Vendéglő a Világ Végén

11. fejezet

A Telepszichopatikus Turbomixer az extrapolált anyaganalízis elve alapján hozza létre a teljes Univerzum képét. Minthogy az Univerzum minden egyes darabja így vagy úgy kölcsönhatásban áll minden más részével, elméletileg lehetséges, hogy az ember akár egy kiflicsücsökből is extrapoláljon a teremtés egészére, beleértve az összes napot, ezek összes bolygójával, összetételével, gazdasági és szociális történetével.

 A férfi, akinek a Telepszichopatikus Turbomixer feltalálása köszönhető, mindezt csak azért tette, hogy bosszantsa vele a feleségét.

 Trin Tragula, mert így hívták az illetőt, álmodozó volt. Gondolkodó, spekulatív filozófus, vagy ahogy a felesége jellemezte: komplett idióta.

 Az asszony folyton nyaggatta őt. Vagy a töméntelen idő miatt, amit az űrbe bámulva töltött, vagy azért, mert mindenáron meg akarta fejteni a ziherejsztű dinamikai egyenletét, vagy mert nem tudott betelni a különböző helyekről származó kiflicsücskök spektrografikus elemzésével.

- Térj már észre! ,- mondta neki az asszony negyvennyolcszor is napjában. - Igazán lehetne már egy kis arányérzéked!

  Így hát a férfi megépítette a Telepszichopatikus Turbomixert, csak azért, hogy megmutassa neki.

 A Telepszichopatikus Turbomixer egyik végébe beledugta a valóságot-úgy, ahogy azt egy kiflicsücsök alapján extrapolálta, a másik végébe pedig az asszonyt. Így aztán, amikor a készüléket bekapcsolta, hitvese egyszerre láthatta a teremtés egészének végtelenségét s benne önmagát a megfelelő arányban.

 Trin Tragula legnagyobb megdöbbenésére a sokk teljesen meg semmisítette nője agyát. Csak az töltötte el némi vigasszal, hogy meggyőző módon bebizonyosodott ezáltal, miszerint egy ekkora Univerzumban az arányérzék megengedhetetlen luxus egy gondolkodó lény számára.

 A Turbomixer ajtaja kitárult.

 Gargravarr testetlen szelleme lehangoltan figyelte a fejleményeket. A maga sajátos módján egész megkedvelte Zaphod Beeblebroxot.

Határozottan olyan férfi benyomását keltette benne, aki számos kvalitással rendelkezik, még ha többnyire negatívakkal is. Arra számított, hogy akárcsak a többiek mind, úgy fog kizuhanni a láda ajtaján.

Ehelyett Zaphod egyszerűen kilépett belőle.

- Hello! - mondta.

- Beeblebrox. . - álmélkodott Gargravarr szelleme.

- Kaphatnék inni valamit? - érdeklődött Zaphod.

- Ma-ma-maga. . . be-be-bent volt a. . . Tu-tu-turbomixerben. . . ? - dadogta Gargravarr.

- Láthattad, pajtikám!

- És működött?

- Hogyne!

- És látta a teremtést a maga teljes végtelenségében?

- Persze! Tudja, hogy egész jópofa látvány?

Gargravarr körül fordult egyet a világ. Ha a teste kéznél van, most alighanem fenékre ül, és tátott szájjal úgy marad a megdöbbenéstől.

- És látta saját magát is - kérdezte Gargravarr -, abban az arányban, ahogy az egészhez viszonylik? !

- Hát hogyne, persze.

- Na és. . . milyen érzés volt?

Zaphod flegmán vállat vont.

- Semmi különös. Csak azt láttam, amit amúgy is tudtam. Azt, hogy igazi belevaló, klassz srác vagyok. Nem megmondtam, pajtás, hogy Zaphod Beeblebroxnak hívnak?

Zaphod pillantása a turbomixert szabályozó műszerekre siklott, és ott megragadt.

  Alig jutott szóhoz a megrendüléstől:

- Hé! - mondta. - Nem egy valódi kiflivég az ott véletlenül?

Kitépte az apró pékárumaradványt az érzékelők közül, amelyek azt körülvették:

- El sem tudom mondani, mennyire vágytam már ilyesmire mondta farkasétvággyal -, mert nem jutna rá időm, hogy befaljam.

 És befalta.

 Hátravan:  34/23  fejezet.

Lap tetejére

<<<   12. Fejezet   >>>