|
Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden 8. fejezet
- Tudjátok, az űrutazásban -
kezdett mondókájába Szlartibartfaszt, miközben az Információs Illúziók Termének
néhány műszerével babrált -, az űrutazásban... Megállt és
körülnézett. Az Információs
Illúziók terme kellemes megkönnyebbülés volt a központi számítógépteremben
látott szörnyűségek után. Ugyanis teljesen üres volt. Információ sehol, illúzió
sehol, csak ők, a fehér falak meg egy-két kisebb műszer, amelyeket mintha azért
készítettek volna, hogy bedugják valamibe, amit Szlartibartfaszt sem talált. - Na igen? - sürgette
Arthur. Rá is ágragadt Szlartibartfaszt sietsége, de nem tudta, hová is kéne
sietnie. - Mi igen? -
értetlenkedett az öregember. - Mit akarsz mondani? Szlartibartfaszt
szinte keresztüldöfte a szemével. - A számok - mondta -
szörnyűségesek. - Azzal folytatta a keresgélést. Arthur okos képpel
bólintott. De hamarosan rájött, hogy így semmivel sem jut előbbre, és úgy
döntött, mégiscsak megkérdezi: - Hogy mondta? - Az űrutazásban -
ismételte el Szlartibartfaszt - a számok szörnyűségesek. Arthur újból
bólintott, és segélykérőn Fordra pillantott, de Ford éppen a duzzogást
gyakorolta, nem is ment rosszul neki. - Csupáncsak -
sóhajtott fel Szlartibartfaszt - attól akartalak megkímélni, hogy megkérdezd,
miért egy számlakönyvben vannak a hajóval kapcsolatos számítások. Arthur elhúzta a
száját. - És miért egy
száml... Elhallgatott. Szlartibartfaszt
készségesen megadta a választ: - Mert az űrutazásban a számok mind
szörnyűségesek. Ő maga is láthatta,
hogy nem volt valami meggyőző. - Nézd - mondta. - A
számlakönyvben ugrabugrálnák a számok. Gondolom, magad is szembesültél már a
jelenséggel. - Hát... - Egy számlakönyvben
- folytatta Szlartibartfaszt - a valóság és a képzelet olyan lényegi szinten
ütközik, hogy mindkettő a másik tulajdonságait veszi fel, és így bizonyos
paramétereken belül minden elképzelhető. - Mik azok a
paraméterek? - Ez az, amit nem
lehet megmondani - mondta Szlartibartfaszt. - Különös, de így igaz. Legalábbis
azt hiszem, hogy különös, de biztos vagyok benne, hogy igaz. Ebben a pillanatban
megtalálta a lyukat, amit keresett, és csatlakoztatta a kezében tartott
műszert. - Ne aggódj - mondta,
miközben arca aggodalmas kifejezést öltött -, csak... Senki sem hallhatta,
mit mondott, mert ugyanabban a pillanatban eltűnt alóluk a hajó, és egy akkora
űrcsatahajó bukkant elő a kettészelt, lángoló éjszakából, mint egy kisebb
közép-angliai ipari város. Rémálomba illő égető
fényzuhatag perzselte fel a sötétséget, és a mögöttük lévő bolygóból is
lepattintott egy darabot. Tátott szájjal és
guvadt szemmel bámultak, még sikítani sem volt erejük. |
|
Hátravan: 34/26 fejezet. |