|
Galaxis Útikalauz Stopposoknak 6. fejezet -Hluu bluu gargla bloo hluu bluu gargla bloo hlu hlu hloo hloo gargla hloo hloo hlu gargla bluu bluu hloo gargla gargla szlöörp hloo uuuff hogy bárki más jól érezze magát. Ismétlem. Itt a kapitányotok beszél, úgyhogy bármit csináltok is, hagyjátok abba, és figyeljetek ide. Elsősorban látom a műszereinken, hogy a hajón két stoppos dekkol. Helló, akárhol bujkáltok is.Szeretném magam nagyon világosan megértetni: egyáltalán nem látunk szívesen titeket. Keményen dol- goztam, hogy idáig felküzdjem magam, s nem azért váltam egy Vogon építészhajó kapitányává, hogy taxival szolgáljak egy rakomány degenerált potyautasnak. A kutatóosztag már elindult, s mihelyst megtalálnak titeket, kihajíttatlak a hajóról. Ha nagyon szerencsések vagytok, akkor esetleg felolvasok előbb néhányat a verseimből.Másodsorban hamarosan végrehajtjuk az ugrást a hiperűrbe, Barnard Csillaga felé.Megérkezésünk után hetvenkét órát a javítódokkban töltünk. Ez alatt az idő alatt senki se hagyhatja el a hajót. Ismétlem, az összes planetáris eltávozási engedély érvénytelen. Épp most vagyok túl egy pocsék szerelmi kudarcon, s nem látom be, miért kellene hagynom, hogy bárki más jól érezze magát. Vége! A zaj megszűnt.Arthur szégyenkezve észlelte, hogy a földön fekszik kis csomóba kuporodva, karjaival a feje körül. Halványan vigyorgott. -Elragadó férfiú - mondta -, bárcsak lenne egy lányom, megtilthatnám neki, hogy hozzámenjen. -Fölösleges volna - világosította fel Ford. - Körülbelül annyi vonzerejük van, mint egy országúti balesetnek. Nem, ne mozdulj - tette hozzá, ahogy Arthur kezdett volna kigömbölyödni. - Jobb, ha felkészülsz az ugrásra a hipertérbe. Kellemetlenül hasonlít a berúgásra. -Mi olyan kellemetlen a berúgásban? -Kérdezz meg egy pohár szeszt. Arthur ezen eltűnődött. -Ford - mondta aztán. -Igen? -Mit csinál ez a hal a fülemben? -Fordít. Ez egy Bábel-hal. Ha akarod; nézd meg a könyvben. Odalökte a GALAXIS Útikalauzt, s maga is embriópózba kuporodott, hogy felkészüljön az ugrásra.És ekkor Arthur agyának kiesett az alja.Szemei kifordultak. Lábai a feje búbján szivárogtak kifelé.A szoba simára lapult körülötte, körbeperdült, a semmibe távozott, s magára hagyta Arthurt, aki szép lassan belecsúszott a saját köldökébe.Ez volt a hiperűrugrás. -A Bábel-hal - mondta csöndesen a GALAXIS Útikalauz - kicsi, sárga és pióca alkatú, s valószínűleg a legfurcsább lény a világegyetemben.Agyhullám-energi- án él, mégpedig nem a hordozójáén, hanem azokon,amelyek kívülről érik a hordozóját. A beérkező agyhullám-energiák összes tudat alatti mentálisfrekven- ciáját abszorbeálja, és testébe építi. Majd exkrementumként a hordozója agyába üríti azt a telepatikus mátrixot,amely a tudatos mentálisfrekvenciák és a hordozó elme beszédközpontja idegijelzéseinek kombinálásából adódik. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki egy Bábel-halat dug a fülébe, az azonnal megért bárkit bármilyen nyelven. A ténylegesen hallott beszédelemek dekódolják azt az agyhullámmátrixot, amelyet a Bábelhal táplál a hordozója agyába. Mármost bizarrul valószínűtlen, hogy pusztán az evolúció tiszta véletlenje eredménye- képpen létrejöhet valami, ami ennyire észbontóan hasznos. Ezért néhány gondolkodó egyenesen Isten nem létezésének végső és legkézenfekvőbb bizo- nyítékát látja benne.E gondolkodók nagyjából így érvelnek: -Nem vagyok hajlandó rá - mondja az Úr -, hogy létezésemről bizonyítékot szolgáltassak. Mert a bizonyíték kizárja a hitet, s hit nélkül én semmivé válok. -A Bábel-hal viszont - így az Ember - kész lebukás,nem? Sose fejlődött volna ki véletlenül. Tehát létezésedet bizonyítja; ez esetben pedig a saját érvelésed alapján nem létezel. Quod Erat Dernonstrandum. -A fenébe - mondja az Úr. - Erre nem is gondoltam-és menten felszívódik egy logikai buborékban. -Ez könnyen ment - mondja az Ember, és gyorsan megpróbálja bebizonyítani, hogy a fekete az fehér, míg el nem gázoltatja magát a legközelebbi zebránál. Legtöbben a mérvadó teológusok közül úgy vélik, hogy ez az érvelés annyit se számít, mint egy pár dingókutyavese.-Ez azonban nem gátolta meg Oolon Collu- phidot abban, hogy szép kis vagyont keressen, mikor ezt a vitát választotta Ez Majd Végre Betesz az Úrnakcímű sikerkönyve fő témájául.Mindez nem akadályozta meg, hogy a szegény Bábel-hal hatásosan lerombolja a különféle fajok és kultúrák közti összes kommunikációs akadályt, és így több és véresebb háború okozójává váljék, mint bárki vagy bármi a történelem folyamán. Arthur halkan felnyögött. Elszörnyedt a felfedezéstől, hogy a hiperűrön át megtett ugrás nem ölte meg. Hat fényév választotta el attól a helytől, ahol nemrég még a Föld létezett.A Föld.Émelyítő emlékképek suhantak át háborgó elméjén.Képzelőereje nem bírt megbirkózni az egész Föld elvesztésének a gondolatával. Próbálta noszogatni az érzéseit. Az apja, anyja, húga elvesztésére gondolt.Semmi. Rengeteg közeli ismerősére gondolt. Semmi.Arra a vadidegen fickóra gondolt, aki mögött sorban állt két napja a szupermarketben -hirtelen ütést érzett. Oda a szupermarket! Minden oda van. Nelson Oszlopa oda van! Oda lett Nelson Oszlopa, és még csak föl sem hördül senki, mert mindenki oda lett, aki felhördülhetne. Mostantól fogva Nelson Oszlopa csak az ő elméjében létezik. Anglia csupán az ő elméjében létezik, idezárva, ebbe a nyirkosan bűzlő, acéllal bélelt űrhajóba. Érezte, hogy rátör a klausztrofóbia.Oda lett Anglia. Ezt megértette - valahogy sikerült felfognia. Újrapróbálta. Amerika - gondolta -odalett. Hiába. Megint szerényebben próbálkozott. New York oda lett. Semmi. Eddig se hitt a létezésében igazán. A dollár - gondolta - egyszer s mindenkorra lezuhant. Enyhe borzongás. Elsöpörték a Bogartfilmeket - mondta magában, s ez jócskán mellbe vágta. McDonalds - gondolta. Nincs több hamburger, se hot dog. Elájult. Arra tért magához egy másodperccel később, hogy az anyjáért zokog. Felpattant. - Ford! Ford felnézett a sarokból, ahol csöndben dudorászva üldögélt. Az űrutazásnak azt a részét, amelyet az űrön keresztülutazással kellett tölteni, meglehetősen fárasztónak tartotta. -Mi van? - kérdezte. -Ha ennek a könyvnek az utazója vagy, és a Földön jártál, akkor nyilván gyűjtöttél róla anyagot. -Hát igen, sikerült valamelyest bővítenem az eredeti szócikken. -Hadd lássam, mit ír ez a kiadás. Látnom kell! -Jó, tessék. - Ford ismét odalökte a könyvet.Arthur megmarkolta a könyvet, és megpróbált uralkodni keze reszketésén. Betáplálta a megfelelő oldal adatait. A képernyő villogva örvénylett, majd nyomtatott szöveggé alakult. Arthur meredt szemmel nézte. -Nincs is ilyen szócikk! - kiabálta. Ford belenézett a könyvbe Arthur válla fölött. -Dehogyis nincs! - mondta. - Ott lenn, nézd csak,a képernyő alján, mindjárt az Eccentrica Gallumbit, az Eroticon-VIháromkeblűfekete örömlánya után. Arthur pillantása követte Ford ujját. Egy pillanatig fel se fogta, amit lát. Aztán kitört: -Micsoda? Ártalmatlan? Ez minden a Földről? Ártalmatlan! Egyetlen szó! Ford vállat vont. -Százmilliárd csillag kering a Galaxisban, s a könyv mikroprocesszorai véges kapacitásúak - mond-ta - és persze senki se tudott sokat a Földről. -Az ég szerelmére, remélem, legalább te finomítottál egy kicsit ezen! -Na igen, összehoztam egy új szócikket, és továbbítottam a szerkesztőnek. Itt-ott meg kellett nyirbálnia egy kicsit, de azért érezhető a fejlődés. -Mért, most mit ír? - kérdezte Arthur. -Jobbára ártalmatlan - vallotta be Ford zavartan köhécselve. -Jobbára ártalmatlan?! - üvöltött Arthur. -Mi ez a zaj? - sziszegte Ford. -Én üvöltök! - üvöltötte Arthur. -Ne. Csönd! - mondta Ford. - Attól tartok, baj van. -Még ő tart attól, hogy baj van! Az ajtón túlról menetelő léptek hallatszottak. -A Dentrassiak? - suttogta Arthur. -Nem, ezek vasalt csizmát viselnek. Élesen csörgő zörej hallatszott az ajtó felől. -Hát akkor kik ezek? - kérdezte Arthur. -Ha szerencsénk van - mondta Ford - akkor csak a Vogon osztag jött, hogy a világűrbe hajítson minket. -És ha nincs? -Ha nincs szerencsénk - mondta Ford komoran -akkor a kapitány komolyan gondolta, hogy előszőr felolvas nekünk a verseiből. |
|
Hátravan: 34/28 fejezet. |