|
Vendéglő a Világ Végén 8. fejezet - Meddig fogunk még itt dekkolni? ! - fakadt ki Zaphod
dühösen. - És különben is, mit akarnak ezek
odakint? - Magát, Beeblebrox! - felelte Roosta. -
Magát! E1 akarják hurcolni a Dögcsillag rendszerébe, amely minden világok
leggonoszabbika az egész Galaxisban. - Csakugyan? - jegyezte meg Zaphod. -
Ahhoz előbb el kell kapniuk! - Már el is kapták - mondta Roosta. -
Nézzen csak ki az ablakon! Zaphod kinézett, és elakadt a lélegzete. - A föld! Távolodik! - sápogta. - Hová
viszik a földet?! - Nem a földet viszik, hanem az épületet
- világosította fel Roosta. - Repülünk. Felhők húztak el az irodaablak előtt. Zaphod most vette csak észre a sötétzöld
űrhajók alkotta gyűrűt a gyökerestül kitépett épület körül. A hajókból
kibocsátott erősugarak hálója szilárdan fogva tartotta az irodaházat. Zaphod hitetlenkedve rázta meg a fejét. - Mivel érdemeltem én ezt ki? ! -
panaszolta. - Besétálok egy épületbe, és akkor tessék, már viszik is, velem
együtt! - Nem az izgatja őket, hogy eddig mit
csinált - magyarázta Roosta -, hanem az, amire készül. - Engem meg sem kérdeznek? - Ez már megtörtént, évekkel ezelőtt -
mondta Roosta. - Jobb lesz, ha kapaszkodik! Gyors és rázós utazásnak nézünk
elébe. - Ha egyszer az életben a szemem elé
kerülök - fogadkozott Zaphod -, úgy leütöm magamat, hogy azt sem fogom tudni,
mi ütött belém! Marvin vánszorgott be az ajtón.
Szemrehányón Zaphodra nézett, leroskadt egy sarokban, és kikapcsolta
magát.
Az Arany Szív parancsnoki hidján néma
csend honolt: Arthur az állványt bámulta , és gondolkodott. Elkapta Trillian
pillantását, amint az kíváncsian végignézett rajta. Aztán ismét az állványra
koncentrált. Végre meglátta, amit keresett. Felmarkolt négy apró műanyag négyzetet,
és. az állvány előtti pultra helyezte őket.
A négy négyzeten a következő négy betű volt olvasható: E, X, K és L.
Lerakta őket az U , Z, I és V betűk elé. - Exkluzív! - mondta. - Ez gyorsan
összejött. Hány pont is jár érte? A
hajó rázkódott egyet, az n-edik alkalommal szórva szét a kirakott betűket. Trillian felsóhajtott és nekiállt, hogy
újra elrendezze őket. A néma folyosókon
ide-oda visszhangoztak Ford Prefect léptei, amint a hajón bolyongva
bele-belerúgott a döglött készülékekbe. Mitől rázkódik folyton ez az átkozott hajó? -
gondolta. Mitől inog és
himbálódzik? Miért nem vagyok képes
rájönni arra, hogy merre járunk? Hol
lehet ez a merre egyáltalán? Az útikalauz épület bal oldali tornya
olyan sebességgel repesztett a csillagközi térben, mint egyetlen más
irodaépület sem az Univerzum történetében.
Valahol középtájt Zaphod Beeblebrox mérgesen járkált fel és alá az egyik
szobában. Roosta az íróasztal szélén
ült, és a törülköző rutinszerű karbantartásával foglalatoskodott. - Hé! Mit is mondott, hová repül ez az
épület? - tudakolta Zaphod. - A Dögcsillag rendszerébe - felelte
Roosta -, amely minden világok leggonoszabbika az egész Galaxisban. - Van ennivaló arrafelé? - kérdezte
Zaphod. - Ennivaló? - lepődött meg Roosta. - A
Dögcsillag rendszerébe viszik, és egyéb gondja sincs, mint hogy van-e ott zaba? ! - Evés nélkül nem biztos, hogy kibírom
odáig. Az
ablakon át semmi más nem látszott, csak az erősugarak vibráló fénye, és néhány
kivehetetlen zöld maszat, feltehetőleg a dögcsillagi vadászok elmosódó alakjai.
Ennél a sebességnél az űr maga is meglehetősen szürrealisztikusnak hatott. - Itt van! Szívogassa egy kicsit -
ajánlotta fel Roosta Zaphodnak a törülköző csücskét. Zaphod úgy meredt a másikra, mintha
váratlanul egy rugóra járó kakukk
pattant volna ki annak homlokából. - Teli van tápanyaggal - magyarázta
Roosta. - Ilyen malacul szokott enni, vagy mi? -
kérdezte Zaphod. - A sárga csíkok fehérjében dúsak, a
zöldekben sok a B- és a C-vitamin, az apró rózsaszín virágok pedig
csírakivonatot tartalmaznak. Zaphod elképedten vette át a feléje
nyújtott törülközőt. - Hát a barna foltok micsodák? -
kérdezte. - Pörköltszaft - magyarázta Roosta. -
Arra az esetre, ha elegem volna a csírakivonatból.
Zaphod gyanakodva szaglászta meg a törülközőt. Még fokozottabb gyanakvással szívogatni
kezdte az egyik csücskét. - Öee - jegyezte meg. - Na igen - mondta Roosta. - Ha azt a
csücsköt szívom, utána egy kicsit szívogatnom kell ezt a másikat is itt. - Miért? - kérdezte Zaphod még inkább
gyanakodva. - Abban mivan? - Depresszió elleni szer - felelte
Roosta. - Nem hiszem, hogy rá tudnék szokni erre
- nyújtotta vissza Zaphod a törülközőt.
Roosta átvette a becses portékát, lekászálódott az asztalról, átment a
túloldalára, leült a székre, és feltette a lábát az asztalra. - Beeblebrox - mondta, kezét a feje mögé
dugva -, van fogalma arról, mit fognak csinálni magával a Dögcsillagnál? - Ne adj isten: táplálni? - kockáztatta
meg Zaphod reménykedve . - Úgy van! - mondta Roosta. - Betáplálják
a Telepszichopatikus Turbomixerbe!
Zaphod még nem hallott ilyenről. Mivel úgy vélte, hogy hallott már a
Galaxis összes vidám dolgáról, feltételezte, hogy a Telepszichopatikus
Turbomixer nem egy vidám dolog. Megkérdezte Roostát, hogy mi az. - Semmi különös - felelte Roosta -, csak
a legkegyetlenebb pszichikai gyötrés eszköze, amit egy érző lény elszenvedhet. Zaphod csalódottan legyintett. - Egyszóval - mondta csüggedten -, evés
nem lesz. - Ide hallgasson! - mondta Roosta
türelmetlenül. - Egy embert könnyű megölni. EI lehet pusztítani a testét, meg
lehet törni az akaratát, de arra csak a Telepszichopatikus Turbomixer képes,
hogy a lelkét is megsemmisítse! A kezelés mindössze másodpercekig tart, de a
hatása megmarad, ameddig él az illető. - Ivott már életében pángalaktikus
gégepukkasztót? - kérdezte Zaphod élesen. - Ez annál is rosszabb! - Pfű! - mondta Zaphod elismeréssel. -
Mondja, mért utaznak rám ezek az ürgék? - tette hozzá egy pillanat múlva. - Úgy vélik, ez a leghatásosabb módja
annak, hogy végleg megszabaduljanak magától. Tudják ugyanis, hogy miben
sántikál. - Nem üzenhetnék meg néhány sorban, hogy
végre én is tisztába jöjjek a dologgal? - Tudja azt maga, nagyon is jól - mondta
Roosta. - Találkozni akar azzal az emberrel, aki az Univerzumot irányítja. - Jól főz az illető? - kérdezte Zaphod,
majd rövid gondolkodás után hozzáfűzte: - Kétlem. Mert ha tudna főzni , nem
izgatná az Univerzum. Én inkább egy szakáccsal találkoznék, ha lehet. Roosta lemondóan sóhajtott. - Különben is, mit keres maga itt? -
kérdezte tőle Zaphod. - Mi köze magának ehhez az egészhez? - Egyike vagyok azoknak, akik
Zarniwooppal, Yooden Vranxszal, a maga dédapjával és. magával közösen
kieszelték mindezt. - Velem? - Igenis, magával, Beeblebrox. Mondták,
hogy megváltozott, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. - Na igen, de. . . - Azért vagyok itt, hogy egy
meghatározott dolgot elvégezzek. És meg is teszem, mielőtt elválunk egymástól. - És mi az, amit meg akar tenni, ember?
Mi a fenéről beszél maga? - Megtudja, mielőtt elválunk egymástól. Roosta ezzel áthatolhatatlan némaságba
süppedt. Zaphod borzasztóan hálás volt
neki ezért. |
|
Hátravan: 34/26 fejezet. |