|
Vendéglő aVilág Végén 25. fejezet A GALAXIS Útikalauz stopposoknak ezt írja
a Golgafrincham bolygóról: Ősi és titokzatos történetét legendák övezik:
A bolygó földje azoknak a harcosoknak kiontott vérétől vörös, ill. helyenként
zöld, akik meghódítására törtek. Napszítta, kopár vidék ez, ahol a tikkasztó
levegő parfümös források illatától terhes, amelyek nedve forró és száraz
sziklákon csordogál, táplálva a sötét és mósuszillatú zuzmók tömegét. A lázas
szenvedélyek földje ez, és a mámoros képzeleté, különösen, ami a zuzmókkal
élőket illeti, de egyszersmind a hűvös és. borús gondolatoké is, főleg azok
körében, akik a zuzmófogyasztást megtagadják, s árnyas fát találtak maguknak a
hűsölésre. Az acél, a vér és a hősiesség földje ez, ahol a test és a lélek
törekvése egyaránt érvényesül. Ennyit
röviden a bolygó történetéről. És ebben
az ősi és rejtélyes történelemben az Arium nagy Kerengő Költői voltak a
legrejtélyesebb alakok. Ezek a Kerengő Költők a távoli hegyek hágóiban éltek,
ahol is heverészve várták a gyanútlan utazók csoportjait, hogy köröttük
kerengve kövekkel hajigálják meg őket.
Amikor pedig az utazók kiabálni kezdtek , hogy mért nem takarodnak
inkább verset írni ahelyett, hogy másokat molesztálnak az örökös
kőhajigálással, hirtelen abbahagyták a dobálást, és belefogtak a
hétszázkilencvennégy Vassilliani dalciklus valamelyikébe. Ezek a dalok mind
rendkívül gyönyörűek voltak, amit rendkívüliség tekintetében talán csak a
hosszuk múlt felül, és valamennyien egy kaptafára készültek. A
dalok első része arról szólt, hogyan ment világgá egykoron őt bölcs herceg négy
lóval Vassillian városából. A nemes hercegek, akik természetesen nemcsak
bölcsek, de bátrak és daliák is voltak, távoli földekre vetődtek, emberevő
óriásokkal vívnak élethalálharcot, egzotikus filozófiák elsajátításán
fáradoznak, különös istenekkel teázgattak, és gyönyörű szörnyeket szabadítanak
ki vérszomjas hercegnők karmai közül, míg végül kijelentik, hogy a
megvilágosodás állapotába jutottak, s ennélfogva vándorlásuk célja immáron
elérettetett. A
második és egyben sokkal hosszabb rész arról a huzakodásukról szól, hogy akkor
most ki legyen az ötűk közül, aki gyalog megy haza. Mindez a bolygó távoli múltjában történt.
Mégis eme különc poéták egyikének kései leszármazottja volt az, aki kitalálta a
fenyegető romlásról szóló dajkameséket, amelyek lehetővé tették a
golgafrinchamieknek, hogy népességük haszontalan egyharmadától
megszabaduljanak. A maradék kétharmad szilárdan kitartott eredeti lakhelyén, és
sikerekben gazdag, örömteli életet élt addig, amíg az egész civilizációt ki nem
irtotta egy virulens kór, amelyet egy piszkos telefonkagyló indított út.jára.
|
|
Hátravan: 34/9 fejezet. |