben! - ordította Vroomfondel, és ököllel verte a legközelebbi asztal lapját. - Vroomfondel vagyok, és ez nem követelés, ez szilárd tény! És mi szilárd tényeket követelünk! -Szó sincs róla! - tört ki Majikthise bosszúsan. -Egészen pontosan ez az, amit nem követelünk! Vroomfondel levegőt is alig vett, máris harsogta: -Nem követelünk szilárd tényeket! Amit követelünk, az a szilárd tények teljes hiánya. Követelem, hogy vagy Vroomfondel vagyok vagy sem! -Végül is mi az ördögöt akartok itt? - Fook teljesen kikelt magából. -Mi vagyunk - mondta Majikthise - a Filozófusok. -Vagy éppen ellenkezőleg! - intett figyelmeztetően Vroomfondel a programozók felé. -Igenis azok vagyunk - ragaszkodott hozzá Majikthise. - Teljesen egyértelmüen a Filozófusok, Bölcsek, Szellemi Nagyságok és egyéb Gondolkodó Személyiségek Egyesült Unióját képviseljük, és azt akarjuk, hogy ezt a gépet kapcsolják ki, mégpedig most rögtön. -Miért? - kérdezte Lunkwill. -Megmondom én, pajtás - mondta Majikthise. -Demarkáció. A demarkáció a probléma. -Követeljük - kiáltozott Vroomfondel -hogy a demarkáció a probléma! Követeljük, hogy a demarkáció nem probléma! -Bízzátok továbbra is a gépekre az összeadást -figyelmeztetett Majikthise. - Ami viszont az örök igazságokat illeti, azokat mi majd szépen elintézzük. Sürgősen ellenőrizd a jogi állásodat, pajtikám. A törvény értelmében a Végső Igazság Keresése egyértelműen azoknak a gondolkodóknak az előjoga, akik ebből élnek. Valamelyik rohadt gép fogja magát, és megtalálja a Választ, mi meg repülünk az állásunkból. Úgy értem, mi itt fél éjszakákon át azon vitázunk, hogy van-e Isten vagy nincs, erre ez az átkozott masina fogja magát, és reggelre odaadja a rohadt telefonszámát is. -Úgy van - bömbölte Vroomfondel. - Egyértelműen kijelölt területeket követelünk a kétely és bizonytalanság számára! Sztentori hang töltötte be hirtelen a szobát. -Szabad lenne megjegyzést fűznöm ehhez a ponthoz? - érdeklődött Bölcs Elme. -Sztrájkolni fogunk - fenyegetőzött Vroomfondel. -Úgy van - helyeselt Majikthise. - Jó kis országos Filozófus-sztrájk szakad a nyakatokba! Az elektronikus alapzaj szintje hirtelen megnőtt,néhány tartalék mélysugárzó is működésbe lépett a szoba falai mentén el helyezett csábosan faragott, fényesre politúrozott hangszekrényekben, hogy Bölcs Elme hangja némi extra erőt nyerjen. -Mindössze azt kívánom közölni - üvöltötte Bölcs Elme - hogy áramköreim visszavonhatatlanul elkötelezettek amellett, hogy kiszámítsák a választ a végső Kérdésre: az Élet, a Mindenség meg Minden. -Szünetet tartott, s mielőtt valamivel halkabban folytatta volna, elégedetten nyugtázta, hogy sikerült meg- ragadnia a többiek figyelmét. - Időbe telik azonban, amíg végigfut a program. Fook türelmetlenül az órájára nézett. -Meddig? - kérdezte. -Hét és fél millió évig - mondta Bölcs Elme. Lunkwill és Fook döbbenten pislogtak. -Hét és fél millió év!... - kiáltották kórusban. -Úgy van - szónokolt tovább Bölcs Elme. - Megmondtam, hogy időbe telik, nem? Egyébként úgy vélem, hogy egy ilyen program futtatása szükségképpen hatalmas közérdeklődést kelt a filozófia egésze iránt.Mindenkinek lesz elmélete arról, hogy milyen válasszal állok majd elő. Ugyan ki más nyerne a legtöbbet az így megnyíló nyilvánosságból, mint ti magatok? Ameddig csak kellő undort keltve tudjátok pocskondiázni egymást a napisajtóban, biztosítva lesz a nyugis és jól tejelő állásotok. Mit szóltok hozzá? A két filozófus szájtátva bámulta Bölcs Elmét. -Ördög és pokol - dadogott Majikthise - ezt nevezem gondolkodásnak! Te Vroomfondel, nekünk mért nem jut ilyesmi soha eszünkbe? -Nemtom - suttogta megilletődötten Vroomfondel. -Asszem, Majikthise, túlságosan pallérozott az elménk. Azzal sarkon fordultak, és kivonultak az ajtón, melyen túl a soha nem is remélt gyöngyélet várta őket. |
|
Hátravan: 34/10 fejezet. |