|
Galaxis Útikalauz Stopposoknak 30. fejezetTermészetesen köztudott, hogy a fecsegés öl, mégis olykor lebecsüljük ezt a veszélyt.Igy például amint kimondta Arthur, hogy "Én is nagy gondban vagyok az életstílusommal", szív alakú hézag nyílt a téridő folytonos szerkezetében, és a szavak messze-messze visszarepültek az időben.Csaknem végtelen távolságot szeltek át a térben, míg egy távoli galaxishoz értek, ahol különös és harcias lények rettenetes interstelláris háború küszöbén álltak.Utoljára ült tárgyalóasztalhoz a két ellenséges vezér.Halálos csend ereszkedett közéjük,amint a VIhurgok parancsnoka, fekete, gyémántokkal kivert harci rövidnadrágjában, rezzenéstelenül a vele szemben guggoló, zöld, édeskés gőzfelhőbe burkolózó GaGugvuntt vezérre meredt. Mivel háta mögött a csillogó űrcirkálók milliói alig várták, hogy szórhassák az elektromos halált, felszólította az alávaló teremtményt, hogy vonja vissza, amit az az anyjáról mondott.A lény rezgett émelyítően forrongó gőzében.E pillanatban suhantak át a konferenciatermen Arthúr szavai: "Én is nagy gondban vagyok az életstílusommal." Sajnos a mondat a VIhurgok nyelvén az elképzelhető legszörnyűbb sértést jelentette, melyre kizárólag egy több száz évig tartó háború nyújthat elégtételt.Idővel persze, miután a pár évezrednyi háború megtizedelte a galaxisukat, a harcban álló felek rájöttek, hogy szörnyű félreértés áldozatai. A két szemben álló hadiflotta egykettőre napirendre tért az egyéb nézeteltérések felett, hogy nyugodtan megindíthassák közös támadásukat a mi Galaxisunk ellen, melyet időközben egyértelműen a sértő megjegyzés forrásaként azonosítottak.További hosszú évezredek teltek el, míg a félelmetes harci hajók - átszelvén a kozmikus ürességet-süvölt-ve rázúdultak az első, elibük kerülő bolygóra. Ez történetesen a Föld volt, ahol a méretarányok számításában elkövetett szarvashiba következtében az egyesült csatahajóflottát felnyalta egy arra járó kiskutya. Akik az ok és okozat szövevényes kölcsönhatását tanulmányozzák a világegyetemben azt állítják, hogy minduntalan ilyen dolgok történnek velünk, de nem tehetünk ellenük semmit. -Ilyen az élet - mondják. Rövid légikocsikázás után Arthur és az öreg magratheánus egy ajtóhoz értek. Otthagyták a kocsit, és bementek a váróterembe, melyet üvegtetejű asztalokkal és átlátszó dobozokban elhelyezett díjakkal zsúfoltak tele: A szoba túloldalán egy ajtó fölött csaknem azonnal fény villant, mire beléptek. - Arthur, biztonságban vagy! - kiáltotta egy hang. -Igen? - mondta meglepetten Arthur. - Remek. A gyér világítás miatt eltartott egy ideig, amíg észrevette Fordot, Trilliant és Zaphodot. Egzotikus fogásokkal, különleges édességekkel és bizarr gyümölcsökkel pompásan megterített kerek asztal körül ültek.Tömték a fejüket. . -Mi történt veletek? - tudakolta Arthur. -Az van - mondta Zaphod, és egész cubák grillezett izomnak esett neki -hogy ezek a mi kedves vendéglátóink elgázositottak minket, szétcsaptak kissé az agyunkban, meg általában eléggé furán viselkedtek, úgyhogy most kárpótlásul meghívtak erre a finom kis ebédre. Nesze - mondta, és ördögien bűzlő húsdarabot halászott ki az egyik tálból -kóstold meg ezt a vegai orrszarvú-kotlettet. Isteni, ha történetesen szereted. -Vendéglátók? Miféle vendéglátók? Nem látok semmiféle. . . Apró hangocska szólalt meg: -Isten hozott, földi lény! Tarts velünk. Arthur körbepillantott, és döbbenten felkiáltott: -Fuj! Egerek az asztalon! Kínos csend támadt. Mindenki rosszallóan nézett Arthurra, aki viszont két fehér egérre meredt. Az állatkák konyakos pohárra emlékeztető üvegedényben üldögéltek az asztalon. Aztán Arthur is észbe kapott. -Ű, sajnálom, nem voltam egészen felkészülve. . . -Hadd mutassalak be - mondta Trillian: - Arthur, ő Benji egér. -Helló! - intett az egyik egér. Az üvegpohár belső oldalán valamilyen érzékeny kapcsolótábla lehetett, mert ahogy Benji egér végigsimította a bajszával, a pohár előreszökkent egy kicsit. -Ő pedig Frankie egér. -Örvendek a szerencsének! - A másik egér is előreszökkent. Arthur a száját tátotta. -De nem. . . -De igen -mondta Trillian.- Ők azok az egerek, akiket a Földről hoztam magammal. Egyenest Arthur szemébe nézett, s mintha icipicit lemondóan megvonta volna a vállát. -Közelebb adnád a reszelt arktureánus Megaszamár-húst? - kérdezte. Szlartibartfaszt udvariasan köhécselt. -Ööö... bocsánat. -Jól van, Szlartibartfaszt, köszönjük - szólt Benji egér élesen. - Leléphetsz. -Ű. . . ööö. . . hogyne - mondta az öregember némileg meglepve. - Hát akkor megyek, és folytatom a fjordokat. -Nos, ami azt illeti, már nem lesz szükség rá -mondta Frankie egér. - Nagyon úgy néz ki, hogy nem is kell az az új Föld. - Rózsaszín szemecskéit forgatta. -Elvégre találtunk egy bennszülöttet, aki néhány másodperccel a katasztrófa előtt még a Földön volt. -Micsoda?! - kiáltott fel rémülten Szlartibartfaszt. -Ezt nem mondhatjátok komolyan! Ezer gleccserem várja, hogy végiggördülhessen Afrikán! -Akkor síelj rajtuk egyet, mielőtt szétszeded őket-tanácsolta fagyosan Frankie egér. -Síelni! - kiáltott az öregember. - Azok a gleccserek valódi műalkotások! Elegánsan megfaragott szegélyvonalak,égre törő jégcsúcsok,fenségesen mély szaka- dékok! A legmagasabb művészeten síelni. . . micsoda szentségtörő ötlet! -Köszönjük, Szlartibartfaszt - mondta Benji egér határozottan. - Majd szólítunk, ha kellesz. -Igen, uram - felelte az öregember hidegen. -Nagyon köszönöm a díiat, ég áldjon, földlakó! - fordult Arthurhoz. - Remélem, összejön az az életstílus. A társaság többi tagjától kurta bólintással búcsúzott, majd sarkon fordult, és szomorúan elhagyta a szobát. Arthur utána bámult. Nem tudta, mit is mondhatna. -Most pedig - szólt Benji egér - munkára! Ford és Zaphod koccintottak. -A munkára! - kiáltották. -Tessék? - mondta Benji egér. Ford körülnézett. -Bocsánat, azt hittem, pohárköszöntő jön. Az egerek türelmetlenül futkostak fel-alá üveg szállítójárműveikben. Aztán összeszedték magukat, és Benji előrébb hajtatott, hogy Arthurhoz szólhasson. -Nos, földi lény, helyzet a következő. Amint te is tudod, az utóbbi tízmillió évben többé-kevésbé mi irányítottuk a bolygótokat, avégett, hogy megtaláljuk azt a szerencsétlen dolgot, a Végsö Kérdést. - Miért? -kérdezte Arthúr élesen. -Neem. . . erre már mi is gondoltunk - vágott közbe Frankie egér - nincs összhangban a válasszal. Miért?-ez így nem jó. -Negyvenkettő. Beláthatod, hogy nem stimmel. -Nem - mondta Arthur. - Úgy értem, miért csináltátok? -Nos, hogy egészen őszinte legyek; talán csak megszokásból.És tulajdonképpen ez a lényeg. Már tele van a hócipönk az egésszel, s hogy azok miatt a nyüves Vogonok miatt elölről kezdjük az egészet, hát a puszta lehetőségtől is kijön a sikongató lábrázás. Tiszta szerencse, hogy Benji meg én befejeztük a saját feladatunkat, és idejében elhagytuk a bolygót egy kis szabadságra, s hogy azóta szerencsésen visszamanipuláltuk az utunkat Magratheára a barátaid révén.-felelte Frankie. -ó, értem már. -Magrathea az összekötő kapu a saját dimenziónkhoz - szólt közbe Benji. -Ahonnan - folytatta a rágcsálótárs -meglehetősen zsíros ajánlatot kaptunk arra, hogy szerződjünk el pletykarovatához és társalgási sorozatához. -Én is elfogadnám. Hát te, Ford? - kérdezte Za- phod. -De mennyire! Repülnék érte, mint a puskagolyó. Arthur rájuk pillantott, s azon tűnődött hova akarnak kilyukadni. -Ehhez azonban eredményre van szükségünk, ugye? -mondta Frankie. -Ugy értem, elvileg még mindig szükségünk van a Végső Kérdésre, ilyen vagy olyan formában. Zaphod Arthurhoz hajolt. -Tudod - mondta -ha csak üldögélnek ott a stúdióban, és lazán megjegyzik, hogy megkapták a Választ az Életre, a Mindenségre Meg Minden, aztán viszont be kell ismerniük, hogy Negyvenkettő, akkor a műsor elég kurta lesz. Nem lenne eldolgozva a poén. -Valamijólhangzó szöveg kellene nekünk - sóhaj-totta Benji. -Jól hangzó szöveg? - tört ki Arthur. -Jól hangzó Végső Kérdés? Két egértől? Az egerek hátán felborzolódott a szőr. -A fészkes fotonba - cincogta Frankie. - Éljen az idealizmus meg az alapkutatás méltósága meg az igazság keresése is az ő összes formájában, mégis eljön a pillanat, amikor megsejtjük, hogy ha egyáltalán létezik valódi igazság, akkor az az, hogy a világegyetem teljes multidimenziós végtelenségét nyilván egy csürhe mániákus őrült igazgatja. Ha pedig választhatok, hogy eltöltök-e újabb tízmillió évet azzal, hogy felfedezem ezt, vagy pedig egyszerűen felmarkolom a pénzt, és futás, hát akkor részemről inkább a testmozgás. -De hát... - Arthur legyintett. -Hej, földlakó, ide süss! - szólalt meg Zaphod.-Annak a computermátrixnak az utolsó generációs terméke vagy, igaz, és ott is voltál egészen addig, amíg a bolygód meg nem kapta a magáét, nemde? -Ööö. . . -Az agyad tehát a computerprogram utolsó előtti konfigurációjának szerves része - magyarázta Ford is.Úgy vélte, hogy ez igazán magától értetődő. -Világos? - sürgette Zaphod. -Háát. . . - mondta bizonytalanul Arthur. Még soha életében nem érezte, hogy bárminek is a szerves része volna. Ez mindig is zavarta. -Más szavakkal - mondta Benji, és különleges hajtányát egyenesen Arthurhoz kormányozta - komoly az esélye annak, hogy a kérdés kódját az agyad kódja tartalmazza, úgyhogy meg akarjuk vásárolni tőled. -Mit, a kérdést? - tudakolta Arthur. -Igen - felelte Ford és Trillian egyszerre. -Tenger sok pénzért - tódította Zaphod. -Nem, nem - mondta Frankie egér -, nekünk az agy kell. -Micsoda! -Kinek hiányozna? - érdeklődött Benji. -Mintha azt mondtátok volna, hogy csak leolvassátok az agyát. Műszerrel. - Ford is megneheztelt. -Hát persze. Csak előbb ki kell vennünk. Előkészíteni. -Beáztatni - fűzte hozzá Benji. -Felkockázni. -Köszönöm! - kiabált Arthur. Feldöntötte székét, és rémülten hátrált az asztaltól. -Hiszen bármikor pótolhatnánk - nyugtatgatta Benji -, ha már úgy odavagy érte. -Hát persze. Kapsz egy elektronikus agyat - biztatta Frankie. - A legegyszerűbb kis modell is megtenné. -A legegyszerűbb kis modell? - siránkozott Arthur. -Hát persze. - Zaphod arcán ördögi vigyor jelent meg. - Mást se kellene beprogramozni, csak azt, hogy " Micsoda " meg " Nem értem " meg " Hol a teám? " észre se vennénk, hogy nem igazi agy. -Micsoda?! - kiáltotta Arthur, és még messzebb hátrált. -Na ugye, mit mondtam! -Zaphod felüvöltött fájdalmában, mert Trillian belerúgott az asztal alatt. -Én észrevenném - bizonygatta Arthur. -Dehogy vennéd észre - legyintett Frankie egér -a programod sem engedné. Ford az ajtóhoz lépdelt. -Nézzétek, rágcsálóim - mondta -sajnálom, de szerintem nem kötünk boltot. -Márpedig jobb, ha kötünk. - Az egérkórus cincogásából hirtelen minden kedvesség elpárolgott. A két üvegjármű apró, sikongató csikordulással felröppent, s a levegőn át Arthur felé lendült, aki botladozva hátrált, mígnem beszorult az egyik sarokba. Tehetetlenségében behunyta a szemét.Trillian kétségbeesetten megragadta a karját, hogy az ajtó felé cibálja,Zaphod és Ford közben a kilincset rángatták. Arthur azonban holt teher volt, mintha csak hipnotizálta volna a levegőből lecsapó kis rágcsálók látványa.Trillian sikoltozva sürgette, de Arthur csak tátogott.Még egy rántás. Ford és Zaphod kinyitotta az ajtót.Odakint meglehetősen csúf fickók kis csoportja várakozott, föltehetőleg ők lehettek a nehézfiúk Magratheán. Maguk is visszataszítóak voltak, és a kezükben tartott orvosi felszerelés sem tette őket vonzóbbá.Támadásba lendültek.A következő pillanatban tehát Arthurnak lyukat vágnak a fejébe, Trillian képtelen segíteni neki, Fordot és Zaphodot pedig mindjárt lerohanja néhány orgyilkos, akik nemcsak súlycsoportban, hanem fegyverzetben is felülmúlják őket.Mindent egybevetve hallatlan szerencse, hogy ebben a pillanatban a bolygó összes riasztóberendezése fülsiketítő csörömpölésbe kezdett. |
|
Hátravan: 34/4 fejezet. |