|
Galaxis Útikalauz Stopposoknak
4. fejezet
Messze künn a Galaxis túlsó spirálkarján, ötszázezer fényévre a Nap nevű
csillagtól, Zaphod Beeblebrox, a Birodalmi Galaktikus Kormány Elnöke, Damogran
tengerein száguldott keresztül ionmeghajtású deltahajójában, mely csillogott
-villogott a damogran nap fényében. A forró Damogran; a távoli Damogran:
Damogran, melyről szinte senki se hallott. Damogran, az Arany Szív titkos
hazája.
A hajó száguldott. Jó soká tart, míg célba ér, mert Damogran elég
kényelmetlenül van berendezve.Semmi más nincs rajta, csak közepes és nagyméretű
sivatagos szigetek, melyeket bájos, de bosszantóan széles tengerek választanak
el.
A hajó száguldott.Földrajzi hátrányai miatt Damogran mindig is néptelen
volt.Ezért jelölte ki ezt a bolygót a Birodalmi Galaktikus Kormány az Arany Szív
Program számára, lévén a bolygó elhagyatott, az Arany Szív Program pedig titkos.
A hajó pattogva száguldott a tengeren, mely az egyetlen számottevő méretű
szigetcsoport fő szigetei között terült el. Zaphod Beeblebrox útban volt a
piciny űrkikötő, a Húsvét-sziget (a név csupán véletlen egybeesés miatt érthető;
a Galaxisban elterjed galakton nyelven húsvét annyi, mint " kicsi, lapos és
világosbarna ") felől az Arany Szív szigete felé, melyet ugyanilyen véletlen
egybeesés folytán Dániának hívtak.
Az Arany Szív Programmal kapcsolatos
munkák egyik mellékhatása az volt, hogy egymást érték a teljesen értelmetlen
egybeesések. Az azonban nem a véletlen műve, hogy a nap, a Program betetőzésének
napja, a nagy leleplezésé, a nap, amelyen bemutatják az Arany Szívet az ámuló
Galaxisnak.
Ez a nap egyúttal Zapnod Beeblebrox számára is a betetőzés napja. E nap
kedvéért szánta el magát arra, hogy induljon az elnökválasztáson, bár döntése a
megdöbbenés hullámait keltette mindenütt a Birodalmi Galaxisban: Zaphod
Beeblebrox? Elnökké? Tán csak nem a Zaphod Beeblebrox? Tán csak nem Elnökké?
Többen csattanós bizonyítékát látták ebben annak, hogy a teremtés, már amennyire
megismerhető, teljesen megbolondult.
(Elnök. A teljes cím: A Birodalmi
Kormány Elnöke. A Birodalmi jelző fennmaradt, noha manapság már anakronizmusnak
tűnik.)
Az örökös Császár csaknem halott - néhány száz éve már. Halálos
kómája utolsó perceiben sztázisba helyezték, mely állandó és változatlan
állapotban tartja.
Örökösei valamennyien halottak, minek következtében a
politikai hatalom minden drasztikus változás nélkül, egyszerűen és hatásosan
lejjebb csúszott egy-két fokkal a létrán, és most az a testület gyakorolja, mely
korábban mint a Császár tanácsadóinak szervezete tevékenykedett: megválasztott
kormányzó testület, mely saját kebeléből választ elnököt. A látszat ellenére a
tényleges hatalmat sem ez, sem más hasonló testület nem birtokolja. Az Elnök
csupán jelképes figura, aki az égvilágon semmiféle hatalmat nem gyakorol.
Tényleg a kormány választja, de a legfőbb követelmény, melynek eleget kell
tennie, nem a vezetői rátermettség, hanem a finoman mérlegelt közbotrány. Emiatt
az Elnök mindig ellentmondásos személyiség, egyszerre tenyérbemászó és
elbájoló.Nem az a feladata, hogy gyakorolja a hatalmat,hanem hogy elterelje róla
a figyelmet.E szempontok alapján Zaphod Beeblebrox egyike a Galaxis
legsikeresebb elnökeinek: tíz elnöki évéből kettőt már börtönben töltött
csalásért. Alig néhányan vették észre, hogy sem az Elnöknek, sem a Kormánynak
nincs semmi hatalma, s közülük is csak hatan tudják, hol a politikai hatalom
végső forrása. A többiek általában úgy vélik, hogy a végső döntéshozatalt egy
számítógép végzi. Nagyobbat már nem is tévedhetnének Zaphod vigyorgott, és a
gázra lépett. Zaphod Beeblebrox, kalandor, exhippi, életművész (gazember? -
minden bizonnyal), mániákus önreklámozó, kapcsolatteremtésben használhatatlan,
akiről sokan vélik, hogy egyszer s mindenkorra házon és magánkívül van. Elnök?
Pedig senki se bolondult meg, legalábbis nem így.Az egész Galaxisban mindössze
hatan értették azt az elvet, mely meghatározza a Galaxis kormányzását, ők
tudták: ha egyszer Zaphod Beeblebrox bejelenti, hogy indul az elnökválasztáson,
akkor a dolog többé-kevésbé el is dőlt: Zaphod ideális töltelék az Elnök
posztjára.Csupán azt nem értették, hogy Zaphod miért vállalja...
Zaphod élesen bekanyarodott, hatalmas vízfalat lőve az ég felé. Eljött a nagy
nap; eljött a nap, amikor mindenki megtudja, mire készült Zaphod. Ezért a napért
vállalta, hogy indul az elnökválasztáson. Aznap volt a kétszázadik
születésnapja, ismét egy véletlen egybeesés.A hajó nagyokat szökkent Damogran
tengerein, míg Zaphod csöndes mosollyal élvezte, hogy milyen csodálatosan
izgalmas napja lesz. Lazított tartásán, két karját lustán végigfektette az ülés
hátán. Harmadik karjával kormányzott, azzal, amelyet nemrég illesztetett a jobb
alá, hogy könnyebben tudjon síbokszolni.
- Hej - hízelgett önmagának -, te
hidegvérű fickó,te!
- de az idegei olyan magasan sivítottak, mint egy
kutyasíp.Dánia szigete húsz mérföld hosszú volt, és a közepén öt mérföld széles,
homokos és félkör alakú. Nem is annyira sziget volt, mint inkább annak a
hatalmasan ívelő öbölnek a körvonala, amelyet határolt. Ezt a benyomást tovább
fokozta, hogy a félhold belső ívét szinte mindenütt meredek sziklák alkották. A
sziklák tetejéről lassan simult a táj az öt mérföldre levő túlpart
vonalába.
A sziklák tetején állt a fogadóbizottság. Tagjai főként kutatók és
mérnökök voltak, akik megalkották az Arany Szívet; többségükben humanoidok, de
akadt köztük néhány hüllőszabású atommérnök, két-három zöld, kolibri alkatú
maximegalaktikus, egy vagy két nyolclábú fizikostrukturalista és egy Hooloovoo
(a Hooloovoo a kék színnek egy szuperintelligens árnyalata). A Hooloovoo
kivételével mindenki az ünnepi, tiritarka munkaköpenyében pompázott; a
Hooloovoot az alkalom tiszteletére egy szabadon álló prizmába
vetítették.Valamennyien beleborzongtak az ünnepélyes izgalomba. Együtt és egymás
között elérték és meghaladták a fizika összes törvényeit, újjászerkesztették az
anyag alapvető szerkezetét, kifacsarták és megtörték a valószínűség és a
valószínűtlenség törvényeit, és mégis azt tartották a legizgalmasabbnak, hogy
találkozhatnak egy pasassal, akinek narancsszínű kendő van a nyakában (a Galaxis
Elnöke hagyományosan narancsszínű kendőt viselt a nyakában). Az se számított
volna sokat nekik, ha tudják, mekkora hatalom illeti meg az elnököt: semekkora.
Az egész Galaxisban csak hatan tudták, hogy a Galaxis Elnökének a feladata nem
az, hogy gyakorolja a hatalmat, hanem az, hogy elterelje róla a figyelmet.
Zapnod Beeblebrox rendkívül tehetségesen végezte a dolgát. A tömeg a naptól és a
hajózási bemutatótól elkápráztatva kapkodott levegő után, amint az Elnök hajója
a hegyfokot megkerülve az öbölbe siklott.
Csillogva-villogva, hatalmas ívű
kanyarokban suhant a tengeren át. Tulajdonképpen érintenie se kellett volna a
vizet, mivel az ionizált atomok ködös párája fenntartotta. Alátvány kedvéért
azonban néhány uszonyszerű pengével is felszerelték, amelyeket a vízbe lehetett
ereszteni. A pengék sziszegve hasították a tengert, magasra csapott a víz, és
míg a hajó a part felé száguldott, a mély árkok bolondul kergetőztek mögötte,
majd dús habot vetve összeomlottak.Zaphod imádta a hatást; ehhez értett a
legjobban. Élesen megcsavarta a kormányt. A hajó vadul csúszkálva a szikla alá
fordult és könnyedén megpihent a hullámok hátán. Másodpercek múlva már a
fedélzeten volt, vigyorgott, és integetett a több mint háromkvintillió nézőnek.
Persze nem volt személyesen jelen mind a háromkvintillió, de az Elnök minden
mozdulatát közvetítette számukra a kis 3D robotkamera, mely alázatosan
szállongott a közelben. Az Elnök groteszk szereplései mindig borzasztóan
népszerűek voltak a 3D-n; ezért is találták ki őket. Zaphod megint vigyorgott. A
háromkvintillió és hat néző nem is sejtette, hogy ezúttal kissé groteszkebb lesz
a groteszk, mint szerették volna. A robotkamera az Elnök két feje közül a
népszerűbbikre fókuszált. Az Elnök ismét integetett. A dupla fejtől és a
harmadik kartól eltekintve, többé-kevésbé humanoid volt. Szőke, kócos haja
véletlenszerű irányokba meredt, kék szeme megmagyarázhatatlan fényben
csillogott, és az arca csaknem teljesen borotválatlan volt. Húsz láb magas gömb
lebegett a hajóhoz, gördülve és pattogva, csillogva a nap fényében. Belsejében
hatalmas, félkör alakú, vörös bőrhuzatú kerevet lebegett.
Minél jobban
pattogott és görgött a gömb, annál mozdulatlanabb volt a kerevet; biztosan állt,
mint egy vörös bőrhuzatú szikla. Mint minden, ez is leginkább a hatásvadászatot
szolgálta. Zaphod átlépett a gömb falán, és a kerevetre heveredett. Két karját
hosszan kinyújtotta, harmadikkal lesöpört valami port a térdéről. A fejei
körülnéztek, mosolyogtak; a lábát magasan felrakta. Úgy érezte, mindjárt sikít.
A víz felforrt a buborék alatt, bugyogott és kilövellt. A buborék a levegőbe
szökkent, ugrándozott és pörgött a vízsugáron. Egyre feljebb kapaszkodott,
vakító fénycsóvákat küldve a szikla tetejére. Mind feljebb szökkent a
vízsugáron, a víz szétporladt a több száz lábnyi mélységben. Zaphod elképzelte
önmagát, és mosolygott. Kétségkívül nevetséges közlekedési eszköz, de
kétségkívül gyönyörű. A szikla tetején a gömb imbolygott egy pillanatig,
rágördült egy sínekkel felszerelt rámpára, onnan egy homorú platformra gurult,
majd megállt .Zaphod Beeblebrox hatalmas tapsvihar közepette kilépett a
buborékból, narancsszínű kendője csillogott a fényben. Megérkezett a Galaxis
Elnöke.Várt, hogy elcsendesedjék a taps, majd üdvözlésre emelte kezeit.
- Helló! - mondta.
Melléosont egy kormánypók, hogy a kezébe nyomja az előre elkészített elnöki
beszéd egy példányát. Az eredeti példány lapjai, a harmadiktól a hetedikig,
ázottan úszkáltak Damogran tengerén, jó öt mérföldre az öböltől. Az első két
oldalt egy Páfránylevél Tarajú Damogran Sas mentette meg az enyészettől; a két
lap már be is épült abba a kivételesen újszerű fészekbe, amit a Sas talált fel.
A fészek fő építőanyaga a papírmasé volt, s a konstrukció gyakorlatilag
lehetetlenné tette az újszülött sasfióka számára a kitörést. A Páfránylevél
Tarajú Damogran Sas már hallott a fajok fennmaradásáról, s a maga részéről a
pozitív hozzáállás mellett döntött. Zaphod Beeblebrox tudta, hogy nem lesz
szüksége a beszédre, úgyhogy gyengéden eltolta maga elől a kormánypók példányát.
-Helló! - mondta még egyszer.
Sugárzó arcok nézték mindenhonnan, vagy legalábbis majdnem mindenhonnan.
Zaphod meglátta Trilliant a tömegben. Trillian csak egy lány volt, akit Zaphod
mostanában szedett fel, amikor a vicc kedvéért inkognitóban meglátogatott valami
bolygót. Trillian karcsú, kreol humanoid volt, hosszan hullámzó fekete hajjal,
telt ajakkal, pici, furán kerek orral és nevetségesen barna szemekkel. Az ő
sajátos módján megkötött piros kendője és hosszan elomló, selymes, barna ruhája
miatt akár arabnak is nézhették volna. Nem mintha valaki is hallott volna a
jelenlevők közül az rabokról. Legújabban az arabok már nem léteztek, s amikor
még léteztek is, ötszázezer fényévre voltak Damograntól.
Trillian
tulajdonképpen senki se volt, legalábbis Zaphod szerint. Épp csak elég sokat
voltak együtt Zaphoddal, és megmondta neki, amit gondolt róla.
-Helló, szivi! - mondta Trilliannak.
Trillian gyors mosolyt villantott fel és elfordult.Aztán visszafordult, hogy
melegebben is rámosolyogjon, de Zaphod addigra már mást nézett.
-Helló! - mondta az egy csomóba verődött lényeknek, akik a sajtót
képviselték, és alig várták, hogy Zaphod befejezze a köszöngetést, és
hozzáfogjon a szónoklathoz. Zaphod külön örömmel vigyorgott rájuk, mert tudta,
hogy perceken belül olyan szónoklatot kapnak, hogy megemlegetik. Mindazonáltal a
következő szavai se voltak a sajtó hasznára. Az egyik tisztviselő ingerülten
megállapította, hogy az Elnöknek szemlátomást semmi kedve sincs ahhoz, hogy
elmondja az oly gondosan előre megszerkesztett beszédet, és elkattintotta a
zsebébe rejtett távvezérlő készülék kapcsolóját. A gyülekezettől kissé távolabb
hatalmas fehér kupola dagadt az égnek; a kupola most középen végigrepedt,
elhasadt, és kétfelé nyílva a földre omlott. Mindenkinek elállt a lélegzete,
holott pontosan tudták, hogy ennek kell történnie, hiszen ők építették
ilyenre.Óriási csillaghajó vált szabaddá a kupola alatt. Százötven méter hosszú,
alakja mint egy karcsú sportcipő, tökéletesen fehér és tébolyítóan gyönyörű. A
hajó láthatatlan méhében, kis aranydobozban feküdt a legészvesztőbb eszköz,
melyet valaha is kitaláltak - az eszköz, mely a hajó különleges helyét
biztosította a Galaxis történetében; melyről a hajót elnevezték: az Arany Szív.
-Hűha! - mondta Zaphod Beeblebrox a hajónak.
Semmi mást nem tudott kinyögni. Aztán megismételte, csak hogy a sajtót
boszszantsa:
-Hűha!
A tömeg várakozóan nézett rá. Zaphod Trillianra kacsintott, aki felhúzta a
szemöldökét, és kerek szemeket meresztett rá. Trillian tudta, mit akar Zaphod
mondani és szörnyen felvágós alaknak tartotta érte.
-Hát ez elképesztő! - mondta. - Ez aztán igazán olyan elképesztően
elképesztő, hogy kedvem volna ellopni.
Csodálatos elnöki megnyilatkozás, tökéletesen megfelel a szokásoknak. A tömeg
elismerően nevetett, a sajtó emberei buzgón pöntyögtek Szub-Éta Telex-o-Matáik
billentyűin, és az Elnök vigyorgott.Vigyorgott, míg szívében a sikoly
tűrhetetlenül felhangosodott. Ujjai rásimultak a kis Paraliz-o-Mat bombára, mely
a zsebében nyugodott.Nem bírta tovább. Égnek emelte fejeit, vad csatakiáltást
hallatott dúr-tercekben, a bombát földhöz vágta, és átrohant az immár dermedten
sugárzó mosolyok tengerén. |