|
Galaxis Útikalauz Stopposoknak 28. fejezet-Zaphod! Ébredj! -Mmmmmvvvvrrrrrrr? - Mi lesz, ébredj már fel! -Hagyd, hogy annál maradjak, amihez értek, jó? -dünnyögte Zaphod, és odább hengeredett, hogy hallótávolságon kívül kerülve tovább alhasson. -Azt akarod, hogy megrugdossalak? - mondta Ford. -Sok örömet szerezne neked? - érdeklődött Zaphod fátyolos hangon. -Nem. -Nekem se. Akkor meg minek? Hagyj békén! -Zaphod megint összekucorodott. -Dupla adag gázt kapott - mondta Trillian, és lenézett rá. - Két légcsöve van. -És csönd legyen - morgott Zaphod. - Igy is éppen elég nehéz aludni. A talaj is pocsék. Egészen kemény és hideg. - Aranyból van - mondta Ford. Zaphod bámulatosan kecses mozdulattal felpattant, és a látóhatárt fürkészte, mivel az aranyfelszín éppen odáig terjedt minden irányban, tökéletesen simán és tömören. Úgy ragyogott, mint... nehéz volna meghatározni, hogy is ragyogott, mert az egész univerzumban semmi se ragyog úgy, mint egy színarany bolygó. -Ki rakta ezt mind ide? - hápogott Zaphod kidülledt szemmel. -Ne izgulj - intette le Ford. - Ez csak a katalógus. -Micsoda? -Katalógus - mondta Trillian. - Illúzió. -Hogy állíthatsz ilyet?! - kiáltotta Zaphod, és négykézláb kezdte vizsgálgatni a talajt. Bökdöste és piszkálta. Nehéz volt és egész kicsit puha: meg tudta karcolni a körmével. Nagyon sárga volt és csillogott, s amikor Zaphod rálehelt, a lélegzete olyan sajátosan párolgott el, ahogy csak színaranyról párolog el a lélegzet. -Trillian meg én nemrég tértünk magunkhoz -mondta Ford. - Addig kiabáltunk és üvöltöztünk amíg oda nem jött valaki, erre tovább kiáltoztunk és üvöltöztünk, míg megunták; és idehoztak minket a bolygókatalógusukba, hogy elfoglaljuk magunkat, míg felkészülnek rá, hogy foglalkozzanak velünk. Ez itt mind Szenz-o- Rekord. Zaphod keserűen bámult rá. -A fészkes fotonba - mérgelődött -fölébresztettetek a magam tökéletesen megfelelő álmából, hogy megmutassátok valaki másét. Zaphod sértődötten leült. -Miféle völgyek azok ott? - kérdezte. -Fémjelzés - mondta Ford. - Megnéztük. -Idáig alhattál - szólt Trillian. -Az előző bolygón térdig gázoltunk a halakban. -Halakban? -Egyesek a legfurább dolgokat kedvelik. -A halak előtt - mondta Ford - platina is volt. Elég unalmas. Azt gondoltuk, ezt azért látnod kellene. Tenger sok fény ragyogott feléjük egyöntetű aranycsillogással, akármerre néztek. -Elragadó! - zsémbelt Zaphod. Hatalmas zöld sorszám jelent meg az égen. Pislogott és megváltozott, s vele együtt a táj is átalakult.Mindhárman egyszerre hördültek fel.Bíborszínű tenger partján találták magukat, mindenütt apró sárga és zöld kavicsok hevertek - nyilván értékes drágakövek. A távolban a lágy vonalú hegyek vörös csúcsai gyengéden hullámzottak. Mellettük tömör ezüst kerti asztal állt, mályvaszíinű, fodros napernyővel és ezüstrojcokkal. Az égen a katalógusszám helyén hatalmas felirat jelent meg: Magrathea az Ön bármely igényét kielégíti. Nem dicsekszünk. És ötszáz teljesen meztelen nő záporozott alá az égből ejtőernyőn.A következő pillanatban a látvány eltűnt.Tavaszi réten egy csomó tehén kérődzött körülöttük. -Au! - mondta Zaphod. -Az agyaim! -Akarsz beszélni róluk? - kérdezte Ford. - Igen. - leültek, összedugták a fejüket, és fütyültek az állandóan változó környezetre. -Úgy látom - mondta Zaphod -, akármi történt is az elmémmel, magam tettem. Méghozzá úgy, hogy a kormány szűrővizsgálatain ne derüljön ki. Sőt magam se tudhattam semmiről. Hülyén hangzik, mi? A másik kettő egyetértően bólintott. -A kérdés tehát: mi lehet olyan titkos, hogy nem tudhatják, hogy tudom" nemhogy a Galaktikus Kormány, de saját magam sem? A válasz: nem tudom.Nyilvánvalóan. De összeilleszthetek némely dolgot, és akkor találgathatok. Mikor döntöttem el, hogy indulok az elnökválasztáson? Nem sokkal Yooden Vranx elnök halála után. Emlékszel Yoódenre, Ford? -Persze - mondta Ford. - Ő volt az a pasas, akivel találkoztunk kölyökkorunkban, az arktureánus kapitány.Szédületes fej volt. Adott nekünk gesztenyét, amikor fellopóztál a szuperteherhaiójára.Azt mondta,sose látott ilyen bámulatos kölköt. -Miről beszéltek? - kérdezte Trilliian. -Egy történet - mondta Ford -abból az időböl, amikor még mindketten gyerekek voltunk a Betelgeusén. Az arktureánusok szuperteherhajói bonyolították le a tömegcikk-kereskedelem nagyját a Galaktikus Centrum és a külső körzetek között. A Betelgeuse kereskedelmi felderítői kutatták fel a piacot, az arktureánusok meg odahordták az árut. Rengeteg zűrt okoztak akkoriban az űrkalózok, mielőtt a Dornellis-háborúk során elintézték őket. A szuperteherhajókat a galaktikus tudomány legfantasztikusabb védőpajzsaival szerelték fel. Igazi böhömök voltak azok a hajók, óriásiak. Ha egy bolygó körül pályára álltak, eltakarták a napot. Erre ez a Zaphod kölyök úgy dönt, hogy lerohanja az egyiket. Képzeld csak el: sztratoszféra-repülésre tervezett, jelentéktelen kis csónakocsikája volt, vacak három sugárhajtóművel, benne egy taknyos kölök.Úgy értem, fátyol rá, őrült ötlet volt, veszettebb, mint egy veszett majom. Amikor nekivágott, vele tartottam, mert fixre megjátszottam egy nagyobb summát, hogy kudarcot vall, és nem akartam, hogy hamis bizonyítékkal állítson be. Erre mi történik? Beszállunk a háromsuga- rasába, amit ő úgy átbütykölt, hogy nem lehetett ráismerni. Röpke néhány hét alatt átszelünk három parszeket, besurranunk a szuperteherhajóba, ma se tudom, hogyan, végigmasírozunk a parancsnoki hídon, kezünkben játékpisztoly, és vadgesztenyét követelünk. Ekkora marhaságot azóta se hallottam. Egy egész évi zsebpénzem bánta. És mit nyertem? Vadgesztenyét. - A kapitány ez a Yooden Vranx volt, igazán bámulatos hapsi - vette át a szót Zaphod. - Adott kaját, piát. . . mind csupa hihetetlen galaktikus kotyvalék volt... meg persze nagy csomó vadgesztenyét, elképzelhetetlenül remekül éreztük magunkat. Azután hazateleportált bennünket.A Betelgeuse Állami Börtön Különleges Biztonsági Szárnyába. Hidegvérű pasas volt. Később megválasztották a Galaxis Elnökének.-Zaphod elhallgatott. Környezetük ezúttal éppen elsötétedett. Feketén gomolygott a pára, és alig kivehető, idomtalan árnyak leselkedtek a sötétben. A levegő időnként megreszke- dett a szellemlények üvöltésétől, melyeket egyéb szellemlények öldököltek. Föltehetőleg elegen lelkesedtek az ilyesmiért, ha kifizetődött a reklámozása. -Ford - mondta Zaphod csöndesen. -Igen? -Közvetlenül a halála előtt Yooden meglátogatott. -Tényleg? Sose mesélted. -Nem. -Miért látogatott meg? -Az Arany Szívről mesélt. Az ő ötlete volt, hogy ellopjam. -Az ő ötlete? -Igen. És csak úgy lophattam el, ha részt veszek az avatási ünnepségen. Ford döbbenten tátotta a száját, majd harsogó nevetésben tört ki. -Azt akarod mondani, hogy csakis azért indultál a Galaktikus Elnökválasztáson, mert el akartad lopni azt a hajót? -Pontosan. - Zaphod arcára olyan vigyor ült, melyért az embert többnyire puhára bélelt falú szobába zárják. -És miért olyan fontos neked a hajó? -Nemtóm - mondta Zaphod. - Azt hiszem, ha tudatosan tudnám, miért olyan fontos a hajó, és mit akarok vele kezdeni, akkor ez kiderült volna a tesztek során, és nem lehettem volna elnök. Azt hiszem, abból, amit Yooden elmondott, egy csomó dolog még mindig el van előlem zárva. -Szóval azt gondolod, Yooden vett rá, hogy belepiszkálj a saját agyadba? -Szövegelni irtóra tudott. -De hát.Zaphod, öreg barátom, elsősorban mégiscsak magaddal kell törődnöd, tudod, hogy van ez. Zaphod vállat vont. -Értem, a magad részéről eszed ágában sem volt ez az egész elnökség meg minden - firtatta Ford. Zaphod ezen hosszan eltöprengett. Látszott, hogy kétely suhan át az arcán. - Ugy látszik nemigen -mondta végül. -Nem avatom be magamat a titkaimba. Bár - tette hozzá némi gondolkodás után - ez nem is meglepő. Fikarcnyit sem bízom magamban. A Következő pillanatban helyreállt a valóságos világ.Pazar váróteremben ültek, melyet üvegtetejű asztalokkal és tervezési díjakkal zsúfoltak tele.Nyúlánk magratheai férfi állt előttük. -Az egerek fogadnak benneteket - mondta. |
|
Hátravan: 34/6 fejezet. |