Galaxis Útikalauz Stopposoknak

32. fejezet

 Fél mérfölddel távolabb négy alak dübörgött végig egy folyosón, kiutat keresve.

Tágas, szellős computerterembe érkeztek. Vadul körbepillantottak.

-Szerinted merre, Zaphod? - kérdezte Ford.

-Első megközelítésre aszondom, erre - azzal Zaphód végigrohant a fal és egy

computertömb között.Ahogy a többiek utána eredtek, Zaphod megtorpant, mert az

orra előtt becsapódó Durr-o-Dum energiatöltet megolvasztotta kissé a falat.

Felüvöltött egy kézi hangosbeszélő:

-Oké, Beeblebrox, ne moccanj! Be vagy kerítve!

-Zsaruk! - szisszent fel Zaphod, és leguggolva megpördült. - Van még kedved

tippelni, Ford?

-Oké, erre - mondta Ford. Mind a négyen végigvágtattak két computersor közt a

folyosón.A folyosó végén állig felfegyverzett figura jelent meg űrruhában,

kezében rossz külsejű Durr-o-Dum puskával.

-Nem akarunk lelőni, Beeblebrox! - kiáltotta.

-Részemről rendben! - kiáltotta Zaphod, és fejest ugrott két adatfeldolgozó

egység közé. A többiek utána faroltak.

-Ketten vannak - mondta Trillian. - Sarokba szorítottak.

Ferdén bepréselődtek egy adatbank és a fal közé.Lélegzet-visszafojtva vártak

A levegőt hirtelen felrobbantották az energiatöltetek, ahogy a két zsaru

egyszerre nyitott tüzet.

-Hé, ezek lőnek ránk! - duzzogta Arthur, és gombóccá gömbölyödött.

-Mintha azt mondták volna, hogy nem akarnak lőni ránk...

-Én is úgy hallottam - jegyezte meg Ford.Egy veszélyes pillanatra Zaphod kidugta

a fejét.

- Hé! Mintha azt mondtátok volna, hogy nem akartok lőni ránk!

Vártak.Kisvártatva megszólalt egy hang:

-Nehéz zsarunak lenni.

-Mit mondott? - kérdezte Ford döbbenten.

-Azt mondta, hogy nehéz zsarunak lenni.

-Ez mégiscsak az ő problémája, nem?

-Szerintem is.

Ford kikiabált:

-Hej, ide figyeljetek! Éppen elég baj az nekünk, hogy itt lövöldöztök ránk,

úgyhogy azt hiszem, könynyebb volna, ha legalább a saját problémáitokkal

békén hagynátok!

Ujabb szünet, aztán megszólalt a hangosbeszélő:

-Na, ide figyelj, te fickó! Csak azt ne hidd, hogy holmi ostoba, szűkagyú,

durrogtató idiótákkal van dolgod, akiknek az alacsony homlokukba lóg a hajuk,

kicsi disznószemük van, és nem tudják, mi fán terem a társalgás! Mi igenis két

intelligens, figyelmes fickó vagyunk, és biztos kedvelnétek bennünket,ha baráti-

lag találkoznánk! Eszem ágában sincs, hogy mindenfelé csak lelődözzem az

embereket, aztán meg ezzel kérkedjek az űrcsavargók tetves csehóiban, mint egy-

pár zsaru, akit ismerek! Én lelődözöm mindenfelé az embereket, de utána órákon

át siránkozom róla a barátnőmnek!

-Én meg regényeket írok - sopánkodott a másik zsaru is.-Eddig egy se jelent meg,

úgyhogy ne is csodálkozzatok, ha iszonyuúan pocsék a kedvem!

Ford szemei kigúvadtak.

-Miféle zsaruk ezek? - kérdezte:

-Nemtom - felelte Zaphod: - Asszem, jobban bírtam őket, amikor lőttek.

-Szóval kijöttök onnan szép nyugodtan - kiáltott az egyik zsaru -vagy inkább

füstöljünk ki benneteket?!

-Ti melyiket választanátok? - kiabált vissza Ford.

A következő ezredmásodpercben a levegő kezdett porhanyósra sülni körülöttük,

ahogy az egyik Durr-o-Dum töltet a másik után csapódott be a fedezékül szolgáló

számítógépkonzolba.A tüzijáték hosszú másodperceken át elviselhetetlen

intenzitással folytatódott.Amikor abbamaradt, és a visszhangok is elhaltak,

néhány másodpercig szinte teljes volt a csönd.

-Ott vagytok még?! - kiáltott az egyik zsaru.

-Igen! - kiabálták vissza.

-Egyáltalán nem élveztük a dolgot! - ordította a másik zsaru.

-Vettük észre - méltatlankodott Ford.

-Most pedig ide figyelj, Beeblebrox, és ajánlom, hogy jól figyelj! .

-Miért?! - kiáltott vissza Zaphod.

-Azért - harsogott a zsaru -mert amit most mondok, az nagyon intelligens lesz,

egész érdekes és kifejezetten humánus! Szóval. . : vagy mindannyian megadjátok

magatokat, hogy összeverhessünk titeket egy kicsit, bár természetesen nem

nagyon, mert határozottan ellenezzük a fölösleges erőszakot, vagy pedig

felrobbantjuk ezt az egész bolygót meg esetleg még egyet-kettőt, amiket

kiszúrtunk magunknak idejövet.

-De hisz ez őrület! - háborgott Trillian. - Csak nem tennétek ilyet!

-De még mennyire, hogy megtennénk! - rikoltotta a zsaru. - Ugye, megtennénk?

- kérdezte a társát.

-Hát persze. Nem is tehetnénk mást! - ordította helybenhagyólag a másik:

-De miért? - tudakolta Trillian.

-Mert vannak dolgok, amiket akkor is meg kell tenni.Ha az ember felvilágosult,

liberális zsaru, aki mindent tud az érzékenységről meg minden.

-Tudja fene, én valahogy nem hiszek ezeknek -morogta Ford.

Az egyik rendőr átkiabált a másiknak:

-Lőjük még egy darabig őket?!

-Hogyne, miért ne?

Ujra megindult az elektromos zárótűz.A hő és a zaj fantasztikus szintre nőtt. A

számítógép pultja lassan széthullott. Az eleje csaknem teljesen megolvadt, a

fémolvadék vaskos patakokban kacskaringózott hátrafelé, ahol a menekülők

lapultak.Összegömbölyödve várták a véget.Folytatódott. Ford átpislogott az égő

computer fölött kavargó füstfelhőn.Kióvakodott a nyílt térségbe.Még mindig nem

történt semmi.Fordtól húsz méterre a füstben felsejlett az egyik zsaru űrruhás

alakja. Úgy hevert a padlón, mint egy rongycsomó. A másik zsaru az ellenkező

irányban feküdt. Senki más nem látszott.Ford ezt módfelett különösnek vélte.

Lassan, félénken megindult az első zsaru felé. Odaért.A zsaru továbbra is

bizalomgerjesztő mozdulatlanságban feküdt: Akkor is bizalomgerjesztően moz-

dulatlan maradt, amikor Ford rátette a lábát a Durr-o-Dum puskára, mely a zsaru

elernyedt kezében lógott.Ford lehajolt, és felkapta a fegyvert. A zsaru ezt sem

kifogásolta. Szemlátomást halott volt.A tetemet szemrevételezve Ford

megállapította, hogy a zsaru a Blagulon Kappa metánt lélegző életformájának

képviselője, akinek Magrathea vékony, oxigéntartalmú légkörében űrruhára van

szüksége az életben maradáshoz.Hátizsákjában az életfenntartó rendszer miniatűr

computere, úgy látszik, váratlanul felrobbant.Ford hökkenten topogott ide-oda.

Ezeket a mini űrruhacomputereket általában a fedélzeti számítógép működteti,

melyekkel közvetlen Szub-Éta kapcsolatban állnak. Az ilyen rendszerek minden

helyzetben hibátlanul működnek, kivéve a visszacsatolás totális gátoltságát, ez

viszont gyakorlatilag nem fordul elő.Ford a másik zsaruhoz rohant. Ugyanaz a

megmagyarázhatatlan dolog történt vele is, feltehetőleg ugyanakkor.Odahívta a

többieket is, akik éppúgy megdöbbentek, mint Ford, de nem óhajtották behatóbban

tanulmányozni az esetet.

-Húzzunk kifelé ebből a lyukból - mondta Zaphod. -Még ha itt is van az a valami,

amit állítólag keresek, akkor sem vagyok rá kíváncsi. - Felragadta a másik Durr-

o-Dum puskát, szétlőtt egy teljesen ártalmatlan könyvelőgépet, és kirohant a

folyosóra, nyomában a többiekkel. Hajszál híján szétlőtte a légikocsit is, mely

néhány méterrel odébb várt rájuk.A kocsi üres volt, de Arthur ráismert

Szlartibartfaszt járművére.Szlartibartfaszt üzenetet is hagyott a szegényes mű-

szerfal egyik részére tűzve. A papírlapra rajzolt nyíl az egyik gombra mutatott.

Az üzenet így szólt: Szerintem ezt a gombot kéne megnyomni.

 Hátravan:  34/2  fejezet.

Lap tetejére

<<<   33. Fejezet   >>>