Galaxis Útikalauz Stopposoknak

29. fejezet

-Hát így állunk - mondta Szlartibartfaszt, miközben erőtlen és jelképes

próbálkozásokat tett a műteremben uralkodó észbontó rendetlenség mérséklésének

irányában: Az egyik rakás tetejéről felkapott egy papírlapot, de sehova se tudta

letenni, így hát visszatette az eredeti kupac tetejére, amitől a kupac azonnal

ledőlt.

-Bölcs Elme megtervezte a Földet, mi megépítettük,ti meg laktatok rajta.

-És a Vogonok öt perccel a program befejezése előtt szétrombolták - fűzte hozzá

Arthur, nem minden keserűség nélkül.

-Igen -mondta az öregember, reményvesztett pillantását végighordozva a műtermen.

-Tízmillió év tervezés és munka - sutty, füstbe ment! Tízmillió év. . .fel tudod

egyáltalán fogni ezt a hatalmas időt, földlakó? Tízmillió év alatt egyetlen

közönséges kukacból ötször is kifejlődhet egy egész galaktikus civilizáció!Kész.

- Elgondolkodott. - Nesze neked bürokrácia! -tette hozzá.

-Tudja - Arthur elmélázott -azért ez sok mindent megmagyaráz. Nekem például

egész életemben volt egy különös, megmagyarázhatatlan érzésem, hogy történik

valami a világban, valami nagy, sőt baljós, csak éppen senki se hajlandó

megmondani, hogy mi.

-Nem - mondta az öregember -, ez csak a normális paranoia. Mindnyájunknak van a

világegyetemben.

-Igen? Hát ha tényleg mindenkinek van - elmélkedett Arthur -akkor talán lehet is

benne valami!Talán valahol az ismert világegyetemen túl. . .

-Talán. Kit izgat? -mondta Szlartibartfaszt, még mielőtt Arthur felajzotta volna

magát. - Lehet, hogy öreg vagyok már és fáradt -folytatta -de mindig úgy véltem,

képtelenül kicsiny az esélye annak, hogy megtudjuk, mi történik valójában. Nem

tehetünk egyebet tehát, mint fütyülünk az egészre, és igyekszünk elfoglalni

magunkat. Én például partvonalakat tervezek.Díjat is kaptam Norvégiáért.

Beletúrt az egyik hulladékhalomba, átlátszó műanyaggal borított dobozt húzott

elő, rajta a nevével,benne Norvégia modelljével.

-Mi értelme ennek? - mondta. - Szerintem semmi.Egész életemben fjordokat

csináltam. Akkoriban jöttek divatba, erre nagydíjat kaptam.

Egy darabig ide-oda forgatta a díját, aztán hanyag mozdulattal félrelökte. Arra

azért ügyelt, hogy puhára essen.

-Ezen a pót-Földön, amit most építünk, Afrikát bízták rám, én meg persze újra

fjordokkal fogom megcsinálni, mert történetesen kedvelem őket, s mert elég

ódivatú vagyok ahhoz, hogy úgy véljem, a fjordok kellemesen barokk jelleget

adnak a kontinenseknek.Ezek meg azt mondják, a fjord nem elég egyenlítői. -

Örömtelen nevetést hallatott. - Egyenlítői! Mit számít az? A tudománynak persze

számos csodás eredménye van, én azonban sokkal jobban élvezem a boldogságot,

mint az igazságot.

-És legalább boldog?

-Nem. Itt omlik össze az egész elmélet.

-Kár - mondta Arthur együttérzően. - Pedig amúgy egész jó életstílusnak tűnt.

Fehér fény villant fel a falon.

-Gyerünk - mondta Szlartibartfaszt. - Az egerek hívatnak téged. Bolygónkra

érkezésed meglehetös izgalmat okozott. Ahogy hallom, máris úgy ünneplik, mint a

világegyetem történetének harmadik legvalószínűtlenebb eseményét.

-Mi volt az első kettő?

-Ű, csak sima egybeesés valószínűleg - vetette oda Szlartibartfaszt. Ajtót

nyitott, s várakozóan nézett Arthurra.

Arthur még egyszer körülpillantott, aztán futólag önmagát is megvizsgálta.

Rendetlen, átizzadt ruhájában csütörtök reggel még a sárban feküdt.

-Én is nagy gondban vagyok az életstílusommal -morogta magában.

-Tessék? - kérdezte az öregember szelíden.

-Ű, semmi - mondta Arthur. - Csak vicceltem.

 Hátravan:  34/5  fejezet.

Lap tetejére

<<<   30. Fejezet   >>>