|
Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden 13. fejezet
- Most már értitek -
kortyolgatta lassan Szlartibartfaszt mesterségesen előállított kávéját, és
ezáltal a valós és komplex számok, valamint a lélek és az Univerzum kölcsönös
észlelése közti örvények felületét, és így az értelembe burkolt szubjektivitás
újjászerkesztett állományát fejlesztette, ami elősegítette, hogy hajója
újjáformálja az idő és a tér fogalmát -, mi a helyzet. - Igen - mondta
Arthur. - Igen - mondta Fosd. - Mit kezdjek ezzel a
csirkehússal? - kérdezte Arthur. Szlartibartfaszt
komoly pillantást vetett rá. - Játssz vele -
javasolta -, játssz vele. Be is mutatta a saját
csirkéjén. Arthur szót fogadott,
és érezte, hogy a csirke lábán enyhe matematikai bizsergés remeg végig, ahogy
négydimenziósan mozgott a térben, amelyről Szlartibartfaszt azt állította, hogy
ötdimenziós. - Egy éjszaka alatt -
mondta Szlartibartfaszt - Krikket összes lakosa átalakult elbűvölő, bűbájos,
intelligens... - ...bár hóbortos...
- szúrta közbe Arthur. - ...hétköznapi
emberből - folytatta Szlartibartfaszt - elbűvölő, bűbájos, intelligens... - ...hóbortos... - ...megszállott
idegengyűlölővé. Az Univerzum gondolata úgyszólván nem illett a világképűkbe.
Egyszerűen nem tudtak vele boldogulni. Így aztán elbűvölően, bűbájosan,
intelligensen, ha úgy tetszik hóbortosan, eldöntötték, hogy elpusztítják. Most
meg mi a baj? - Nem nagyon ízlik ez
a bor - szaglászta Arthur. - Hát akkor küldd vissza.
Ez is része a matematikájának. Arthur szót fogadott.
Nem tetszett neki a pincér mosolyának rajzolata, de egyébként sem szerette
sosem a grafikonokat. - Hová megyünk? -
kérdezte Ford. - Vissza az
Információs Illúziók Termébe - Szlartibartfaszt felállt és egy papírtörülköző
matematikai reprezentációjával törölgette a száját -, hogy megnézzük a második
részt.
|
|
Hátravan: 34/21 fejezet. |