Vendéglő a Világ Végén

6. fejezet

- Halló! Igen? Itt a Megadodo Publications, a GALAXIS útikalauz, stopposoknak, Az ismert Univerzum legjelentősebb könyvének kiadóvállalata. Mivel szolgálhatok? - mondta a nagy, rózsaszín szárnyú rovar a hetven mikrofon egyikébe, amely a GALAXIS útikalauz stopposoknak épület előcsarnokában sorakozott a recepciós pult

hatalmas kiterjedésű krómozott felületén. A rovar megrebbentette szárnyát, és a szemét forgatta. Rosszalló tekintettel nézte a sok szurtos alakot, akikkel tele volt a csarnok, s akik összekoszolták a szőnyeget, és piszkos ujjlenyomatokat hagytak a kárpitozáson. Imádta ezt a munkát a GALAXIS útikalauz stopposoknak kiadójánál, csak azt a sok ronda stoppost lehetett volna távol tartani valahogy. Ezeknek tulajdonképpen koszos űrrepülőtereken volna a helyük, vagy nem? - gondolta. Biztos volt benne, hogy valahol olvasta a könyvben annak fontosságát, hogy a stoppos koszos űrrepülőterek környékén őgyelegjen. És ráadásul folyton csak panaszkodnak! Megremegtette a szárnyait.

- Hogyan? - mondta a mikrofonba. - Igen, .továbbítottam az üzenetét Mr. Zarniwoopnak, de attól tartok, nem tud beszélni önnel.

Épp intergalaktikus utazáson tartózkodik.

  A rovar ingerült csápmozdulatot tett az egyik szurtos alak felé, aki dühösen próbálta magára vonni a figyelmét. Az ingerült csápmozdulat arra invitálta a dühös személyt, hogy olvassa el a falon lévő táblát, és ne zavarja meg a folyamatban lévő fontos beszélgetést.

- Igen - mondta a rovar. - A szobájában van, de egyúttal intergalaktikus utazáson is. Köszönöm a hívást - csapta le a kagylót.

- Olvassa el a feliratot. - mondta a dühös férfinak, aki arról próbált panaszkodni, hogy milyen nevetséges és veszélyes félretájékoztatást fedezett fel a könyvben.

  A GALAXIS útikalauz stopposoknak nélkülözhetetlen kísérőtársa mindazoknak , akik értelmet szeretnének tulajdonítani az életnek, ebben a végtelenül összetett és zűrzavaros Univerzumban , mert noha remény sincs rá, hogy minden tárgyban hasznos és informatív legyen, legalább el lehet mondani róla azt, hogy ahol nem pontos, ott határozottan pontatlan. Viszont nagyobb eltérések esetén mindig a valóság volt okolható.

Ez volt a veleje a feliratnak is, amely így hangzott: "Az útikalauz tévedhetetlen. A valóság gyakran pontatlan."

Ez bizonyos érdekes következményekre vezetett. Például, amikor az útikalauz szerkesztőit beperelték azok a családok, amelyek hozzátartozói amiatt hunytak el, hogy szó szerint vették a Traal bolygóra vonatkozó bekezdést (mely így szólt: "A mohó bogárpattintó fenevad kedvelt eledele" a turistának, ahelyett hogy így szólt volna: "A

mohó bogárpattintó fenevad kedvelt eledele a turista"), arra hivatkoztak, hogy a mondat első verziója esztétikai értelemben lényegesen megnyerőbb, s egy okleveles költőt idéztek meg tanúnak, aki eskü alatt vallotta, hogy a szépség igazság, az igazság pedig szépség, miáltal bizonyítani vélték, hogy az ügyben senki más nem vétkes, egyedül az Élet, amelyből a szépség és az igazság egyaránt hiányzik. A bíró elfogadta a védekezést, s megindító beszédben szögezte le, hogy az Élet megsértette a bíróságot, majd mielőtt visszavonult volna az estére beütemezett ultragolfpartira, haladéktalanul elkobozta azt valamennyi megjelenttől.

 Zaphod Beeblebrox lépett be az előcsarnokba. Egyenest a recepciós rovarhoz lépett.

- Ide hallgasson! - mondta. - Merre találom Zarniwoopot? Beszélni akarok a fejével.

- Már megbocsásson, uram! - mondta fagyosan a rovar, akinek nem volt ínyére, hogy ilyen hangon beszélnek vele.

- Zarniwooppal akarok beszélni. Most rögtön.

- Nos, uram - vetette oda a törékeny kis szerzet -, jó volna tán, ha kissé megnyugodna. . .

- Ide hallgasson. -mondta Zaphod. - Eddig vagyok nyugalommal, érti? ! Olyan hihetetlenül jeges bennem a nyugalom, hogy mélyhűtött árut lehetne tartani a hasamban. Lazább vagyok a kloffolt lazacnál! Most pedig, ha volna olyan kedves megmozdulni, mielőtt a nagynyugalomtól felrobbanok. . .

- De uram! Hallgasson végig - mondta a rovar a lehető legingerültebb csápmozdulattal. - Attól tartok, lehetetlent kér tőlem. Mr. Zarniwoop ugyanis intergalaktikus utazáson vesz részt jelenleg.

A francba, gondolta Zaphod.

- Mikorra ér vissza? - kérdezte.

- Vissza, uram? Fent van a szobájában!

Zaphod szünetet tartott, hogy feldolgozza magában a kapott információt. Nem sikerült.

- Szóval, intergalaktikus úton van az ürge. . . a szobájában? - Zaphod előrenyúlt, és elkapta a hadonászó csápot.

- Ide hallgass, háromszemű! - mondta. - Ne próbálj szórakozni velem, mert ettem már nálad furább dolgokat is reggelire!

- Mégis, kinek képzeled magadat, kisfiam? - hőkölt vissza a rovar, megrebbentve szárnyait. - Zaphod Beeblebroxnak, vagy mi? !

- Erős vagy fejszámolásból? - mondta Zaphod érdes hangon. Akkor számold meg, hány fejem van!

A rovar pislogott .egyet. Aztán még egyet pislogott.

- Maga Zaphod Beeblebrox? - sipította.

- Ja, én - mondta Zaphod. - De nem kell ordítani, hogy mindenki hallja!                       .             '

- A Zaphod Beeblebrox?

- Nem, csak egy Zaphod Beeblebrox a sok közül. Ha nem tudnád , tizenkettő belőlünk egy tucat.

A rovar izgatottan tördelte csápjait.

- De uram! - sipította. - Épp most hallottam a szubéterrádióban, hogy meg tetszett halni. . .

- A hír igaz - nyugtatta meg Zaphod. - Ez már csak amolyan utómozgásféle. És most, az eredeti témára visszatérve: hol találóm meg Zarniwoopot?

- Hát  a szobája a tizenötödik emeleten van, uram, de..

- De intergalaktikus utazáson van, igen, tudom. Hogy jutok fel hozzá?

- A Szíriusz Kibernetikai Társaság újonnan üzembe helyezett repesve emelő lényszállítói amott vannak hátul, uram. Mindazonáltal, uram. . .

Zaphod már indulóban volt. Visszafordult.

- Igen? - mondta.

- Szabad megkérdeznem, hogy miért kívánja látni Mr. Zarniwoopot, uram?                      

- Igen - felelte Zaphod, aki maga is bizonytalan volt ebben a kérdésben. - Mert azt mondtam magamnak: "Nézd, öreg, ezt meg kell tenned!"

- Hogyan?!

Zaphod cinkosan hajolt közelebb a rovarhoz.

- Épp az előbb materializálódtam odakint az egyik presszóban - mondta - egy vita következtében, amelyet a dédapám szellemével folytattam. Alig kerültem oda, amikor a korábbi énem, az, amelyik az agyamat irányítja, beugrott a fejembe és azt mondta: "Eridj, keresd fel ezt a Zarniwoopot!" Soha nem találkoztam az  ürgével. Többet magam sem tudok. Csak ezt meg azt, hogy meg kell találnom azt az embert, aki az Univerzumot irányítja.

  Kacsintott egyet.

- Mr. Beeblebrox - mondta a rovar elismeréssel -, ön olyan fura figura, hogy kosztümös filmben kéne játszania.

- úgy van - mondta Zaphod, szárnyon veregetve a rózsaszínben csillogó rovart. - Neked pedig, aranyom, nem ártana néha levetned ezt a kosztümöt.

   A rovar egy csepp szünetet tartott, hogy magához térjen eksztázisából, majd egyik csápjával kinyúlt, hogy felemeljen egy csengő telefont.

Egy fémes kéz szakította félbe a mozdulatát.

- Elnézést - mondta a fémes kéz tulajdonosa, olyan hangon, amelytől egy szentimentalizmusra hajló rovar azonnal sírógörcsöt kapott volna.

Ez itt egy másféle rovar volt, és ráadásul ki nem állhatta a robotokat.

- Uram? - vetette oda. - Segíthetek valamiben?

- Kétlem - felelte Marvin.

- Nos, ebben az esetben, ha megbocsát... - A csengő telefonok száma időközben hatra emelkedett. A rovarnak millió intéznivalója lett volna:

- Rajtam senki nem segíthet - sóhajtotta gyászosan Marvin.

- Értettem, uram. Nos. . .

- Nem mintha bárki is megpróbálna, persze. -A fémes kéz erőtlenül hullott le a rovar csápjáról. A robot feje csüggedten előrebillent.

- Valóban? - kérdezte gúnyosan a rovar.

- Mert, kérdem én, ki látná értelmét, hogy segítsen egy hitvány roboton?

- Sajnálom, uram, de ha...

- Úgy értem, kinek van abból haszna, ha kedves és segítőkész egy robothoz, amelyből hiányzik a háládatossági áramkör?

- És önből hiányzik? - mondta a rovar szemlátomást képtelenül arra, hogy kikecmeregjen a párbeszédből.

- Még nem adódott rá alkalom, hogy kiderüljön - tájékoztatta Marvin.

- Ide hallgasson, maga nyomorult fémkupac. Maga beilleszkedési zavarokkal küszködő mosógép. .

- Meg se kérdezi tőlem, hogy mit akarok?

  A rovar szünetet tartott. Hirtelen kidugta hosszú, vékony nyelvét, megnyalta a szemeit, aztán ismét visszarántotta a szájába.

- Miért, volna értelme? - kérdezte.

- Van valaminek egyáltalán? - vágta rá Marvin.

- Ki vele, mit akar?              

- Keresek valakit..           

- Kit? - sziszegte a rovar.

- Zaphod Beeblebroxot - felelte Marvin. - Ott van hátul.

A rovar remegett a dühtől. Alig bírt megszólalni.

- Akkor meg mért engem nyaggat? ! - visította.

- Csak beszélgetni szerettem volna valakivel - közölte Marvin.

- Micsoda? !

- Siralmas, mi?

  Marvin fogaskerék-csikorgás közepette megfordult és tovagördült. Hamarosan utolérte a lift felé tartó Zaphodot. Zaphod meglepődve fordult a robot felé.

- Hé... Marvin! - mondta. - Hát te hogy kerülsz ide?

Marvinnak most valami olyant kellett mondania, ami igen nehezére esett.

- Nem tudom - vallotta be.

- De hát. .

- Egyik pillanatban még nyomasztó gondolatok közepette ültem a hajón, s a másikban már itt álltam teljes kétségbeesésben. Feltételezésem szerint a valószínűtlenségi mező lehet az oka.

- Ja. A dédapám küldhetett utánam, hogy ne érezzem magam egyedül - helyeselt Zaphod. - Köszönöm a nincsmit, papi! - tette hozzá a bajusza alatt. - Szóval, hogy vagy? - mondta hangosan.

- Jobban már nem is lehetnék - mondta Marvin. - Feltéve, ha valaki jól érezheti magát a helyemben, ami az esetemben koránt sincs így.

- Na igen - mondta Zaphod, miközben a liftajtó kinyílt.

- Hello! - köszöntötte őket a lift behízelgő hangon. ~ Engedjék meg, hogy a liftjük lehessek ezen az utazáson, amelynek az önök által kiválasztott emelet lesz a végállomása. A. Szíriusz Kibernetikai Társaság arra tervezte szerénységemet , hogy felvigyem önöket, az útikalauz látogatóit, az épület irodáiba. Ha élvezték a gyors és kellemes utazást, bizonyára szívesen kipróbálják a többi, újonnan üzembe helyezett liftet is, a Galaktikus Adóhivatalban, a Klóbajó Bébitápnál és a Szíriuszi Állami Elmekórházban, ahol számos volt SZKT-dolgozó fogadja majd kitörő lelkesedéssel látogatásukat, együtt érző szavaikat, valamint a kinti világról szóló érdekfeszítő történeteiket.

- Értem - mondta Zaphod a liftbe lépve. - Mi egyebet tudsz a süket dumán kívül?

- Felmenni - mondta a lift - és lemenni.

- Helyes - nyugtázta Zaphod. - Akkor menjünk talán fölfelé.

- Vagy lefelé - emlékeztette a lift.

- Oké, mégis inkább fölfelé, ha lehetne.

 Egy pillanatig csönd támadt.

- Lefelé is nagyon  kellemes - szuggerálta a lift reménykedve.

- Valóban?

- Szuper!

- Helyes - mondta Zaphod. - Akkor hát elindulunk végre fölfelé?

- Kérdezhetnék valamit? - érdeklődött a lift a létező legédesebb, legalkalmazkodóbb hangon. - Végiggondolták mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a lefelé történő utazás tartogat az önök számára?

 Zaphod az egyik fejét beleverte a lift falába. Kellett ez nekem? - kérdezte magától. - Kellett a fenének! - adta meg rögtön a választ. Nem akart ő idejönni! Ha megkérdezte volna tőle valaki ebben a pillanatban, hogy hol szeretne lenni, valószínűleg a szokásos módon felelt volna, nevezetesen: odakint a parton, legalább ötven gyönyörű nő társaságában, a háttérben egy kicsi, ám szorgos szakértőgárdával, akiknek az a dolga, hogy új meg új módozatokat dolgozzanak ki a lányok számára, hogyan kedveskedjenek neki. A szokásos válaszhoz ezúttal feltehetőleg még valami szenvedélyes hangú kiegészítést is hozzátett volna a táplálkozás témakörében.

  Amihez, viszont csöpp kedve sem volt, az az, hogy keresgetnie kelljen azt az embert, aki az Univerzumot uralja, s aki felőle akár meg is tarthatná ezt az állást, mert ha nem ő, akkor valaki más végezné el a melót helyette. De ahhoz már végképp nem fűlt a foga, hogy leálljon vitázni egy felvonóval valami irodaépületben.                                          

- Milyen lehetőségekről volna szó? - kérdezte csüggedten.

- Nos - sóhajtotta a hang, mely oly sűrű-édes volt, mint méz a puszedliban - , ott van az alagsor, a mikrosztáz, a fűtőrendszer. . . ööö. . .

 Szünetet tartott.     .

- Nem különösebben érdekesek, az igaz - ismerte be -, de lehetőségék.            .

- Ez nem lehet igaz! - dünnyögte Zaphod. - Hát rászolgáltam én erre? Egy egzisztencialista felvonóval vagyok összezárva! - Ököllel ütni kezdte a falat. . ,

- Mi a fene van ezzel a vacakkal? - tört ki belőle.

- Nem akar felmenni - mondta Marvin tárgyilagosan. - Azt hiszem, fél.

- Fél? - kiáltott fel Zaphod. - Mitől? A magasságtól? Egy lift, amelyiknek tériszonya van? !

- Nem - mondta kétségbeesett hangon a felvonó -, hanem a jövőtől.

- A jövőtől? ! - hökkent meg Zaphod. - Hát mit akar ez az átkozott masina: nyugdíjbiztosítást öreg napjaira?

Ebben a pillanatban nagy ribillió tört ki a fogadócsarnokban. Hirtelen mindenfelől működő gépek zaja hallatszott.

- Mindannyian a jövőbe látunk - suttogta a felvonó rémülettel átitatott hangon. - Belénk van programozva a dolog.

 Zaphod kilesett a liftből. A felvonók előtti terület tele volt izgatottan kiabáló és mutogató emberekkel.  Az. összes lift lefelé tartott, mégpedig igen gyorsan. .

 Zaphod visszabújt a fülkébe.

- Marvin - mondta -, mi volna , ha rávennéd a liftet, hogy fölmenjen? Muszáj elcsípnem ezt a Zarniwoopot.

- Miért? - kérdezte Marvin bánatosan.   .

- Nem tudom - mondta Zaphod -, de ha egyszer. megtalálom, jó lesz, ha valami elfogadható választ ad erre a kérdésre!

A modern felvonók különös és komplex entitások. Az ősi elektromos emelőszéknek vagy a "maximum nyolc személy részére" című darabnak annyi köze van a Szíriusz Kibernetikai Társaság repdesve emelő lényszállítóihoz, mint egy zacskó sósmogyorónak a Szíriuszi Állami Elmekórház teljes nyugati épületszárnyához.  Ez azért van így, mert a modern felvonók egy különös elv alapján működnek, amelyet defokuszált időpercepciónak hívunk. Más szóval, képesek halványan belelátni a közvetlen jövőbe, ami lehetővé teszi számukra, hogy a megfelelő emeletre érjenek, mielőtt még tudnád, hogy liftezni szeretnél , s ezáltal kiküszöbölik a fárasztó csevegést, bámészkodást és idegenekkel való ismerkedést, ami azelőtt jellemző volt a lift előtti ácsorgásra.

 Mi sem természetesebb, hogy sok, intelligenciával és jövőbe látással megvert lift elviselhetetlennek érezte az esztelen fel-alá rohangálást, s egyfajta egzisztencialista tiltakozás jegyében az oldalirányú mozgással is próbálkozott alkalmanként. Ezenkívül részt követeltek maguknak a döntési folyamatban, és sokan rászoktak arra, hogy hosszú időre visszavonuljanak a pincébe duzzogni.  A Szíriusz csillagrendszerbe látogató stoppos bármikor könnyű pénzkeresethez juthat a neurotikus lifteknek nyújtott lelki tanácsadással.

A tizenötödik emeleten a liftajtók gyorsan kitárultak.

- Tizenötödik - mondta a felvonó. - Ne feledje, csak azért csinálom ezt magának, mert kedvelem a robotját.

Zaphod és Marvin kiszállt a liftből, az pedig nyomban becsapta mögöttük az ajtaját, s olyan sebességgel kezdett el süllyedni, ahogy a mechanikájától tellett.

  Zaphod gyanakodva nézett körül. A folyosó üres volt, mindenütt csend. Semmi nem utalt arra, merre lehet Zarniwoop szobája. A folyosóra nyíló ajtók csukva voltak, s egyiken sem volt semmiféle jelzés.

Annál az átjáronál  voltak éppen, amelyik az U alakú épület két szárát összekötötte. Az egyik nagy ablak előtt táncoló porszemek rajzolta fényhasáb derengett, melyet az Ursa Minor Béta ragyogó napja vetített be a folyosóra. Ebben a pillanatban egy árnyék suhant el az ablak előtt. ,

- Ez a lift jól benne hagyott minket a szószban - morogta Zaphod.

Tekintetét gyanakodva jártatta végig a folyosón mindkét irányban, majd így folytatta: - Én nem tudom...

- Ekkora aggyal ez természetes - jegyezte meg Marvin.

-. . . egyszerűen nem tudom. . . de halálbiztos vagyok benne, hogy ennek az épületnek nem volna szabad mozognia.

Zaphod talpán enyhe remegéshullám futott végig. Aztán még egy. A porszemcsék még vadabbul kezdtek el viháncolni a fényhasábban. újabb árnyék suhant el az ablak előtt.

Zaphod a padlót figyelte.

- Vagy szándékosan rezegtetik az épületet - mondta nem túl meggyőzően -, hogy tónusban tartsák a dolgozók izomzatát munka közben. . .

  Zaphod az ablak felé indult, de megtorpant, mert a Joo Jantá 200-as szuperpánkromatikus vészérzékelő napszemüvegek teljesen megfeketedtek. Az ablak előtt éles süvítéssel suhant el egy újabb árnyék.

  Zaphod lekapta a napszemüvegeket. Ebben a pillanatban mennydörgésszerű robaj rázta meg az épületet. Zaphod az ablakhoz ugrott.

- ..vagy pedig - folytatta - bombáznak minket!

A mennydörgésszerű robaj megismétlődött.

- Ki a nyavalyának jut eszébe, hogy épp egy kiadót bombázzon? - kérdezte Zaphod, de nem hallhatta Marvin válaszát, mert az épületet újabb bombatámadás érte. Megpróbált visszakecmeregni a lifthez. Tisztában volt a manőver  céltalanságával, de más ötlete nem volt.

  Hirtelen egy férfi alakja bukkant fel a keresztfolyosó végén.

- Beeblebrox! - kiáltotta a jövevény.

Zaphod gyanakodva nézte az ismeretlent, miközben újabb robbanás rázta meg az épületet.

- Igen, az vagyok! - kiáltotta. - Hát maga kicsoda?

- Jó barát! - válaszolta a férfi, és rohanni kezdett Zaphod felé.

- Nocsak! - mondta Zaphod. - Egy meghatározott személy jó barátja, vagy csak úgy általában vannak pozitív érzései az emberek iránt?

  A férfi vágtatva közeledett a folyosón, amely úgy hullámzott alatta , mint valami megbokrosodott futószőnyeg. Az idegen alacsony termetű volt, köpcös és viharvert. Úgy nézett ki a ruhája, mintha kétszer körbeutazta volna benne a Galaxist anélkül, hogy egyszer is levette volna.

- Tudja-e - ordította Zaphod az idegen fülébe, amikor az odaért hozzá -, hogy bombáznak minket?

A férfi jelezte, hogy tisztában van a dologgal.

  A folyosó hirtelen elsötétült. Zaphod az ablakra nézett, hogy mi van, s elakadt a lélegzete. Hatalmas, szivar alakú, fémeszöld űrhajót látott lassan elúszni az épület mellett. Az első hajót két másik követte.

- Nyomodban vannak, Zaphod - sziszegte a férfi. - A kormány egy egész hadosztály dögcsillagi vadászt küldött utánad.

- Dögcsillagi vadászt? - motyogta Zaphod. - Zarquon!

- Na, dereng már?

- Mi az a dögcsillagi vadász? - Zaphod biztos volt benne, hogy hallotta már a kifejezést elnök korában, de sose figyelt oda igazán a hivatalos ügyekre.

  A férfi betuszkolta Zaphodot egy ajtón. Fülsértő vinnyogás kíséretében apró, fekete, pókszerű dolog süvített végig a folyosón.

- Mi volt ez? - sziszegte Zaphod.

- Egy A kategóriájú dögcsillagi felderítőrobot - felelte a férfi. - Téged keres.

- Nem mondom!

- Feküdj !

Az ellenkező irányból újabb, az iméntinél nagyobb, fekete, pók szerű dolog közeledett, és elsüvített mellettük.

- Hát ez mi volt...?

- Egy B kategóriájú dögcsillagi felderítőrobot. Téged keres. ,

- És ez? - kérdezte Zaphod, midőn a harmadik pókszerű dolog is végigsöpört a folyosón.

- Egy C kategóriájú dögcsillagi felderítőrobot. Téged keres.

- Elég ostoba jószágok, nem? - kuncogott Zaphod.

Az átjáró túlsó végéről erős morajlás hallatszott: Egy gigantikus, fekete alak közeledett a másik toronyból. Akkora volt, mint egy tank.

- Te szentséges foton! Mi ez? - rebegte Zaphod.

- Egy tank - mondta a férfi. - Pontosabban, egy D kategóriájú dögcsillagi felderítőrobot. Téged keres.

- Nem kéne indulnunk?

- De, azt hiszem.

- Marvin! - kiáltotta Zaphod.

- Igen?

Marvin előmászott egy törmelékhalomból, és kérdőn nézett a két férfira.

- Látod azt a robotot?

Marvin a feléjük araszoló, gigantikus, fekete alakra pillantott. Aztán  végignézett a maga kis fémtestén, .majd ismét a tankot vette szemügyre.

- Gondolom, azt akarja , hogy megállítsam - mondta.

- Ja.

- Hogy közben megmenthessék a bőrüket.

- Így van - ismerte el Zaphod. - Most pedig nyomás, irány a robot!

- Csak azért kérdeztem - mondta Marvin -, hogy tudjam, hányadán állunk.

A férfi karon ragadta Zaphodot, s az követte őt a folyosón.

Hírtelen felötlött .benne egy kérdés. 

- Hová megyünk? - kérdezte.

- Zarniwoop szobájába.

- Nem lehetne más alkalommal?

- Nem. Gyerünk!

 Hátravan:  34/28  fejezet.

Lap tetejére

<<<   7. Fejezet   >>>