Vendéglő a Világ Végén

21. fejezet

Odalent, a Kakrafoon száraz, vörös világában, a hatalmas Rudlit sivatag közepén a színpadi technikusok a hangosító rendszert ellenőrizték.

  Pontosabban mondva, csak a hangosítóberendezés volt a sivatagban, a technikusok nem. Ők már visszatértek a Katasztrófasújtotta Terület óriási vezérlőhajójának biztonságába, amely odafent függött pályáján, jó négyszáz mérföldnyire a bolygó felszínétől. Megvolt rá az okuk: a hangsilók ötmérföldes körzetén belül senki sem élhette volna túl a hangolást.

 Ha tehát Arthur Dent öt mérföldnél közelebbre merészkedett volna a hangsilókhoz, az lett volna az utolsó tűnő gondolata, hogy a hangosítóberendezés - mind alakját, mind méretét tekintve - erős hasonlóságot mutat Manhattannel. A silókból kiemelkedő neutrínó fáziserősítő antennák baljósan meredeztek az ég felé, eltakarva a plutóniumreaktorok sokaságát s a mögöttük lévő szeizmikus erősítőket.

 Betonbunkerek mélyébe rejtve, lent a hangsilókból emelt város alatt, voltak eldugva azok a hangszerek, amelyeket a zenészek az űrhajóból készültek megszólaltatni: a roppant fotonorgona, a basszus detonátor és a Megabumm dobfelszerelés.

 A show zajosnak ígérkezett.

 A hatalmas vezérlőhajó fedélzetén javában folytak az előkészületek. Időközben befutott Pörkölt Desiato luxushajója is, amely parányi ebihalnak tetszett a vezérlőhajó mellett. A sajnálatos állapotú úriembert épp most szállították végig a magas boltozatú folyosókon, hogy összehozzák a médiummal, aki az elhunyt pszichikai impulzusait tolmácsolja majd az orgona billentyűzete felé.

 Épp most érkezett meg az orvos is egy logikaprofesszor és egy tengerbiológus társaságában. Ezeket a szakembereket azért repítették ide a Maximegalonról fantasztikus költségen, hogy próbáljanak szót érteni a szólóénekessel, aki egy marék pirulával bezárkózott a fürdőszobába, és addig nem hajlandó onnan kijönni, amíg valaki meggyőző módon be nem bizonyítja neki, hogy nem hal (mármint a szólóénekes). A basszust kezelő muzsikus épp azzal foglalatoskodott , hogy szétgéppuskázza a hálószobáját, a dobost pedig egyszerűen nem találták a fedélzeten.

 A lázas keresés végül is sikerrel járt, mert kiderült, hogy a dobos több mint száz fényévnyire álldogál a Santraginus V tengerpartján, ahol elmondása szerint már több mint félórája boldognak érzi magát, mert talált egy apró követ, akivel jól megértik egymást.

 Az együttes menedzsere hatalmasan megkönnyebbült. Ez annyit jelentett ugyanis, hogy a turnén immár tizenhetedszer is egy robot fog dobolni, minél fogva a cimballisztikai időzítés tökéletes lesz.

 A szubéter zsongott a hangcsatornákat ellenőrző színpadtechnikusok párbeszédétől, s ez volt az, amit a fekete hajó belsejében hallani lehetett.

 A hajó kábult utasai a kabin fekete falához lapulva hallgatták a monitor felől sugárzott hangokat.

- Oké, a kilences csatorna feszültség alatt - mondta egy hang. - Most jön a tizenötös csatorna...

Újabb recsegő mennydörgés robajlott át a hajón.

- A tizenötös csatorna rendben - mondta egy másik hang.

Közbevágott egy harmadik hang.

- A fekete műrepülő hajó pályára állt - mondta. - Remekül néz ki.

Oltári napfejes lesz! Színpadi komputer vonalban?

Egy komputer hangja válaszolt:

- Vonalban - mondta.

- Vedd át a fekete hajó irányítását.

- A fekete hajó a trajektóriaprogram vezérlése alatt. Készenlét indul.

- Húszas csatorna.

 Zaphod átlódult a kabinon, és gyorsan eltekerte a szubétervevő frekvenciáját, mielőtt a következő agyforraló ricsaj lecsapott volna rájuk. Remegve állt a készülék mellett.

- Mit jelent az, hogy napfejes? - kérdezte Trillian egészen halkan.

- Azt jelenti - mondta Marvin - , hogy a hajó fejest ugrik a napba. Nap és fejes. Egyszerű, nem? Különben is, mire számítottak, amikor ellopták Pörkölt Desiato műrepülő hajóját?

- Honnan tudod - kérdezte Zaphod olyan hangon, amely még egy vegai hóhüllőt is megdidergetett volna -, hogy ez Pörkölt Desiato műrepülő hajója?

- Egyszerű - felelte Marvin. - Én álltam be vele a parkolóba.

- Akkor meg mért nem figyelmeztettél minket? !

- Azt mondta, izgalmat akar, kalandot és mindenféle vad dolgokat.

- Hát ez borzasztó - jegyezte meg Arthur a beálló csendben.

- Pontosan ezt mondtam én is - helyeselt Marvin.

 Az új frekvencián a szubétervevő nyilvános közvetítést fogott, ez visszhangzott most a kabinban.

- . . . remek időnk van a koncertre ma délután. Itt állok a  színpad előtt - hazudta a riporter, - a Rudlit sivatag kellős közepén, - és hiperbinoptikus szemüvegemmel jól látom a horizonton összegyűlt hatalmas nézősereget. Mögöttem a sugárzóantennák erdeje, fölöttem ragyogóan süt a nap, nem is sejtve, mi vár rá. A környezetvédő lobby viszont rosszat sejt. Azt állítják, hogy a koncert földrengéseket, szökőárakat, hurrikánokat és helyrehozhatatlan károkat fog okozni az atmoszférában, meg minden egyebet, amit a környezetvédők hajtogatni szoktak.

- De épp most kaptam a jelentést, hogy a Katasztrófasújtotta Terület egyik képviselője ma délben találkozott a környezetvédőkkel, s miután halomra lőtte őket, immár semmi sem áll az útjában annak. . .

 Zaphod kikapcsolta a vevőt, és Fordhoz fordult.

- Tudod, mire gondolok? - kérdezte.

- Gondolom - felelte Ford.

- Akkor ki vele, mit gondolsz , mire gondolok.

- Azt gondolom, arra gondolsz , hogy ideje lelépni erről a hajóról.

- Úgy gondolom , igazad van - mondta Zaphod.

- Akkor egyre gondolunk - mondta Ford.

- De hogyan? - kérdezte Arthur.

- Csönd! - mondta Ford és Zaphod. - Gondolkodunk.

- Végünk van - mondta Arthur -, ezt nem éljük túl.

- Jó volna, ha ezt abbahagynád - mondta Ford.

  Érdemes ezen a ponton felidézni Ford elméleteit, amelyeket akkoriban alkotott, amikor első ízben találkozott emberi lényekkel. Ezek az elméletek a homo sapiens különös szokására kerestek magyarázatot, arra, hogy egyedei mért ismételgetik unos-untalan a legtriviálisabb megállapításokat, mint például "Szép időnk van ma" vagy „Maga milyen magas!" vagy "Végünk van, ezt nem éljük túl".

 Első elmélete szerint az embereknek minden bizonnyal benőne a szájuk, ha nem járatnák folytonosan.

Néhány hónapós megfigyelés után újabb elmélettel állt elő, amely így hangzik: "Ha az emberek nem járatnák folyton a szájukat, óhatatlanul elkezdene működni az agyuk."

 Az az igazság , hogy a második elmélet még fokozottabban állt a Kakrafoon belcerebonjaira.

 A belcerebonok nagyfokú ellenszenvet váltottak ki a szomszédos fajokból azáltal, hogy az egyik legfelvilágosultabb, legfejlettebb és mindenekelőtt legbékésebb fajt alkották a Galaxisban.

 Eme viselkedésükért, amelyet természetesen bántóan önteltnek és provokatívnak ítéltek meg, a Galaktikus Törvényszék minden szociális betegségek legkegyetlenebbikével, a telepátiával sújtotta őket.

Ennélfogva, ha nem akarták, hogy öt mérföldön belül mindenki értesüljön minden apró-cseprő gondolatukról, kénytelenek voltak állandóan és hangosan az időjárásról, ilyen-olyan fájdalmaikról, a délutáni meccsről, valamint arról beszélni, milyen zajos hely lett Kakrafoon az utóbbi időben.

 Volt egy másik lehetőségé is annak, hogy időlegesen kiiktassák az agyukat, mégpedig az, ha a Katasztrófasújtotta Terület egy-egy koncertet rendezett náluk.

 A Katasztrófasújtotta Terület koncertjének időzítése kritikus volt.

 A műrepülő hajónak még a koncert megkezdése előtt kellett elindulnia a nap felé, hogy a becsapódás hat perccel és harminchét másodperccel a vonatkozó szám csúcspontja előtt következzen be, hogy a napkitörés fényének elég ideje legyen a Kakrafoonra érni.

 E1 fekete hajó már számos perce megkezdte zuhanását, mire Ford Prefect végre befejezte a többi helyiség átkutatását. Izgatottan robbant be a kabinba.

 A Kakrafoon napja rémisztően nagyra nőtt a monitor képernyőjén, rájuk villantva a hidrogénfúzió fehér izzású poklát. A nap korongja pillanatról pillanatra nőtt, miközben a hajó - fittyet hányva Zaphod ökölcsapásaira, amelyek az irányítókonzolra zuhogtak, - mind sebesebben rohant célja felé.

 Arthur és Trillian ábrázatára ráfagyott az éjszakai országútra vetődött nyúl arckifejezése, a nyúlé, amely rendületlenül farkasszemet néz a közeledő reflektorokkal, szilárdan bízva abban, hogy a gépkocsi előbb pislogja el magát.

 Zaphod feldúlt pillantással perdült hátra.

- Ford - mondta -, hány mentőkabinunk van?

- Egy sincs - válaszolt Ford.

 Zaphod szája szótlanul mozgott.

- Megszámoltad? - kérdezte végül.

- Kétszer is - mondta Ford. - Sikerült kapcsolatba lépni a színpadtechnikusokkal?

- Ja - mondta Zaphod keserűen. - Megmondtam nekik, hogy egy csomó ember van a fedélzeten, mire azt válaszolták, hogy mindenkit üdvözölnek.

  Ford szeme kiguvadt.

- Nem mondtad meg nekik, hogy ki vagy?

- Dehogynem. Azt felelték erre, hogy részükről a szerencse. Meg szó volt valami éttermi számláról is.

Ford durván félrelökte Arthurt, és az irányítókonzol fölé hajolt.

- Hát egyik nyavalyás se működik? - kérdezte dühösen.

- Ki vannak iktatva.

- Mért nem vered szét a robotpilótát?

- Ahhoz előbb meg kéne találni.. Vezetékes kapcsolatnak semmi nyoma.

Egy pillanatig fagyos csend lett.

Arthur a kabin hátuljában téblábolt. Egyszer csak megtorpant.

- Nem tudja valaki véletlenül - kérdezte -, mi az, hogy teleport?

Újabb pillanat telt el.

A többiek lassan feléje fordultak.

- Lehet, hogy nem alkalmas a pillanat rá - mondta Arthur -, csak azért kérdem, mert eszembe jutott, hogy nemrég emlegettétek, és az előbb itt azt olvastam. . .

- Hol? - kérdezte Ford Prefect csendesen.

- Hát csak itt - mutatott Arthur egy sötét szabályozódobozra a kabin hátuljában. - Ide van írva mindjárt az alá, hogy mentési, a fölé, hogy rendszer, és a mellé, hogy üzemen kívül.

  A zűrzavarban, amely rögtön ezután bekövetkezett, mindössze egyetlen követhető esemény volt. Ford Prefect keresztülvetette magát a kabinon, egyenest az Arthur által jelzett fekete doboz felé, majd ismételten lecsapott a dobozon lévő fekete gombra.

  Egy kétméteres panel félrecsúszott az útból, feltárva maga mögött egy kamrát, amely afféle többszemélyes zuhanyzófülkének látszott, amely leselejtezett elektromos berendezések tárolásában talált új hivatást magának: A mennyezetről félig szerelt vezetékek lógtak, a padlón egy rakás félrelökött alkatrész hevert, egy fali mélyedésben pedig, félig kifordulva a helyéről, ott lifegett egy programozható panel.

 A Katasztrófasújtotta Terület egyik ifjú könyvelője, aki ellátogatott a gyárba, ahol a hajó épült, kérdőre vonta a művezetőt, hogy mi a fenének a teleport, pláne ilyen drága, egy olyan hajóba, amelyiknek csak egyetlen fontos útja lesz, s az is utas nélküli. A művezető erre elmagyarázta, hogy a teleportra tíz százalék árengedmény van, mire a könyvelő kifejtette, hogy az tökmindegy. Erre a művezető tovább magyarázott, hogy ez a legjobb, legnagyobb teljesítményű és legkorszerűbb teleport, ami csak pénzért kapható, mire a könyvelő megjegyezte, hogy neki ingyen sem kéne. Erre a művezető elmagyarázta, hogy akkor is be kell jutni valahogy a hajóba, mire a könyvelő elmondta, hogy a hajó ajtaja tökéletesen megfelel erre a célra. Erre a művezető azt tanácsolta neki, hogy menjen és húzza le magát valahol, mire a könyvelő felvilágosította, hogy az az ökölnyi tárgy , amely nagy sebességgel repül az orra felé, valóban egy ököl, és majd ő megmutatja. A nézeteltérés után a munka félbeszakadt, és a teleportot, amely végül is az "Egyb. trt." címszó alatt került fel a számlára, ötszörös áron sózták a megrendelőre.

- Ördög és kapor! - morogta Zaphod, miközben Forddal együtt megpróbált eligazodni a vezetékek dzsungelében.

Kis idő után Ford szól Zaphodnak, hogy álljon félre. Bedobott egy érmét a teleportba, és benyomott egy kapcsolót a lifegő szabályozópanelon. Egy reccsenés, egy villanás, és az érme nem volt sehol.

- Ez a része rendben - mondta Ford -, viszont hiányzik az irányítórendszer. Egy teleport irányítórendszer nélkül. . . ki tudja, hová viszi az embert.

A Kakrafoon napja időközben hatalmasra hízott az ernyőn.

- Mit számít az ! - mondta Zaphod. - Megyünk, ahová megyünk.

- És ezen kívül - tette hozzá Ford - az automatika is hiányzik. Ez azt jelenti, hogy nem mehetünk el mindnyájan. Valakinek maradnia kell, hogy működtesse a ketyerét.

Egy hosszú pillanatra csend lett. A nap egyre hatalmasabbnak látszott.

- Hé, Marvin, kis komám - mondta Zaphod kedélyesen. - Hogy érzed magad?

- Gondolom, nem annyira rosszul, mint nemsokára - dünnyögte Marvin.

Kicsivel később a kakrafooni koncert váratlan kifejlethez érkezett.

A fekete hajó, fedélzetén egyetlen morcos utasával, a tervezett időpontban a nap nukleáris kemencéjébe csapódott. Hatalmas napkitörés lövellt ki több millió mérföld mélyen az űrbe, izgalomba hozva a tucatnyi napszörfözőt, aki a napfelszín közelében röpködve várta ezt a percet.

 Pillanatokkal azelőtt, hogy a kitörés fénye elérte volna a Kakrafoont, a sivatag kettéhasadt egy mély törésvonal mentén. Egy hatalmas és eladdig fel nem fedezett föld alatti folyó tört fel a mélyből, amit másodpercekkel később több millió tonnányi habzó láva kitörése követett. Az izzó láva több száz méterre repült az égbe, egy szempillantás alatt elpárologtatva a folyó vizét mind a felszín felett, mind alatta, s mindezt akkora robbanás kísérte, amelynek robaja oda-vissza zengett a bolygó kerületén.

 Azon kevesek, akik túlélő szemtanúi voltak az eseményeknek, megesküsznek. rá, hogy az egész százezer négyzetmérföldnyi sivatag mérföldnyi vastagságú palacsintaként repült a levegőbe, ott megperdült és visszaesett lapjára. Ugyanebben a pillanatban a napkitörés sugárzása az elpárolgott víz felhőin átszűrődve elérte a felszínt.

 Egy évvel később a százezer négyzetmérföldnyi sivatagot vastag virágszőnyeg borította. A bolygó körüli atmoszféra szerkezete kissé megváltozott. A nyári nap kevésbé erősen tűzött, s a téli fagy sem volt olyan kemény, mint azelőtt. Gyakran szemerkélt az eső, és a Kakrafoon sivatagos világa lassanként paradicsommá változott. A robbanás ereje megsemmisítette a telepatikus mezőt is, amellyel a kakrafooniak meg voltak átkozva.

 A Katasztrófasújtotta Terület szóvivője - az, aki a környezetvédőket lelőtte - állítólag úgy nyilatkozott, hogy az eset "remek hecc" volt.

 Sok megindító beszéd hangzott el akkoriban a muzsika gyógyító erejéről. Néhány szkeptikus természettudós azonban behatóbb vizsgálatnak vetette alá az eseményről készült feljegyzéseket, s azt állította, hogy bizonyítékok merültek fel, miszerint egy hatalmas erejű mesterségesen indukált valószínűtlenségi mező volt az oka mindennek, amely az űr közeli tartományából szivárgott át a Kakrafoon környezetébe.

 Hátravan:  34/13  fejezet.

Lap tetejére

<<<   22. Fejezet   >>>