|
Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden 14. fejezet
- Ezek a krikketiek -
szólalt meg Őméltósága a Legfőbb ítélkező Pag bíró, a Krikketi Háborús Bűnösök
Perét tárgyaló igazságügyi testület TENL (a Tanult, Elfogulatlan és Nagyon
Laza) elnöke - hát, igazán jópofa ürgék, ugye, akik történetesen ki akarnak
nyírni mindenkit. Az őrdögbe is, én is ugyanígy érzek némelyik reggel. A
francba. - Oké - folytatta,
feldobta a lábát az előtte lévő asztalra, és elhallgatott egy pillanatra, hogy
Ünnepi Strandpapucsáról leszedjen egy cérnát -, nem bánom, ha aszongyátok, nem
akartok ezekkel a pasikkal egy levegőt szívni. Ez igaz volt. A Galaxist ért
krikketi támadás döbbenetes volt. Ezer és ezernyi hatalmas krikketi hadihajó
bukkant ki a hiperűrből és támadott meg egyúttal ezer és ezernyi nagyobb
világot, élőszőr elkobozták az alapvető élelmiszerkészletet, hogy
felkészüljenek a következő rohamra, majd hűvös nyugalommal a levegőbe
röpítették a bolygókat. Az eddig szokatlan
békében és jólétben élő Galaxis most megtántorodott, mint egy ember, akit egy
réten raboltak ki. - Azt akarom mondani
- folytatta Pag bíró tekintetét körbehordozta az ultramodern (ez tízbillió
évvel ezelőtt volt, mikor az "ultramodern" egy nagy rakás
rozsdamentes acélt és sűrített betont jelentett) és hatalmas tanácstermen -,
hogy ezek a fickók egyszerűen rögeszmések. Ez is igaz volt, és
eddig ezzel az egyetlen magyarázattal sikerült előhozakodni arra az
elképzelhetetlen gyorsaságra, amivel a krikketiek véghez vitték új és
végérvényes céljukat - hogy elpusztítsanak mindent, ami nem Krikket. Ez a magyarázata
annak is, hogy olyan zavarbaejtő hirtelenséggel felfogták az összes
hipertechnológiát, amelynek segítségével megépítették több ezernyi űrhajójukat
és a több milliónyi halált hozó fehér robotot. Ezek valóban
rémületet keltettek minden ember szívében, aki csak találkozott velük - bár a
legtöbb esetben a rémület igen rövid életű volt, akárcsak az, akinek része volt
benne. Vad, együgyű, repülő harci gépek voltak. Félelmetesen nehéz,
többfunkciós csatabuzogányokat forgattak, amelyek egy suhintással épületeket
romboltak le, egy másik suhintással égető Omni-Destnikto-Bumm-sugarakat
bocsátottak ki, egy harmadik suhintással pedig egy szörnyű gránátarzenált
lőttek ki magukból, kis gyújtóbomba méretű szerkentyűktől kezdve a Maxi-Slorta
Hipernukleáris Herkentyűkig, amik egy nagyobb nappal is felértek. Egyszerűen
elütötték a gránátokat a buzogányokkal, így egyidejűleg ki is biztosították
őket, s tüneményes pontossággal lőtték ki alig egy yardtól több százezer
mérföldig terjedő távolságokra. - Oké - szólalt meg
újra Pag bíró -, hát mi győztünk. - Elhallgatott és rágózott egy kicsit. - Mi
győztünk - ismételte meg -, de ez nem valami nagy teljesítmény. Mármint egy
közepes galaxistól egyetlen kicsi világ ellen. És mennyi idő kellett hozzá?
Törvényszéki Hivatalnok! - Uram? - emelkedett
fel a komoly kis fekete ember. - Mennyi kellett
hozzá, öcskös? - Hát, uram, egy
kicsikét nehéz pontosan megmondani ezt ebben az ügyben. Az idő és a távolság... - Nyugi, fiú, akkor
legyél pontatlan. - Nem igazán
szeretnék pontatlan lenni, uram, egy ilyen... - Szorítsd össze a
fogad, és legyél! A Törvényszéki
Hivatalnok összehúzta a szemét. Érthető volt, hogy a legtöbb Galaktikus jogi
alkalmazotthoz hasonlóan ő is elég fárasztó alaknak tartotta Pag bírót (vagy
érthetetlen módon ismertebb polgári nevén Zipo Bibrok 5x108-t.
Tényleg erőszakos és modortalan fajankó volt. Úgy tűnt, hogy azt hiszi, azért
mert ő a valaha felfedezett legnagyszerűbb jogtudományi professzor, már joga
van úgy viselkedni, ahogy neki tetszik, és sajnos úgy tűnt, hogy jól hiszi. - Ööö, hát, uram,
hozzávetőleg kétezer év - mormolta boldogtalanul a Hivatalnok. - És hány pasas
purcant ki? - Kétgrillió, uram. -
A Hivatalnok leült. Ha most készült volna róla egy hidroszpektikus fotó,
látszott volna, hogy enyhén gőzölög. Pag bíró még egyszer
körülhordozta tekintetét a tanácstermen, ahol százszámra gyűltek összes a
teljes galaktikus ügyintézés legelőkelőbb hivatalnokai, mindannyian ünnepi
egyenruhájukban illetve testükben, anyagcserétől és a helyi szokásoktól
függően. Egy Dumm-álló kristályfal mögött egy csoport tipikus krikketi állt.
Hűvös nyugalommal és udvarias undorral nézték az idegeneket, akik összegyűltek,
hogy fölöttük ítélkezzenek. A jog történetében ez volt a legnagyobb jelentőségű
esemény, és ezzel Pag bíró is tisztában volt. Kivette a rágógumit
és a széke alá ragasztotta. - Javíthatatlan
társaság - mondta halkan. A tanácsterem
kegyetlen csendje összhangban volt ezzel a nézettel. - Hát, amint mondtam,
ezek igazán jópofa ürgék, de ti nem akartok egy levegőt szívni velük, főleg, ha
tovább folytatják ezt, és nem tanulnak meg nyugton maradni. Azt akarom mondani,
hogy egész idő alatt egyfolytában idegeskedhetnénk; hát nem? Piff, paff, puff,
és mikor jönnek hozzánk legközelebb? A békés egymás mellett élésnek annyi,
értem?! Valaki adjon egy kis vizet! Kösz! Visszaült és
elmélkedve kortyolgatott. - Oké - mondta -
figyeljetek ide. Ezeknek a fickóknak, ugye, joguk van ahhoz, hogy saját képük
legyen az Univerzumról. És ha figyelembe vesszük ezt a képet, amit az Univerzum
erőltetett rájuk, oké, helyesen cselekedtek. Őrültségnek hangzik, de szerintem egyetértetek
velem. Hisznek a... Belenézett egy darab
papírba, amit bírói farmerének farzsebében talált. - Hisznek "a
békében, az igazságban, az erkölcsben, a műveltségben, a sportban, a családi
életben és a más életformák kiírtásában". Vállat vont. - Hallottam már
rosszabbakat is - mondta. Gondolkodva
vakargatta a seggét. - Tyűűűűű - szólalt
meg. Ivott még egy korty vizet, aztán a fény felé tartotta és elhúzta a száját.
Majd körbeforgatta. - Hé, van valami
ebben a vízben? - kérdezte. - Ööö, nem, uram -
válaszolt elég idegesen a Teremszolga, aki a vizet hozta. - Akkor vidd innen -
csattant fel Pag bíró - és tegyél bele valamit. Van egy ötletem Eltolta a poharat és
előredőlt. - Hallgassatok ide -
mondta . Briliáns megoldás
volt és a következőképp hangzott: A Krikket bolygó kőré
örökre egy Kron-Stop időzárat kell vonni, amelynek belsejében az életfolyamatok
szinte teljesen lelassulnak. Minden fényt el kell terelni a zár környékéről,
hogy az láthatatlan és felderíthetetlen maradjon. A menekülés abszolút lehetetlen,
hacsak valaki kintról ki nem nyitja a zárat. Amikor az Univerzum
többi része létének célegyenesébe érkezik, amikor az egész teremtett világ a
végéhez közeledik (ez még természetesen azelőtt volt, hogy tudták volna, hogy a
Világmindenség vége egy látványos élelmiszer-kiárusítás lesz), és az élet és az
anyag megszűnik létezni, a Krikket bolygó és napja kiszabadulhat Kron-Stop
időzárából, és magányosan létezhet vágya szerint az Egyetemes semmi alkonyán. A Zár egy aszteroidán
lesz, ami majd lassan kering a bolygó körül. A Kulcs a Galaxis
szimbóluma lesz - a Wikket Kapu. Mire a taps lecsendesült
a teremben, Pag bíró már az Eroti-Tus alatt volt az esküdtszék felettébb csinos
tagjával, akinek fél órával ezelőtt egy levélkét csúsztatott oda. |
|
Hátravan: 34/20 fejezet. |