|
Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden 28. fejezet
- Helló - szólalt meg
az egyik foglyulejtő. - Elnézést kérek, de önök... idegenek? Eközben, több millió
mérföldnyi távolságban, mint amennyit az elme képes kényelmesen befogni, Zaphod
Beeblebrox megint igen fel volt dobva. Megjavította a
hajóját - vagyis éber figyelemmel kísérte, ahogy a szerelőrobot megjavítja
neki. Most már ismét a létező legerősebb és legkülönösebb hajó volt a világon.
Zaphod odamehetett, ahova akart, azt tehette, amit csak akart. Babrált egy
könyvvel, de aztán félrelökte. Már olvasta azelőtt. A kommunikációs
bankhoz sétált, és kikeresett egy pánfrekvenciás vészhelyzeti csatornát. - Kér valaki egy
italt? - kérdezte. - Ez neked
vészhelyzet, apafej? - pattogott egy hang a Galaxis másik végéből. - Van ott egy mixer?
- érdeklődött Zaphod. - Kopj le, és
lovagolj meg egy üstököst! - Oké, oké - mondta
Zaphod és lezárta a csatornát. Felsóhajtott és
leült. Újból felkelt és a komputer monitorhoz sétált. Megnyomott egy pár
gombot. Kis pacák kezdtek rohangálni a képernyőn, és elkezdték felfalni
egymást. - Bumm! - mondta
Zaphod. - Tyiűűűűű! Bajng, bajng, bajng! - Szevasz -
köszöntötte vidáman, egy perccel ezután a komputer. - Három pontot gyűjtöttél.
Az eddig elért legmagasabb pontszám hétmillió-ötszázkilencvenhétezer-kétszáz... - Oké, oké - mondta
Zaphod, és kitörölte a képernyőt Megint leült.
Játszani kezdett egy ceruzával. Lassan ez is veszíteni kezdett a varázsából. - Oké, oké - mondta,
és betáplálta eredményét és az eddig elért legjobbat a komputerbe. Hajója előtt
elmosódott a Világegyetem
|
|
Hátravan: 34/6 fejezet. |