|
Viszlát, És Kösz A Halakat 1. fejezet
Azon az estén korán sötétedett, ami
normális volt az évnek ebben az időszakában. Hideg volt, és fújt a szél is, ami
szintén normális volt. Az eső elkezdett esni, ami különösen
normális volt. Egy űrhajó érkezett, ami nem volt
igazán normális. Senki sem volt arrafelé, aki láthatta
volna, eltekintve néhány látványosan ostoba négylábútól, akiknek halvány
fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek vele vagy elvárják-e tőlük egyáltalán,
hogy kezdjenek vele valamit is: megegyék, vagy mi. Így azt tették, amit
általában: elszaladtak, és megpróbáltak egymás alá bújni, ami sohasem sikerült. A felhők mögül kibukkant valami, ami
látszólag egy egyszerű fénysugáron egyensúlyozott. A távolból bajosan vették volna észre a
villámláson és a viharfelhőkön keresztül, de közelebbről nézve különösen
gyönyörű volt, egy egészen apró, finoman megmunkált szürke űrhajó. Természetesen a legcsekélyebb
elképzelésünk sem lehet arról, hogy milyen méretűek és formájúak a különböző
fajok, de ha úgy vesszük a legutóbbi Középgalaktikus Népszámlálási adatokat,
mint egy pontos tájékoztatót a statisztikai átlagról, azt gondolnánk, hogy a
hajó úgy hat embert képes befogadni - és igazunk lenne. De erre talán másképp is rájönnénk. A
Népszámlálás, mint a legtöbb ilyen felmérés, szörnyen sokba került, senkinek
sem mondott semmit, amit még nem tudtak volna - persze, kivéve azt, hogy minden
egyes személynek a Galaxisban 2.4 lába és egy hiénája van. Amikor kiderült,
hogy az egész nyilvánvalóan téves, végül is ki kellett dobni mindent a
szemétre. A hajó csöndesen siklott le a felhők
közül, homályos fényei ízléses szivárványokba csomagolták. Nagyon csendesen
zúgott, olyan zúgással, amely fokozatosan egyre mélyebb és hangosabb lett,
amint közeledett a földhöz, és amely 6 inch magasságban nehéz dobogássá vált. Végül ez is elhallgatott és csend lett. A fedélzeti ajtó kitárult. Lenyílt egy
rövid lépcső. Éles fény áradt ki a nedves éjszakába,
árnyékok mozogtak benne. Egy magas alak tűnt fel a fényben,
körülnézett, hátrahőkölt, majd lesietett a lépcsőn egy nagy bevásárlószatyorral
a kezében. Megfordult és a hajó felé intett. - Köszönöm - kiáltotta - , nagyon kö... Egy éles villámlás félbeszakította. Az
alak teljesen láthatóvá vált, amint még az előző gondolatra reagálva gyorsan
elkezdett keresgélni a műanyag bevásárlószatyorban és észrevette, hogy lyukas. A táskára nagy betűkkel ez volt
nyomtatva: ADÓMENTES MEGA-MARKET, ALFA CENTAURI, PORT BRASTA. OLYAN LEGYÉL,
MINT A HUSZONKETTEDIK ELEFÁNT TÚLFŰTÖTT ÉRTÉKEKKEL AZ ŰRBEN - KIÁLTS! - Várj! - kiáltotta az alak a hajó felé
intve. A lépcső, ami elkezdett visszacsukódni
a kabinba, megállt, ő pedig visszasietett az űrhajóba. Néhány perccel később ismét felbukkant
egy kopott, foszlott törülközővel a kezében, amit a táskájába gyömöszölt. Ismét intett, majd vigyázva magához
szorította a táskát és elkezdett futni a fák felé, menedéket keresve. Mögötte
az űrhajó már elkezdett emelkedni. Villámok cikáztak az égen, a férfi megállt
egy pillanatra majd továbbsietett, megváltoztatva az útvonalát, nagy ívben
elkerülve a fákat. Gyorsan mozgott, ide-oda csúszkálva, összehúzta magát az eső
miatt, ami most úgy esett, egyre növekvő sűrűséggel, mintha az égből cibálnák
lefelé. Az alak vonszolta a lábait a sárban.
Villám dörgött a hegyek fölött. Az alak teljesen fölöslegesen letörölte az esőt
az arcáról és tovább botorkált. Több fény. Most nem villámlott, de több szórt,
halvány fénysugár keresztülsöpört a horizonton, majd kihunyt. Az alak ismét
megtorpant, amikor meglátta a fényeket, majd megszaporázta a lépteit és feléjük
sietett. A talaj emelkedett, egyre meredekebb lett, végül két-három yard után
egy sorompóhoz vezetett. Az alak megállt, megvizsgálta az akadályt, majd
átdobta rajta a táskát, és ő is átmászott. Nehezen ért földet a másik oldalon,
ahol az esőből nagy lendülettel előtűnt egy gép, a lámpái keresztülvilágítottak
az esőfüggönyön. Az alak visszahőkölt, mert a gép egyenesen feléje húzott.
Alacsony, gumós, krumpliszerű valami volt, ami mint egy kicsi, szörföző bálna
simán, fényesen és olajosan csillogva suhant felé; ezenkívül szürke is volt és
rettenetes sebességgel mozgott. Az alak ösztönösen felemelte a kezét,
hogy megvédje magát, de a gép csak lefröcskölte, amint elsöpört mellette, bele
az éjszakába. Csak rövid ideig volt megvilágítva,
amint egy halvány villám cikázott keresztül az égen. De még így is, mielőtt a
gép végképp eltűnt volna, az átázott figura a másodperc töredéke alatt
elolvashatta azt a kis feliratot a gép hátulján. Az alak nyilvánvaló megdöbbenésére a
felirat ez volt: "A másik kocsim is Porsche".
|
|
Hátravan: 40/39 fejezet. |