|
Vendéglő a Világ Végén 4. fejezet Tíz fényévvel odébb Bloeff Féltörp számos
fokozattal följebb srófolta arcán a mosolyt. A képernyőn elétáruló jelenetét
nézte, amelyet a vogon hajó hídjáról közvetítettek számára a szubéteren át, s
amely épp azt a pillanatot mutatta, amikor az Arany Szív energiapajzsának
utolsó foszlányai is szétszakadnak, s a hajó szertefoszlik egy füstfelhőben. Remek, gondolta. Sikerült megsemmisíteni az utolsó kósza
túlélőket is, akik megúszták a Föld általa elrendelt lerombolását, gondolta. Vége a (pszichiátria számára) veszedelmes
és (ugyancsak a pszichiátria szempontjából) felforgató kísérletnek, amely a
Végső Kérdést kereste az Életet, Univerzumot meg Mindent illetően, gondolta. Lesz egy kis ünneplés este a kollégákkal,
aztán reggel újra fogadhatják majd a boldogtalan, zavart, ám szerfelett
jövedelmező pácienseket, azzal a megnyugtató érzéssel, hogy az élet Értelmének egyszer s mindenkori
kibogozása elmaradt, gondolta. - Én nem tudom, de az ember rokonai
rettentő fárasztóak tudnak lenni - mondta Ford Zaphodnak miután a füst tisztulni-kezdett a kabinban. Szünetet tartott és körülnézett. - Hol van Zaphod? - kérdezte. Arthur és Trillian bambán meregette a
szemét. Mindketten sápadtak voltak és zavartak, és egyikük sem tudta, hol lehet
Zaphod. - Marvin? - kérdezte Ford. - Hol van
Zaphod? Egy pillanat múlva ismét megszólalt: - Hol van Marvin? A sarok, ahol előbb a robot gubbasztott,
most üres volt. A hajón teljes volt a csend. Sűrű, fekete
űr vette körül őket. Időnként egy-egy rángást vagy billenést éreztek. Minden
készülék bedöglött, és bedöglött az összes képernyő is. Megkérdezték a
komputert: Ezt válaszolta:
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy átmeneti jelleggel minden
kommunikációs csatornám lezárásra került. Addig is hallgassunk egy kis
szórakoztató zenét! Ford lekapcsolta a szórakoztató zenét. Fokozódó zavarral és aggodalommal
kutatták át a hajót. Mindenütt halotti csend volt és mozdulatlanság. Zaphodnak
és Marvinnak pedig nyoma veszett.
Utoljára azt a kis zugot nézték meg, ahol a nutrimata állt. A Táp-O-Mat kiadópultján apró tálca
hevert, rajta három porceláncsészével, a hozzájuk való csészealjakkal, egy
porcelán tejeskancsóval és egy ezüst teáskannával. Az utóbbi színültig volt a
legjobb teával, amit Arthur valaha is kóstolt. A tálcán egy apró cetli feküdt
ezzel a szöveggel: "Nyugi!" |
|
Hátravan: 34/30 fejezet. |