|
Galaxis Útikalauz Stopposoknak 3. fejezet Ezen a bizonyos csütörtökön valami csöndesen osont az ionoszférán át, sok-sok
mérföldre a földfelszíntől. Sőt nem is egy, hanem egész csomó valami volt, több
tucat vaskos, sárga böhöm, hatalmasak, mint egy-egy irodaépület, hangtalanok,
mint a madár. Könnyűszerrel szelték át az eget, sütkéreztek a Sol csillag
elektromágneses sugaraiban, csoportosultak, felkészültek. Ford Prefect szütyőjének a tartalma méltán tarthatott volna érdeklődésre
számot, és láttára a Föld bármely fizikusának kiguvadt volna a szeme, úgyhogy
Ford jobbnak látta, ha két köteg szamárfüles színdarab-kézirattal álcázza a
holmiját, úgy téve, mintha színházi meghallgatásra készülne belőlük. rövid, zömök, fekete rúd, sima és fénytelen, az egyik végén lapos kapcsoló és mutatók. A táskában még egy készülék volt ezeken kívül, mely leginkább nagyobbacska elektronikus kalkulátorra emlékeztetett. Vagy száz pici, lapos nyomógombja volt, meg egy 6x2 hüvelykes képernyője. Milliónyi " oldal " bármelyikét lehetett egyetlen szempillantás alatt megjelentetni rajta. Bolondítóan bonyolult készülék volt; ez volt az egyik oka annak, hogy kellemesen kézhezálló műanyag dobozára a következő szavakat nyomtatták barátian nagy betűkkel: NE ESS PÁNIKBA! A másik ok az volt, hogy ez a készülék volt az a bizonyos könyv, mely a legfigyelemreméltóbb, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában - a GALAXIS Útikalauz stopposoknak. És természetesen azért adták ki mikro-szub-mezon elektronikus eszköz alakjában, mert ha a szokásos könyv alakban adták volna ki, akkor a csillagközi stopposnak néhány kényelmetlenül nagy épületet kellene magával cipelnie. Ford zsákjában a felsoroltakon kívül pár golyóstoll, jegyjegyzettömb és egy nagyobbfajta fürdőlepedő a Marks és Spencer áruházából. A GALAXIS Útikalauz érdekes dolgokat közöl a törülközőkről. A törülköző, írja az Útikalauz, a lehető leghasznosabb dolog, amit csak
magával vihet a csillagközi stoppos. beletakarózhatunk, heverhetünk rajta, felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, takarózhatunk vele, megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk fejünkre tekerhetjük, veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag stoppos észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül " elvesztett ". A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője - az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni. Innen ered a kifejezés, mely a stoppos szlengbe is átkerült már: -Hej, helltél már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az aztán a sahár, mindig tudja, hol a törülközője! Hellni: klufi: sahár: Ford Prefect szütyőjében, a törülköző tetején a Szub-Éta Detekt-o-Méter pislogása felgyorsult: Néhány mérföldre a bolygó felszínétől a hatalmas sárga böhömök legyezőszerű alakzatba fejlődtek. Jodrell Bankban úgy vélték, ideje teázni. -Van nálad törülköző? - fordult hirtelen Arthurhoz. Arthur a harmadik korsóval küszködött. -Hogy micsoda? Nem, nincs:.. miért, kellene? Arthúr már meg se lepődött. Szemlátomást nem lett volna értelme:Ford mérgesen csettintett. -Igyál - sürgette. E pillanatban tompán morajló robaj hangja szűrődött át a kocsmát betöltő
sustorgáson, a zenegép zaján és a csuklássorozaton át, amelyet a Ford melletti
pasas hallatott, míg a whiskyt szopogatta, amire Ford mégis meghívta. -Mi ez?! - süvöltötte. -Ne aggódj - mondta Ford. - Még nem kezdték el. -Hála istennek - nyugodott meg Arthur. -Valószínűleg a te házadat döntik csak le. - Ford az utolsó cseppeket engedte le a torkán. -Micsoda?! - ordította Arthur. Ford varázsa megtört. Arthur vadul körülnézett, és az ablakhoz rontott. -Te jóisten, de még mennyire! Ledöntik a házamat! -Ahogy a dolgok most állnak, mindez nem sokat számít - mondta Ford. - Legyen meg az a kis örömük. -Örömük?! - süvítette Arthur. - Örömük! - Gyors pillantást vetett az ablakra,
hogy ellenőrizze, ugyanarról beszélnek-e. -Megállni, ti vandálok! Otthonok feldúlói! - Arthur tajtékzott. - Ti féleszű vizigótok! Azonnal álljatok le! Ford látta, hogy utána kell mennie. Gyorsan a csaposhoz fordult, és kért négy zacskó pörkölt mogyorót. -Parancsoljon, uram - mondta a csapos, és a pultra lökte a zacskókat. Ford volt szíves - újabb ötfontost adott a csaposnak, lemondva a
visszajáróról. - Komolyan mondja. uram? - suttogta olyan halkan, hogy az egész kocsma
elcsendesedett. -Igen - mondta Ford. -Még ma délután? Ford magához tért. Visszatért léhasága is. -Hogyne - felelte vidáman, Legfeljebb két percet adnék még neki. A csapos nem hitt a fülének - de annak az érzésnek se hitt, amelyet csak egy pillanattal előbb élt át. -Mit tehetnénk? - kérdezte. -Semmit - mondta Ford, és zsebre vágta a mogyorókat. Az elnémult kocsma mélyén valaki hangosan felröhögött. Milyen hülye lett hirtelen mindenki. A Ford melletti vendég már teljesen elázott. Pillantása lassan kapaszkodott fel Fordhoz. -Úgy gondoltam - mondta -, hogy ha itt a világvége, akkor le kell feküdnünk, vagy papírzacskót húznunk a fejünkre, vagy mi. -Ha kedvük van hozzá, csak tessék - mondta Ford. -Így mondták a seregben - mondta a részeg, és szemei megkezdték hosszú útjukat a whisky felé. -Az használ? - kérdezte a csapos. -Nem - mondta Ford, és barátságosan rámosolygott. A kocsma egy percig néma volt. Aztán a röhögős vendég ismét zavaróan felröhögött. A lány, akit magával rángatott a kocsmába, az elmúlt óra alatt alaposan megutálta; nem kis megelégedésére szolgált volna, ha megtudja, hogy tán másfél perc múlva a pasas hidrogén, oxigén és szén-monoxid kis felhőjévé oszlik. Sok öröme azonban nem lesz belőle, mert a nagy pillanat során túlságosan el lesz foglalva a saját feloszlásával.A csapos a torkát köszörülte. Meglepve hallotta saját hangját: -Hölgyeim és uraim, kérem az utolsó rendeléseket. A nagy sárga gépek megindultak lefelé, és mind gyorsabban ereszkedtek. Ford
tudott róluk; -Barbárok! - süvöltötte. - Kiperelem a tanácsból az utolsó fillérüket is! Felakasztatlak titeket, megfojtatlak, felnégyeltetlek! És megkorbácsoltatlak! És megfőzetlek! Amíg... amíg... megemlegetitek! Ford rohant utána. Nagyon gyorsan. Nagyon-nagyon gyorsan. -És aztán kezdem elölről! - kiabált Arthur. - És ha befejeztem, ugrálni fogok a darabokon! Arthur nem vette észre, hogy mindenki fut a buldózerek felől; azt se, hogy Mr.Prosser zaklatottan bámul az égbe. Mr. Prosser azt látta, hogy hatalmas sárga böhömök süvítenek át a felhőkön. Hihetetlenül nagy sárga böhömök. -És addig ugrálok rajtuk - üvöltött Arthur még mindig futva -, míg feltörik a talpam, vagy amíg kigondolok valami még borzasztóbbat, és aztán. . . Arthur megbotlott, elvágódott, átfordult, és a hátára fordulva maradt. Végre meglátta, hogy valami történik. Karja az égnek lendült. -Mi a fene az?! - sikoltotta. Akármi volt is, szörnyű sárgaságában keresztülszáguldott az égen, észvesztő zajjal szakította át a levegőt, s a messzeségbe szökkent. Mögötte a levegő akkora csattanással záródott össze, hogy az ember füle hat láb mélyen a koponyájába süllyedt. A böhömöt egy újabb követte, s ugyanazt tette, csak még zajosabban. Nehéz lenne elmesélni, mit tettek az emberek a bolygó felszínén, mivel maguk se tudták. Nem is igen volt értelme - kirohantak a házakból, berohantak a házakba, a zaj elnyomta az üvöltözésüket. A világ összes városában megteltek emberekkel az utcák, az autók egymásba faroltak, ahogy a zaj rájuk zúdult, majd szökőárként söpört végig hegyeken és völgyeken, sivatagokon és óceánokon, mintha ellapítana mindent, amit elér. Csak egyvalaki állt és figyelte az eget, szemében mélységes szomorúság,
fülében gumi füldugó. Pontosan tudta, mi történik. Pontosan tudta azóta, hogy
Szub-Éta Detekt-o-Métere az éjszaka közepén pislogni kezdett a párnája mellett
és felriasztotta. -Földlakók, figyelem! így szólt egy hang. A hangminőség csodálatos volt. Csodálatosan tökéletes kvadrofónia, oly alacsony torzítással, hogy a legerősebb ember is sírva fakad. -Itt Prostatikus Vogon Jeltz beszél, a Galaktikus Hiperűr Tervezési Tanácstól
- Amint azt nyilván önök is tudják, a Galaxis külső területeinek fejlesztését
célzó tervek megkövetelik, hogy hiperűrbekötőutat építsünk az önök Naprendszerén
keresztül. -Semmi értelme meglepődést tettetni. Valamennyi tervrajz és megsemmisítési
utasítás ötven földi év óta megtekinthető a helyi tervezőhivatalban az Alfa
Centaurin, úgyhogy bőven volt rá idejük. hogy hivatalos panaszt jelentsenek
be. A hangosítóberendezés megint kikapcsolt. A visszhang lassan dübörgött keresztül a földeken. A hatalmas hajók sietség nélkül, könnyedén elfordultak. Alsó részükön egy-egy zsilip tárult fel, sötéten ásító négyszög.Valakinek valahol eddig tartott, hogy üzembe helyezzen egy rádiót, kiválasszon egy hullámhosszt, és üzenetet küldjön a Vogon hajóknak, szót emelve a bolygó érdekében. Senki se hallotta, hogy mit mondanak, csak a válasz hallatszott a hangosítóberendezésből: - Mit akarnak azzal mondani, hogy sose voltak az Alfa Centaurin? Az isten szerelmére, emberiség, hiszen csak négy fényévre van! Sajnálom, de ha magukat ennyire sem érdeklik a helyi ügyek, az igazán a maguk baja! - Megsemmisítő sugárzást bekapcsolni! A zsilipeken keresztül fény özönlött a Földre. - Nem is tudom - szólt a hangosítóberendezés -rohadt egy apatikus bolygó. Nem
kár érte - és kikapcsolt. |
|
Hátravan: 34/31 fejezet. |