|
Galaxis Útikalauz Stopposoknak 5. fejezet Prostatikus Vogon Jeltz nem volt szép látvány, és ebben még a többi Vogon is egyetértett. Magasra boltozódó orra messze a disznószerü, alacsony homlok fölé nyúlt. Sötétzöld, gumiszerű bőre elég vastag volt ahhoz, hogy a Vogon Tisztvi- selői Karban vigye valamire, hogy a tengerben akár ezer láb mélységben is tetszőleges időt töltsön mindenféle káros következmények nélkül. Nem mintha úszni járt volna. Ahhoz túl zsúfolt volt a napirendje.Azért volt olyan, amilyen, mert sok-sok millió év előtt, amikor az első Vogon kimászott Vogária henye őstengereiből, és ott zihált és dagadozott a bolygó szűz partjain, amikor a ragyogó, fiatal Vogszol nap elöször ragyogott rájuk aznap reggel... akkor és ott az evolúció erői lemondtak róluk, undorodva elfordúltak, és leírták őket, mint valami szerencsétlen, csúf hibát.Sosem fejlődtek tovább; ki kellett volna pusztulniuk.Nem tették, és ezt kétségkívül az ő renyhe agyú, ragacsosan konok természetük javára kell írnunk.Evolúció? - mondták maguknak. - Kinek kell az? És amit a természet nem tett meg a kedvükért, azt egyszerűen elnélkülözték, míg el nem érkeztek az idők, amikor is a nagyobb anatómiai kellemetlenségeket sebé- szeti úton enyhítették. A természet erői közben sebes túlórába kezdtek Vogária bolygóján, hogy kijavítsák az előző mulasztásokat.Előálltak a Sziporkákkal Ékesített Zsilipfúró Rákkal, melyet a Vogonok felfaltak, miután a héjukat vasbunkókkal szétverték; lélegzetelállítóan karcsú és tarka, égre törő fákkal, ezeket a Vogonok kidöntöt- ték, hogy megégessék velük a rákhúst; selyembundás, harmatos szemű, gazellákhoz hasonlatos lényeket kreáltak, ezeket a Vogonok befogták és meglovagolták. Szegények nem váltak be közlekedési eszközként, mert a gerincük azonnal eltört, a Vogonokat azonban ez nem zavarta abban, hogy rájuk üljenek.Így múlatta Vogária bolygója a boldogtalan évezredeket, amíg egyszer a Vogonok felfedezték a csil- lagközi utazás elveit. Néhány rövid Vogon-év leforgása alatt valamennyien elvándoroltak, és a Megabrantishalmazban, a Galaxis politikai centrumában telepedtek le.Ők alkotják most a Galaktikus Tisztviselői Kar hihetetlenül hatalmas gerincét.Megkísérelték, hogy műveltségre tegyenek szert; megkísérelték, hogy modort és társadalmi viselkedést tanuljanak, de a mai Vogon a legfőbb vonatkozásokban alig-alig különbözik primitív elődeitől. Minden évben huszonhétezer Sziporkákkal Ékesített Zsilipfúró Rákot importálnak,s azzal múlat- nak el egy görbe éjszakát, hogy vasbunkókkal szétverik őket. Prostatikus Vogon Jeltz, mélységes hitványságában, teljesen tipikus Vogon volt. Ráadásul a stoppo- sokat se szerette. Mélyen lenn, Prostatikus Vogon Jeltz zászlóshajójának belsejében, egy sötét kis kabinban idegesen rezdült egy gyufa lángja. A gyufa gazdája nem Vogon volt, de mindent tudott a Vogonokról, és jó okkal idegeskedett. Ford Prefectnek hívták. Ford körülnézett a kabinban, de nem sokat láthatott: furcsa és ijesztő árnyak hajladoztak és ugráltak a lángocska fényében, de minden csöndes volt. Ford halk köszönetet rebegett a Dentrassiaknak.A Dentrassiakat, az ínyenceknek ezt a rakoncátlan törzsét, melybe egy csapat vad, de kellemes fickó tartozott, a Vogonok legújabban szívesen alkalmazták hosszújáratú hajóikon szakácsnak, azzal a szigorú feltétellel, hogy megelégszenek a saját maguk társaságával.Ez tökéletesen megfelelt a Dentrassiaknak, mivel fölöttébb kedvelték a Vogon pénzt, mely egyike a Galaxis legkeményebb valutáinak, viszont ki nem állhatták magukat a Vogonokat. A Dentrassiak egyetlen fajta Vogont kedveltek: a felbosszantott Vogont. Ford Prefect nem vált hidrogén, oxigén és szén-monoxid kis felhőjévé.Ford Pre- fect eredeti neve csupán a Betelgeuse egy obskurus nyelvjárásában érthető; a nyelv gyakorlatilag azóta halott, hogy a Nagy Lezúduló Hrung Katasztrófa a Betelgeuse-VII összes ősi Praxibetel közösségét elsöpörte a 03758. Galaxikus-Sziderikus Év-ben. A bolygó teljes népessége elpusztult a Nagy Lezúduló Hrung Katasztrófa során. Ford apja volt az egyetlen túlélő; életét egy rendkívüli véletlennek köszönhette, amelyről sose tudott számot adni. Az egész históriát mély rejtély övezi: igazából mindmáig senki se tudta megmondani, hogy mi is az a Hrung, és hogy miért pont a Betelgeuse-VII-et tüntette ki a lezúdulásával. Ford apja nagyvonalúan félresöpörte az őt szükségképp körülvevő gyanú felhőjét, és letelepedett a Betelgeuse-V-ön, ahol Fordnak lett apja és nagybátyja; immár kihalt fajának tiszteletére az ősi Praxibetel nyelven keresz- telte meg a fiút.Ford képtelen volt rá, hogy megtanulja a nevét, úgyhogy az apja végül belehalt a szégyenbe, mely a Galaxis egyes részein még mindig halálos betegség. Az iskolában a többi gyerek Ix-nek nevezte, ami a Betelgeuse-V nyelvén azt jelenti, hogy " fiú, aki nem képes kielégítően megmagyarázni, mi az a Hrung, sem azt, hogy miért pont a Betelgeuse-VII-et tüntette ki a lezúdulásával " Halk nyögést hallott. Nehézkes árnyék mocorgott a földön a gyufa fényében. Gyorsan elrázta a lángot, kotorászni kezdett a zsebében, kivette, amit keresett. Felszakította és megrázta. Lekuporodott a földre. Az árny megmozdult. -Hoztam mogyorót - mondta Ford Prefect. Arthur Dent megmozdult, ismét felnyögött, érthetetlenül motyogva. -Tessék, vegyél - sürgette Ford, a zacskót rázogatva. - Valószínűleg vesztettél némi sót és proteint, hiszen most próbáltad először az anyagátviteli suga- rat. A sörök kipárnázták némileg a szervezetedet. -Vhrrr... - mondta Arthur. Felnyitotta a szemét. -Sötét van - mondta. -Valóban - mondta Ford Prefect -, sötét van. -Nincs fény - mondta Arthur. - Sötét van, nincs fény. Ez Ford szerint egyike volt a legérthetetlenebb emberi dolgoknak: az a szokás, hogy a legnyilvánvalóbb dolgokat leszögezik és ismételgetik, például: " Szép napunk van ", vagy " Maga nagyon magas ", vagy " Ű,kedvesem, harminc láb mélyre zuhantál, jól vagy? " A jelenség magyarázatára Ford kidolgozott egy elméletet. Eszerint az emberi lények szája összenő, ha nem járatják. Néhány hónapi megfigyelés és megfontolás eredményeképp elvetette ezt az elméletet, és újabbal állt elő. Eszerint ha az emberek nem járatják a szájukat, akkor az agyuk kezd dolgozni. Később elvetette ezt az elméletet is a benne rejlő rosszindulatú cinizmus miatt, és úgy döntött, hogy alapvetően kedveli az emberi lényeket. Továbbra is borzasztóan zavarta vi- szont azoknak a dolgoknak a rettentően nagy száma, amelyekről az embereknek fogalmuk se volt. -Úgy van - egyezett bele. - Nincs fény. - Megkínálta Arthurt néhány szem mogyoróval. - Hogy érzed magad? -Mint a rosszul fizető vállalat -mondta Arthur.-Egyes részeim folyton kilépnek tőlem. Ford értetlenül meredt rá a sötétben. -Mit gondolsz - kérdezte Arthur -, megbánnám,ha megkérdezném, hol a pokolban vagyunk? Ford felállt. -Biztonságos helyen - mondta. -De jó - mondta Arthur. -A Vogon Építész Flotta egyik űrhajójának a konyharészlegében vagyunk, egy kis kabinban -mondta Ford. -Úgy tűnik - mondta Arthur -, ez a "biztonságos"szónak valami egészen szokatlan értelmezése, melyről eddig nem volt tudomásom. Ford újabb gyufát gyújtott, és keresni kezdte a világítás kapcsolóját. Az idomtalan árnyak ismét hajladoztak és szökelltek. Arthur feltápászkodott, és aggodalmasan átnyalábolta magát a karjaival. Félelmetes idegen árnyak tolongtak körülötte, a levegő áporodott szagokkal volt terhes, melyek azonosíthatatlanul jutottak a tüdejébe, s valami halk, szűnni nem akaró zümmögés hallatszott, mely meggátolta abban, hogy összeszedje a gondolatait. -Hogy kerültünk ide? - kérdezte kissé borzongva. -Stoppoltunk és felkéredzkedtünk - mondta Ford. -Micsináltunk? - kérdezte Arthur. - Azt akarod bebeszélni nekem, hogy csak feltartottuk a hüvelykujjunkat, mire valami gülüszemű zöld szörny kidugta a fejét, és odakiáltott: Helló, haverok, pattanjatok csak fel, elviszlek benneteket egészen a basingstoke-i elágazásig? -Hát - mondta Ford -, a hüvelyk egy elektronikus Sub-Éta jelzőkészülék, az elágazás innen hat fényévre van Barnard Csillagánál, de egyébként igen, a dolog többé-kevésbé stimmel. -És a gülüszemű szörny? -Tényleg zöld. -Remek - mondta Arthur -, mikor mehetek haza? -Semmikor - mondta Ford, és megtalálta a fény kapcsolóját. - Takard el a szemed -mondta és felkapcsolta.Még maga Ford is meglepődött. -A bánatba is - mondta Arthur -, valóban ilyen a repülő csészealj
belülről. Prostatikus Vogon Ieltz végigvonszolta visszataszító zöld testét a parancsnoki hídon. Mindig maradt benne némi bizonytalan ingerültség,ha lakott bolygókat kel- lett megsemmisítenie. Szerette volna, ha valaki elmagyarázza neki, milyen helytelenül is cselekedett, s akkor ő kedvére kiüvöltözhetné magát, és megkönnyebbülne. Teljes súlyával ráhuppant a vezérlőpult előtti székre, hátha eltörik, és akkor valóban dühös lehet valamiért. A szék azonban panaszosan nyekergett, és épen maradt. -Takarodj! - üvöltött egy fiatal Vogon őrre, aki e pillanatban lépett a hídra. Az őr azonnal visszavonult, mélyen megkönnyebbülve. Örült, hogy mégsem neki kell átnyújtania a jelentést, amit éppen most kaptak.A jelentés hivatalos közleményt tartalmazott, mely szerint a Damográn bolygón létesített állami kísérleti telepen éppen most adják át azt a csodálatosan új típusú űrhajót, melynek rendszerbe állítása a jövőben szükségtelenné teszi a hiperűrexpressz utak építését.Ujabb ajtó nyílt fel, a Vogon kapitány azonban most nem üvöltött, mivel ez az ajtó a konyhai traktushoz szolgált, ahol a Dentrassiak az ő táplálékát készítették. Mi sem lenne most jobb, mint egy étkezés.Hatalmas, szőrös lény szökdelt át az ajtón, kezében az ebéd tálcájával. Bolondul vigyorgott. Prostatikus Vogon Jeltz el volt ragadtatva. Tudta:ha egy Dentrassi ennyire boldog, akkor valahol ezen a hajón valami olyasmi történik, amitől kedvére feldühödhet. Ford és Arthur körülnéztek. -Na, mit szólsz? - kérdezte Ford. -Kissé mocskos, nem? Ford szemöldökét ráncolva nézte a szűk kabinban szétszórt maszatos matracokat, mosatlan edényt s az idegen alsónemű bűzös, azonosíthatatlan darabjait. -Ez munkahely, tudod - mondta. - A Dentrassiak egyik hálófülkéjében vagyunk. -Mintha azt mondtad volna, hogy Vogonoknak vagy minek hívják őket. -Úgy is van - mondta Ford. - A Vogonok vezetik a hajót, a Dentrassiak a szakácsok, ők engedtek fel minket a hajóra. -Zavaros - mondta Arthur. -Nézd ezt - mondta Ford. Leült az egyik matracra, és kotorászni kezdett a zsákjában.Arthur gyanakodva megpiszkálta a matracot, és maga is leült. Alig-alig volt gyanakodnivalója; az Acsargó Kagylók bolygójának mocsaraiban növő matracokat nagyon gondosan megölik és kiszárítják, mielőtt használatba vennék. Legfeljebb egy-egy éled fel közülük olykor.Ford odaadta a könyvet Arthurnak. -Mi ez? - kérdezte Arthur. -Ez a GALAXIS Útikalauz Stopposoknak. Egy elektronikus könyv. Bármiről megmond minden szükséges tudnivalót. Ez a feladata. Arthur idegesen forgatta a könyvet a kezében. -Tetszik a borítója - mondta. - NE ESS PÁNIKBA! Ez az első segítőkész vagy érthető dolog, amit ma hallok. -Megmutatom, hogy működik - mondta Ford.Elragadta a könyvet Arthurtól, aki még mindig úgy fogta, mint egy két hete halott pacsirtát. Kihúzta a borítójából. - Ezt a gombot megnyomod, akkor a képernyőn megjelenik a tartalomjegyzék. A mintegy háromszor négy hüvelyk nagyságú képernyő kivilágosodott, karakterek futottak át rajta: -Téged a Vogonok érdekelnek, tehát beléptetem ezt a nevet így - és még néhány billentyűt lenyomott. -Tessék. A képernyőn zölden villogtak a szavak: Vogon Építész Flották.Ford megnyomta a képernyő alatti nagy piros gombot, s megindult a szavak villogó áradata. Ugyanakkor a könyv hangosan is mondta a cikkely szövegét, nyugodt, csöndes, kimért hangon. Ezt mondta: Vogon Építész Flották. Ha stoppot akarsz kapni tőlük, egyet tehetsz: lemondhatsz róla. A Vogon faj egyike a legellenszenvesebbeknek a Galaxisban: nem kifejezetten gonoszak, de modortalanok, bürokratiku- sak;fontoskodóak és érzéketlenek. Kisujjukat se mozdítanák, hogy megmentsék saját nagymamájukat a Traal bolygó Mohó Bogárpattintó Fenevadjától, hacsak nem kapnak írásos utasítást három példányban, aláírva, beküldve, visszaküldve, várakoztatva, elveszítve, megtalálva, nyilvános vizsgálatnak alávetve, ismét elveszítve, végül három hónapra tőzeg alá temetve és gyújtósként hasznosítva.Ha italt akarsz kapni egy vogontól, legegyszerűbb, ha ledugod a torkán az ujjadat.Ha fel akarod bosszantani, vesd a nagymamáját a Traal bolygó Mohó Bogárpattintó Fenevadja elé.Semmilyen körülmények között se hagyd, hogy egy Vogon a jelenlétedben olvassa fel a verseit. Arthur pislogott. -Micsoda könyv! És hogy kaptunk mégis stoppot? -Éppen ez az. A könyv elavult - mondta Ford, és visszacsúsztatta az útikalauzt a tokjába. - Az Új, Átdolgozott Kiadás számára végzek terepkutatást, s a javaso- landó változások egyike az, hogy a Vogonok mostanában Dentrassiakkal főzetnek maguknak, ami elég hasznos kiskaput tár fel a számunkra.Fájdalmas kifejezés cikázott át Arthur arcán. -Kik azok a Dentrassiak? - kérdezte. -Nagyszerű fickók - felelte Ford. - Tényleg ők a Galaxis legjobb szakácsai és legjobb mixerjei, és minden másra fittyet hánynak. És mindig készséggel felve- szik a stopposokat, részben mert kedvelik a társaságot, főleg pedig, mert ezzel is bosszantják a Vogonokat.És éppen ez az, amit tudnod kell, ha elszegényedett stoppos létedre szeretnéd kevesebb mint napi harminc altair dollárért megnézni a Világegyetem Összes Csodáját. És éppen ez az én munkám. Izgalmas, nem? Arthur levertnek látszott. -Káprázatos - mondta, és rosszalló pillantást vetett az egyik matracra. -Sajnos megrekedtem a Földön, és a tervezettnél több időt kellett ott töltenem -magyarázta Ford. -Eredetileg egy hétre jöttem, de tizenöt évig ottragadtam. -Hogy kerültél oda a legelején? -Egyszerűen. Stoppoltam egy cukkolót. -Egy cukkolót? -Igen. -Ööö. . . az mi -A cukkoló? Általában valami gazdag kölök, akinek semmi dolga. A cukkolók bejárják a Galaxist, olyan bolygókat keresnek, melyek még nem teremtettek csillagközi kapcsolatot, és megzümmögik őket. -Megzümmögik őket? - Arthurban egyre erősödött az az érzés, hogy Ford élvezettel keseríti meg az életét. -Igen -mondta Ford - megzümmögik őket. Keresnek valami isten háta mögötti zugot, ahol alig jár valaki, azután leszállnak néhány szerencsétlen, mit sem sejtő lélek orra előtt, akinek a kutya se hisz majd, fel-alá korzóznak előttük, ostoba antennákkal a fejükön, és bip-bip hangokat hallatnak. Igazán gyermeteg vicc.Ford feje alá tette a kezeit, hátradőlt az egyik matracon,és tenyérbemászón önelégült arcot vágott. -Ford - makacskodott Arthur -, tudom, hogy hülyén hangzik, de mondd: mit keresek én itt? - Azt te is tudod - mondta Ford. - Kimentettelek a Földről. -És mi történt a Földdel? -Á! A Földet megsemmisítették. -Tán csak nem - Arthur fel sem emelte a hangját. -De igen. Egyszerűen elpárolgott, bele az űrbe. -Nézd - mondta Arthur -fájlalom a dolgot. Ford a homlokát ráncolta, és látszott, hogy Arthur kijelentésén töpreng. -Igen - mondta végül. - Megértem az álláspontodat. -Érti az álláspontomat! - Arthur felháborodottan üvöltött. - Érti! Ford felpattant. -Nézd a könyvet - sziszegte sürgetően. -Mit? "NE ESS PÁNIKBA!" -Nem estem pánikba! -De igen. -Jó, hát akkor pánikba estem, mi mást tehetnék? -Tarts velem, és érezd jól magad. A Galaxis remek hely. Szükséged lesz erre a halra a füledben. -Hogy tetszik ezt mondani? - kérdezte Arthur megítélése szerint a lehetőségekhez képest udvariasan.Ford kezében kis üvegedényt tartott, melyben telje- sen tisztán látszott a vonagló sárga hal. Arthur pislogott.Szerette volna, ha talál valami egyszerűt és felismerhetőt, amiben megkapaszkodhat. Szerette volna, ha nem csupán a Dentrassi alsóneműt és az Acsargó Kagylók matracait látja, és egészen biztonságosan érezte volna magát, ha csak egy pirinyó zacskó zabpelyhet talál. Ehelyett a Betelgeuséről származó pasast látta, aki azt ajánlotta, hogy dugjon egy sárga halat a fülébe. Nem érezte biztonságban magát.Fülrepesztő zaj szakadt hirtelen rájuk. Arthur még a forrását se találta. Rémülten kapkodott levegő után az érthetetlen hangok áradatában, mely úgy hangzott, mintha valaki gargarizálni próbálna, miközben támadó farkasfalkával viaskodik. -Cssst! - mondta Ford. - Figyelj, ez fontos lehet! -Fo. . .fontos? -A fedélzeti hírközlő rendszer a Vogon kapitány üzenetét mondja. -Azt akarod mondani, hogy ez a Vogon beszéd? -Figyelj! -De hát nem tudok vogonul!, -Nem is kell tudnod. Elég, ha ezt a halat beteszed a füledbe. Ford villámgyors mozdulattal Arthur fülére csapott. Arthur émelyegve érezte,hogy a hal belecsúszik a hallójárataiba. Elszörnyedve kapkodott levegő után,s pár másodpercig a fülében kotorászott, aztán szép lassan elkerekedtek a szemei a megdöbbenéstől. Annak a vizuális élménynek az auditív megfelelőjét érezte, amikor az ember két arc árnyképét nézi, s egyszer csak egy fehér gyertyatartót lát. Vagy amikor az ember egy csomó színes pöttyöt néz egy papírlapon, melyek hirtelen hatos számjeggyé állnak össze, s ez azt jelenti, hogy jókora összeget kell fizetni az optikusnak az új szemüvegért. Arthur még mindig a vonyító gargarizálást hallotta,ezt jól tudta; ám most mindez teljesen érthető angol szöveggé állt össze. Ez hallatszott. . . |
|
Hátravan: 34/29 fejezet. |