|
Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden 17. fejezet
Az időutazást egyre
fenyegetőbbnek tekintik. Szennyezi a történelmet. Az Encyclopaedia
Galactica sok elméleti és gyakorlati tudnivalót közöl az időutazásról,
legtöbbjük megfoghatatlan bárki számára, aki nem tanult legalább négy
emberöltőnyi ideig haladó hipermatematikát, és minthogy az időutazás
feltalálása előtt ez még lehetetlen volt, egy bizonyos mértékig zavaros, honnan
is eredt először a gondolat. A kérdés egyik magyarázata az, hogy az időutazást
- természeténél fogva - egyszerre fedezték fel a történelem mindegyik szakaszában,
de ez nyilvánvalóan egy nagy marhaság. A gond az, hogy a
történelem nagy része is már egy nagy marhaság. Íme, egy példa.
Néhány ember számára nem a legfontosabb, de mások szerint döntő fontosságú. Már
csak azért is feltétlenül jelentós, mert ez volt az az egyszerű esemény, ami
miatt a Valós Időért Mozgalom először megalakult (Vagy utoljára? Attól függ,
melyik irányból szemléljük a történelmet, és ma már ez is egyre inkább vitatott
kérdés). Van, vagyis volt egy
költő. Lallafának hívták, és ő írta a szerte a Galaxisban létező legszebbnek
tartott verseket. Kötetének címe: Dalok a
Hosszú Földről. Kimondhatatlanul
gyönyörű költemények (voltak). Be kell ismerni, hogy nem sokáig lehet beszélni
róluk anélkül, hogy úgy úrrá ne legyenek az emberen az érzelmek, az igazság, és
a dolgok teljességének és egységének érzete, hogy ne legyen szüksége igen rövid
időn belül egy fürge sétára a háztömb körül, esetleg beugrani visszafelé egy
kocsmába egy gyors pohár szódás perspektívára. Annyira jók voltak. Lallafa az effai
Hosszú Földek erdeiben élt. Ott lakott és ott írta verseit is. Szárított
habralevelekből készített papírra írta őket, az oktatás és a hibajavító festék
adta előnyök nélkül. Írt az erdő fényeiről, és arról, hogy mit gondol róluk.
Írt az erdő sötétjéről, és arról, hogy mit gondol róla. Írt egy lányról, aki
elhagyta őt, és arról, hogy pontosan mit gondol róla. Halála után jó sokkal
verseit megtalálták és csodálni kezdték. A hír úgy terjedt, mint a reggeli
napfény. Századokon át megvilágították és megöntőzték sokak életét, amelyek
máskülönben sötétebbek és szárazabbak voltak. Majd nem sokkal az
időutazás feltalálása után néhány jelentősebb hibajavítófesték-gyárosnak eszébe
jutott, vajon nem lennének-e még jobbak a költeményei, ha hozzájuthatott volna
egy kis minőségi hibajavító festékhez, és hogy meg lehetne-e győzni, hogy
mondjon róla valamit. Meglovagolták az idők
hullámait, megtalálták, elmagyarázták a szituációt - némi nehézségek árán - és
sikerült is meggyőzniük. Valójában olyannyira meggyőzték, hogy az ő jóvoltukból
hihetetlenül gazdag lett, és a lánynak, akiről a sors rendelése szerint oly
szabatosan kellett volna írnia, eszébe sem jutott, hogy elhagyja, és ki is
költőztek az erdőből egy jó kis városi kéglibe, ahonnan sűrűn ingázott a jövőbe
néhány tóksóra, ahol szellemesen sziporkázott. Természetesen meg sem
fordult a fejében, hogy megírja a verseket, ami probléma volt, de könnyen
megoldható. A hibajavítófesték-gyárosok egyszerűen elzavarták valahova egy
hétre könyvének egy későbbi kiadásával és egy kupac szárított habarlevéllel,
hogy másolja le őket, és így a furcsa és szándékos hibát ki is javították. Sokan most azt
mondják, hogy a költemények hirtelen elvesztették az értékűket. Mások azzal
jönnek, hogy ugyanolyanok, mint voltak, akkor hát mi változott? Az első csoport
szerint nem ez a lényeg. Hogy mi a lényeg, azzal maguk sincsenek tisztában, de
abban biztosak, hogy nem ez. Megalapították hát a Valós Időért Mozgalmat, hogy
az ilyen dolgoknak megpróbálják elejét venni. Elhatározásukban meglehetősen
megerősítette őket az, hogy egy héttel a megalakulásuk után elterjedt a hír nem
elég, hogy lebontották a nagy Chalesm Katedrálist, hogy egy új ionfinomítót
építsenek; a finomító felépítése olyan sokáig tartott, és olyan messzire vissza
kellett nyúlnia a múltba, hogy az ionelőállítást időben elkezdhessék, hogy a
Chalesm Katedrálisát soha nem építették fel. A katedrálist ábrázoló képeslapok
hirtelen roppant érdekesek lettek. Így hát a történelem
nagy része örökre odaveszett. A Valós Időért Mozgalmisták azt állítják, hogy
amint a kényelmes utazás elmosta az országok közti távolságokat, úgy most ez az
időutazás is elmossa a korok közti távolságokat. A múlt - mondják - most már
tényleg olyan, mint egy idegen ország. Ott is pontosan ugyan így megy minden. |
|
Hátravan: 34/17 fejezet. |