|
Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden 16. fejezet
- Semmi sem veszett
el őrökre - mondta Szlartibartfaszt vörösen villódzó arccal a gyertya fényénél,
amit a robotpincér megpróbált elvinni -, kivéve Chalesm Katedrálisát - A micsodát? - riadt
fel Arthur. - Chalesm
Katedrálisát - ismételte meg Szlartibartfaszt. - A Valós Időért Mozgalomban
végzett kutatómunkáim során történt. - A mi során? -
kérdezte Arthur. Az öregember megállt,
és összeszedte a gondolatait, és reménykedett, hogy így már nem vágnak többé a
szavába. A robotpincér áthaladt a téridő-plazmán - mozgása látványos Ötvözete
volt a mogorvának és az alázatosnak - és megkaparintotta a gyertyát. Megkapták
a számlát, meggyőzően vitatkoztak arról, kié volt az alagúttészta és hány üveg
bort fogyasztottak, és Arthurnak derengeni kezdett, hogy ezáltal sikeresen
kihozták a hajót a szubjektív térből és egy furcsa bolygó körüli parkolópályára
álltak. A pincér sóváran várta, hogy bemutassa mestersége címerét és
kitakarítsa a bisztrót. - Minden világos lesz
- mondta Szlartibartfaszt. - Mikor? - Egy percen belül.
Figyelj! Az időfolyam most igen szennyezett. Egy nagy csomó szirszar sodródik
benne, hulladék és törmelék, és egyre több és több csapódik vissza az anyagi
világba. Tudod, lyuk van a téridő-kontinuumban. - Nocsak, mit hallok
- mondta Arthur. - Figyeljetek már,
hova megyünk? - kérdezte Ford, és türelmetlenül ellökte a székét az asztaltól.
- Mert már alig várom, hogy odaérjünk. - Azért megyünk -
mondta Szlartibartfaszt lassú, kimért hangon -, hogy megpróbáljuk
megakadályozni, hogy a krikketi harcirobotok visszaszerezzék az egész Kulcsot,
amely ahhoz kell, hogy kinyissák a Krikket bolygót fogvatartó Kron-Stop
időzárat és kiszabadítsák a hadsereg többi részét őrült Uraikkal együtt - Csak azért - mondta
Ford -, mert valami buliról beszéltél. - Igen - felelte
Szlartibartfaszt, és lecsüggesztette a fejét. Már rájött, hogy nagy
hiba volt, mert az ötlet különös és egészségtelén módon megigézte Ford Prefect
gondolatait. Minél inkább kigöngyölítette Szlartibartfaszt Krikket sötét és
tragikus történetét, annál inkább akart Ford Prefect nagyokat inni és lányokkal
táncolni. Az öregember úgy
érezte, hogy nem kellett volna szóba hozni a bulit, amíg végképp nem szükséges.
De hát most már megtörtént, és Ford Prefect úgy ragaszkodott hozzá, mint ahogy
egy areturi Megacsipány tapad rá áldozatára, mielőtt leharapná a fejét és
meglépne űrhajójával. - Mikor érünk oda? -
mohóskodott Ford. - Majd ha elmondtam,
miért kell odamennünk. - Én tudom, miért
megyek - mondta Ford, és kezét tarkójára téve hátradőlt. Bedobta azt a vigyort,
amitől az emberek rángatózni kezdtek. Szlartibartfaszt a
nyugdíjazásában reménykedett. Már régen tervezte,
hogy megtanul zenélni nyolclyukú izgifónon - bár tudta, teljesen reménytelen,
mert nem rendelkezik a megfelelő számú szájjal. Azt is tervezgette,
hogy ír egy különc és könyörtelenül téves monográfiát az egyenlítői fjordokról,
hogy egy-két általa fontosnak tartott kérdésről hibás adatokat közöljön. Ehelyett valahogy
rábeszélték, hogy félállásban dolgozzon a Valós Időért Mozgalomnak, és életében
először kezdte komolyan venni, amit csinál. Ennek eredményeképp most azon kapta
magát, hogy gyorsan hanyatló éveiben a gonosz ellen küzd és az Univerzumot próbálja
megmenteni. Kimerítő munkának
találta, és egy mélyet sóhajtott. - Hallgassatok ide -
szólalt meg -, a Valimonál... - Minél? - kérdezte
Arthur. - Valós Időért
Mozgalomnál, amiről majd később beszélek. Észrevettem, hogy őt hulladékdarab,
amely viszonylag nemrég pottyant vissza a létezésbe, úgy tűnt, hogy megfelel az
eltűnt Kulcs őt darabjának. Csak kettőt tudtam nyomon követni - az egyik a Fa
Oszlop, ami a ti bolygótokon bukkant fel, a másik pedig az Ezüst Pálcika. Ez
úgy látszik, valamiféle bulin lesz. Oda kell mennünk, hogy megszerezzük, még
mielőtt a krikketi robotok rátalálnak, vagy ki tudja, mi lesz! - Nem - mondta Ford
határozottan - azért megyünk a buliba, hogy egy jót igyunk és lányokkal
táncoljunk. - Hát nem értetted
meg, amit...? - De - felelte Ford
hirtelen és váratlan hévvel -, mindent tökéletesen megértettem Ezért is akarok
annyit inni és annyi lánnyal táncolni, amennyit és amennyivel csak lehet, amíg
van belőlük egyáltalán. Ha minden, amit mutattál nekünk, igaz... - Igaz-e? Hát persze,
hogy igaz! - ...akkor annyi
esélyünk sincs, mint egy kürticsigának egy szupemóvával szemben. - Egy minek? -
kérdezte újból éles hangon Arthur. Egészen eddig a pontig kitartóan figyelemmel
kísérte a beszélgetést, és nem szerette volna most elveszíteni a fonalat. - Egy kűrticsigának
egy szupernóvával szemben - ismételte meg Ford anélkül, hogy kiesett volna a
ritmusból. - A... - Mi köze van a
kűrticsigának egy szupenóvához? - értetlenkedett Arthur. Ford nyugodtan
magyarázta: - Nincs esélye vele szemben. Megállt, hogy lássa,
tisztázódott-e végre a dolog. Az Arthur arcán átkúszó üdén értetlen kifejezések
elárulták, hogy nem. - A szupernóva -
magyarázta Ford olyan gyorsan és érthetően, ahogy csak tőle telt - egy olyan
csillag, amely a fénysebesség felével robban fel és egybilliónyi nap fényével
ragyog, s aztán egy szupernehéz neutroncsillaggá omlik össze. Egy csillag, ami
feléget más csillagokat, érted már? Semminek sincs esélye egy szupernóvával
szemben. - Értem - mondta
Arthur. - A... - De miért pont egy
kürticsiga? - Miért ne egy
kürticsiga? Ez lényegtelen. Arthur beletörődött,
és Ford folytatta, és ahogy csak tudta, felvette korábbi tüzes lendületét. - A lényeg az, hogy
az ilyen magunkfajta emberek, mint te, én és Arthur - kiváltképp és különösen
Arthur -, egyszerű dilettánsok, excentrikusok, naplopók, ha úgy tetszik,
szarnak az egészre. Szlartibartfaszt
összehúzta a szemöldökét, részben zavarában, részben neheztelőn. Aztán beszélni
kezdett: - ... - idáig jutott. - Tudod, nekünk nincs
semmi rögeszménk - makacskodott Ford. - És ez itt a döntő
tényező. Nem nyerhetünk a rögeszme ellen. Nekik érdekűk, nekünk nem. Ők
győznek. - Nekem sok dolog
érdekem - mondta Szlartibartfaszt részben a bosszúságtól, de főleg a
bizonytalanságtól remegő hangon. - Például? - Hát - mondta az
öregember -, az élet, a Világmindenség. Tényleg, minden. A fjordok. - Meghalnál értük? - A fjordokért? -
pislogott meglepetten Szlartibartfaszt. - Nem - Na látod. - Őszintén szólva nem
látnám értelmét. - Én pedig még mindig
nem látom az összefüggést - szólalt meg Arthur - a kürticsigákkal. Ford érezte, hogy a
beszélgetés kisiklik ellenőrzése alól, de eldöntötte, hogy nem hagyja
mellékvágányra terelni a szót. - A lényeg az, -
sziszegte -, hogy nekünk nincsenek rögeszméink, és nincs esélyünk a... - Kivéve a te
hirtelen rögeszmédet a kürticsigákkal - folytatta Arthur -, amit még mindig nem
értek. - Lennél olyan kedves
leszállni a csigákról? - Én igen, ha te is -
mondta Arthur. - Te hoztad fel. - Hiba volt - mondta
Ford -, felejtsd el. A lényeg a következő. Előredőlt, és
homlokát ujjai közé temette. - Miről beszéltem? -
kérdezte fáradtan. - Menjünk el a buliba
- mondta Szlartibartfaszt -, mindegy, miért. Fejét rázva felállt - Azt hiszem, én is
ezt akartam mondani - mondta Ford. Valami
megmagyarázhatatlan okból a teleportációs fülkék a fürdőszobában voltak. |
|
Hátravan: 34/18 fejezet. |