|
Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden 21. fejezet
Minden idők
leghosszabb és legártalmasabb bulija mostanra már a negyedik generációja tart,
és még semmi jele annak, hogy bárki is távozni akarna. Egyszer fordult elő,
hogy valaki az órájára nézett, de ennek már tizenegy éve, és a példa azóta sem
talált követőkre. A rendetlenség
iszonyúan nagy, látnod kéne, hogy elhidd, de ha nincs különösebb szükséged rá,
hogy elhidd, akkor inkább ne menj oda megnézni, mert nem sok örömed telik
benne. Nemrégiben néhány
durranást és villanást észleltek a felhők között, és van is egy elmélet, mely
szerint egy-két egymással versengő szőnyegtisztító társaság hadseregei vívnak
küzdelmet, melyek keselyűként keringenek a buli fölött, de hát nem kell mindent
elhinni, amit a bulikon hall az ember, pláne ha ezen a bulin hallja. Az egyik probléma az,
és ez minden bizonnyal egyre súlyosbodik, hogy a bulin mindenki a gyereke,
unokája, vagy ükunokája azoknak, akik nem mentek el a kezdet kezdetén, s a
természetes szelekció, meg a receszív gének meg miegymás miatt most már az
összes ember a buliban vagy abszolút fanatikus bulibajáró, vagy makogó idióta,
vagy egyre inkább mindkettő. Akárhogy is,
genetikusan szólva ez azt jelenti, hogy minden soron következő generációnál
egyre kisebb a távozás valószínűsége, mint az előzőnél. Így hát más tényezők
kapnak szerepet, például az, mikor fogy el az ital. Mivel azonban történt
egy s más, ami a maga idejében jó ötletnek tűnt (és soha véget nem érő buliban
az a legrosszabb, hogy ami a maga idejében jó ötletnek tűnt, az a továbbiakban
is annak fog tűnni), ez is még igen soká lesz. Az egyik dolog, ami a
maga idejében jó ötletnek tűnt, az volt, hogy a buli repüljön - nem ahogy a
szokásos értelemben repülnek a bulik, hanem szó szerint. Réges-régen, egy
éjszaka egy csapat asztromérnök az első generációból körbekúszta az épületet,
fúrtak-faragtak-kalapáltak, és mikor a nap felkelt másnap, reggel, meglepve
tapasztalták, hogy egy boldog részegekkel teli épületre süt, amely mint egy
fiatal, és tapasztalatlan madár lebeg a fák csúcsai fölött. Máskülönben a repülő
bulinak sikerült egész tisztességesen felfegyverkeznie. Ha majd valami jó kis
összetűzésbe keverednek néhány borkereskedővel, biztosak akartak lenni, hogy az
erő az ő oldalukon áll. Az átállás állandó
koktélpartiról félállású rablóhadjáratra könnyedén ment, és sok zamatot és
lendületet vitt az egészbe, amire már igencsak szükség volt akkor, mert a
zenekar már számtalanszor eljátszotta az évek folyamán az össze általa ismert
számot. Raboltak,
fosztogattak és egész városokat tartottak fogva, hogy váltságdíj ellenében
elengedjék őket, a váltságdíj friss készlet volt sajtos tallérból,
avokádómártásból, sertésbordából, borból és más szeszesitalokból, amelyeket
csövön keresztül szivattyúztak ki a lebegő tartályhajókból. Egyszer mégis eljön a
nap, amikor szembe kell nézni azzal a problémával, hogy elfogyott az ital. A bolygó, ami körül
repkednek, már nem az a bolygó ami körül először kezdtek el repkedni. Rossz bőrben van. A buli szörnyen
sokszor megtámadta és kifosztotta, és senki sem tudott visszaütni neki, olyan
kiszámíthatatlan és előreláthatatlanul összevissza dülöngél az égen. Rohadt egy buli ez. Ugyancsak rohadt egy
dolog, ha pont hátba vágja az embert. |
|
Hátravan: 34/13 fejezet. |