|
Viszlát, És Kösz A Halakat 3. fejezet
A következő két teherautót nem
Esőistenek vezették, de pontosan ugyanezt tették ők is. Az alak vánszorgott,
vagyis inkább vonszolta magát előre, amíg a hegy véget nem ért, és amíg a
hűtlen zuhatagot maga mögött nem hagyta. Egy idő után az eső csillapodott és a
Hold is előbukkant a felhők mögül egy pillanatra. Egy Renault közeledett, rettenetesen
bonyolult jelekkel mutatva a vánszorgó alaknak, hogy rendes körülmények között
el lenne ragadtatva az ötlettől, hogy fölveszi, de most nem teheti, mert pont
nem arra megy, mint a stoppos - bármilyen irány legyen is az - és biztos benne,
hogy ő ezt megérti. A jelzéssorozatot befejezte egy vidám ne-csüggedj-haver
jelzéssel, hogy elmondja, nagyon reméli, hogy az alak igazán jól érzi magát
dideregve és szinte teljesen átázva, és hogy legközelebb fel fogja venni. Az alak továbbvánszorgott. Egy Fiat
húzott el mellette, és pont ugyanazt csinálta, mint a Renault. Egy Maxi jött az út másik oldalán és
rávillantotta a lámpáit a lassan cammogó alakra. Hogy most ez annyit jelentett:
'Hello', vagy: 'Bocs, de a másik irányba megyünk', vagy: 'Hej, nézzétek, van
ott valaki az esőben, micsoda seggfej', nem volt igazán egyértelmű. A szélvédő
tetején lévő zöld szalag szerint - bármi is az üzenet - Steve-től és Karolától
származik. A vihar elvonult és a villámok távolabbi hegyek fölött morogtak,
úgy, mint amikor valaki azt mondja: 'Ja, és még valami...', de a kezdés után
húsz perccel már el is veszti a vitát. A levegő tisztább volt, az éjszaka
hideg. A hang igazán jól terjedt. Az elhagyott alak, rettenetesen dideregve,
váratlanul egy útelágazáshoz ért, ahol egy mellékút kanyarodott balra. Szemben
az elágazással egy útjelző tábla állt, amihez odasietett, majd lázasan
tanulmányozni kezdte és csak akkor fordult el tőle, amikor egy kocsi elhúzott
mellette. Majd egy másik. Az első teljesen közömbösen suhant el,
a második értelmetlenül rávillantott. Egy Ford Cortina elhúzott, majd
lefékezett. Megtántorodva a meglepetéstől az alak
magához szorította a táskáját és az autó felé sietett, de a Cortina az utolsó
pillanatban felpörgette a gumikat és kilőtt, fel az útra, igazán
szórakoztatóan. Az alak lelassított, majd ott állt
elesetten és csalódottan. A következő napon a Cortina vezetője
kórházba ment, hogy kivetesse a vakbelét, azonban egy igazán szórakoztató csere
miatt a sebész tévedésből a lábát távolította el és mielőtt a vakbélműtétet
újra tervbe vehették volna, a vakbélgyulladás mellé egy mulatságosan súlyos
hashártyagyulladás is kialakult, ami igazságos a maga módján, és amit végül is
elláttak. Az alak továbbvánszorgott. Egy Saab megállt mögötte. A letekert ablakon keresztül kiszólt
egy barátságos hang: - Messziről jössz ? Az alak hátrafordult, majd megállt és
megragadta az ajtókilincset. Az alak, az autó és annak ajtókilincse
mind egy bolygón voltak, aminek Föld volt a neve, és amiről az egész bejegyzés
a Galaxis Útikalauzban ennyi volt: 'Jobbára ártalmatlan'. Azt az embert, aki
ezt írta, Ford Prefectnek hívták, és ebben a pillanatban igen messze volt az
ártalmatlan világtól, messze ült az ártalmatlan bároktól, és véletlenül éppen
bajban volt.
|
|
Hátravan: 40/37 fejezet. |