Galaxis Útikalauz Stopposoknak

33. fejezet

A légikocsi az R17-et meghaladó sebességgel keresztülröpítette a társaságot

az acélalagutakon, ki a bolygó ellenszenves felszínére, melyet az újabb hajnal

ködös fénye borított. Rémes szürke fény darvadozott a tájon.Az R a gyorsaság

mértékegysége, az az ésszerű utazási sebesség, mely az egészség és a szellemi

jólét függvénye, mondjuk legfeljebb öt perc késéssel. Nyilvánvaló tehát, hogy R

a körülményektől függő, rendkívül változékony érték, mivel az első két tényező

nem csupán az abszolút értelemben vett sebességtől függ, hanem attól is, hogy az

utas tisztában van a harmadik tényezővel. Az egyenletet hallatlan nyugalommal

kell kezelni, különben az eredménye nagyfokú feszültség, fekély,sőt halál lehet.

Az R17 nem egyértelmű sebesség ugyan, de nyilvánvalóan túl nagy.A légikocsi

R 17-tel és még gyorsabban fúrta át magát a levegőn, majd kitette utasait az

Arany Szív mellett. Az űrhajó mereven állt a fagyos földön, mint a fehérített

csont. A légikocsi sietősen visszafordult és elillant, amerről jött, saját

fontos ügyeit intézendő.A menekülők borzongva nézték a hajót.Egy másik is állt

mellette.A rendőrségi járőrhajó volt a Blagulon Kappáról,dudoros, cápa alakú

jószág, palazöld oldalát változatos méretű és ridegségű fekete betükkel kenték

össze.A felirat arról tájékoztatta az érdeklődőt, hogy honnan jött a hajó,

melyik rendőrségi körzethez tartozik, és hová kell csatlakoztatni az energia-

tápvezetéket.Természetellenesen sötétnek és csöndesnek látszott, és ezt nem

indokolhatta, hogy kétfőnyi személyzete holtan hever egy füsttel teli kamrában,

néhány mérföldre a felszín alatt. Ez is a megmagyarázhatatlan és

meghatározhatatlan dolgok közé tartozik: de néha megérezni, ha egy hajó

tökéletesen halott.Ford is megérezte, és szerfölött rejtélyesnek találta.

A látszat szerint a két rendőr meg a hajójuk spontán meghaltak. Ford

tapasztalatai szerint a világegyetem egyszerűen nem igy működik.A többiek is

érezték, hogy meghalt a hajó, ám ennél sokkaljobban érezték a maró hideget, és a

kíváncsiság teljes hiányától gyötörve igyekeztek vissza az Arany Szívbe.

Ford hátramaradt, hogy szemrevételezze a Blagulon hajót. Útközben csaknem hasra

vágódott a mozdulatlan acéltestben, mely arccal lefelé borulva hevert a porban.

-Marvin! -kiáltotta. -Mit csinálsz itt?

-Ne érezd kötelességednek, kérlek, hogy tudomást végy rólam - hangzott a fojtott

válasz.

-Mégis, hogy érzed magad, acélember? - kérdezte Ford.

-Nagyon lehangoltan.

-Miért, mi újság?

-Nem tudom - mondta Marvin. - Nem olvasom a lapokat.

-Miért fekszel arccal a porban? - Ford vacogva leguggolt a robot mellé.

-Mert remek módszer arra, hogy pocsékul érezzük magunkat - mondta Marvin. - Ne

is tegyél úgy, mintha beszélni akarnál velem, tudom, hogy gyűlölsz.

-Dehogy.

-De igen, mindenki gyűlöl engem.Hozzátartozik a világegyetem természetéhez.Elég,

ha megszólalok, már gyűlölnek. Még a robotok is gyűlölnek. Ha volnál olyan

kedves, és fütyülnél rám, azt hiszem, szépen odébbállnék.

Azzal feltápászkodott, és duzzogva hátat fordított.

-Az a hajó is gyülölt engem - mondta leverten, és a járőrhajó felé bökött.

-Az a hajó? - kérdezte Ford hirtelen izgalommal.

-Te tudod, mi történt vele?

-Gyűlölt engen, mert beszéltem hozzá.

-Beszéltél hozzá?! - kiáltott fel Ford. - Hogyhogy beszéltél hozzá?

-Egyszerű. Nagyon unatkoztam, és kedvetlen voltam, úgyhogy odamentem, és

csatlakoztattam magam a külső computerbemenetre. Hosszasan beszéltem a

computerhez, és elmagyaráztam neki a világegyetemről alkotott véleményemet

-mondta Marvin.

-Erre mi történt? - faggatta Ford.

-Öngyilkosságot követett el -felelte Marvin,és visszacaplatott az Arany

Szívhez. 

 Hátravan:  34/1  fejezet.

Lap tetejére

<<<   34. Fejezet   >>>