Viszlát, És Kösz A Halakat

4. fejezet

 Hogy ez most azért történt-e, mert Ford részeg, beteg, vagy öngyilkosan elmebajos volt, ez nem lehetett volna igazán nyilvánvaló egy véletlen szemtanú számára, azonban nem voltak véletlen szemtanúk a Kopasz Kutya Kocsmában, alsóbb déli oldalán El Hantol városnak, ugyanis ez nem az a fajta hely, ahol megengedheted magadnak, hogy véletlenül csinálj dolgokat, ha életben akarsz maradni. Az esetleges szemtanúk szerencsétlen, ügynökszerű szemtanúk lettek volna, alaposan felfegyverkezve, fájdalmas dobogással a fejükben, ami őrült dolgok megtételére készteti őket, ha valami olyat látnak, ami nem tetszik nekik.

Egyfajta kellemetlenül természetes hallgatás öröklődött ezen a helyen, a lehet-hogy-lelőnek hallgatás. Még a gonosz kinézetű madár is abbahagyta a helyi bérgyilkosok nevének és címének felsorolását, pedig ez ingyenes szolgáltatás volt.

Minden szem Ford Prefecten volt. Néhány kocsányon lógott.

Ford a halál megkísértésének azt a módját választotta, hogy megpróbált egy italszámlát kifizetni silány anyagi védelmében egy American Express hitelkártyának, amit sehol sem fogadnak el az ismert Univerzumban.

- Miért aggódtok? - kérdezte vidáman - Az érvényessége miatt? Srácok, hát soha nem hallottatok még a NeoRelativitásról errefelé? A fizika egészen új ága foglalkozik vele. Időtágulási effektus, időleges lelasztatika...

- Nem az érvényessége miatt aggódunk. - mondta a férfi, akinek Ford az előbbi

megjegyzéseket címezte, és aki egy veszélyes csapos volt egy veszélyes városban. A hangja mély, bársonyosan doromboló volt, pont olyan, mint amilyen mély és bársonyosan doromboló hangja van egy ICBM silónak, nyitáskor. Egy hatalmas kéz dobolt a bárpult tetején, könnyedén behorpasztva azt.

- Akkor jó. - mondta Ford, és összepakolta a táskáját, távozni készült. A doboló ujj kinyúlt és könnyedén megpihent Ford vállán. Akadályozta a távozásban.

Bár az ujj egy táblaszerű tenyérhez kapcsolódott, és a tenyér egy bunkósbotszerű alsókarhoz kapcsolódott, az alsókar az égvilágon semmihez sem kapcsolódott, kivéve azt a képszerű érzést, miszerint a kéz a bár iránt érzett heves kutyahűségéhez kapcsolódik, ami az otthona volt. Előzőleg, sokkal hagyományosabb módon a bár eredeti tulajdonosához kapcsolódott, aki halálos ágyán hirtelen az orvostudományra hagyta, azonban az orvostudomány úgy döntött, hogy ki nem állhatja a kinézetét, és visszahagyta a Kopasz Kutya Kocsmára.

Az új csapos nem hitt semmiféle természetfölötti vagy spiritiszta dologban, csak ismert egy hasznos szövetségest, ha valami olyasmit látott. A kezet a bárban. A kéz felvette a rendeléseket, felszolgálta az italokat és halálos volt azokra nézve, akik úgy viselkedtek, mintha el akarnák veszíteni az életüket.

- Nem az érvényessége miatt aggódunk. - ismételte el a csapos, amikor észrevette, hogy Ford Prefect teljes figyelmét élvezi.

- Ezért a darab műanyagért aggódunk.

- Micsoda? - kérdezte Ford. Kissé meghökkentnek tűnt.

- Ez. - mondta a csapos, és felemelte a kártyát, úgy, mintha az egy pici hal lenne, akinek lelke már három hete elrepült arra a Vidékre, Ahol a Halak Örökkön Áldottak.

- Nem fogadjuk el.

Ford egy pillanatig azon tűnF5odött, vajon rájönnek-e arra, hogy semmi más nincs nála amivel fizethetne, de eldöntötte, hogy továbbharcol.

A Testnélküli Kéz könnyedén, de határozottan megragadta Ford vállát.

- De nem értitek - mondta Ford és az arckifejezése lassan változott át kissé meghökkentből égbekiáltóan hitetlenkedővé -, ez egy American Express hitelkártya. Ez a legjobb ismert módja annak, hogy a számláidat rendezd. Nem olvastátok a hirdetésüket?

Ford hangjának vidámsága kezdett a csapos füleire menni. Úgy hangzott, mintha valaki rendíthetetlenül játszana egy szaxofonon egy Háborús Gyászmise legkomorabb tétele alatt.

Az egyik csont Ford vállában a másikhoz kezdett morzsolódni, oly módon, ami azt sugallta, hogy a kéz a fájdalom alapelveit egy magasan képzett hátgerinc-masszőztől tanulta. Ford remélte, hogy elintézi ezt az ügyet, mielőtt a kéz az egyik csontot a vállából testének bármely más csontjához morzsolná. Szerencsére a szorongatott váll nem az volt, amin a táskája lógott.

A csapos Ford elé csúsztatta kártyát.

- Mi még soha - mondta elfojtott vadsággal - nem hallottunk erről a dologról.

Ez igazán meglepő volt.

Ford egy igen komoly számítógépes tévedés által szerezte a kártyát a Föld nevű bolygón töltött 15 éves tartózkodásának vége felé. Hogy a tévedés mennyire volt komoly, azt az American Express Társaság nagyon gyorsan megtudta és az adóhivatal egyre inkább hangos és rémült követelései csak akkor hallgattak el, amikor a Vogonok váratlanul lerombolták az egész bolygót, hogy új hiperűr-bekötőutat építsenek a helyén. Azóta megtartotta, mert hasznosnak találta, hogy egy olyan fizetőeszköz-formát őriz, amit senki sem fogad el.

- Hitel? - kérdezte.

- Aaaarrgh...

Ezt a két szót általában összekapcsolták a Kopasz Kutya Kocsmában.

- Úgy gondolom - zihálta Ford -, ez egy általános vélemény...

Körbepillantott a gyilkosok, stricik, lemezkiadók végrehajtóinak tarka gyülekezetén, akik a homályos fényeken kívül lapítottak a bár árnyékos, belső zugaiban. Mindenfelé néztek, csak éppen Fordra nem, óvatosan megszakítva beszélgetésük fonalát gyilkolásról, kábítószer-kereskedelemről, lemezkiadási üzletről. Mindnyájan tudták, mi fog történni, és nem akarták nézni, mert azt is tudták, hogy az el fogja őket szakítani az innivalójuktól.

- Meghalsz, fiú. - morogta halkan a csapos, és ez nyilvánvalónak tűnt.

Valaha ki volt akasztva a Bárban egy felirat: 'Kérjük, ne kérjen hitelt, mert egy szájbaverés ilyenkor gyakran előfordul', azonban ezt pontosították, és kicserélték egy megfelelőbbre: 'Kérjük, ne kérjen hitelt, mert az, hogy egy barbár madár a torkát szétmarcangolja, miközben egy testnélküli kéz a fejét a pulthoz csapkodja, gyakran előfordul.' Bár így teljesen elrontották a feliratot és különben sem volt meg hozzá ugyanaz a keret, hát ismét levették. Az volt az érzésük, hogy a történet magától is terjed, és valóban terjedt is.

- Hannézzem meg újra azt a számlát! - mondta Ford. Felvette, és gondosan tanulmányozta, mialatt a csapos kárörvendő tekintettel nézte, és a madár, aki éppen egy újabb strigulát vésett a karmával a pultba, ugyanolyan kárörvendő tekintettel nézte.

Egy igazán hosszú papírdarab volt.

Az alján egy olyan számmal, ami egyike volt azoknak a komoly számoknak, amiket sztereokészülékek alján látunk, és amiket oly hosszú ideig tart leírni a bejelentőlapra. Végül is egész nap a bárban volt és egy csomó buborékos vacakot megivott, és rettenetesen sok kört fizetett az összes bérgyilkosnak, stricinek és a lemezkiadók végrehajtóinak, akik most hirtelen nem emlékeztek rá, hogy kicsoda.

Halkan megköszörülte a torkát és megütögette a csomagját. Amiben, a legjobb tudomása szerint, semmi sem volt. A bal kezét lazán, de határozottan a félig nyitott táska fülén hagyta. A Testnélküli Kéz megújította a szorongatást a jobb vállán.

- Figyelj. - mondta a csapos és úgy tűnt, az arca gonoszul rángatózik - Volt egy hírem, amin elgondolkozhattál. Érted, ugye?

Ez az - gondolta Ford - nincs más megoldás. Elfogadta a szabályokat, ki akarta fizetni a számlát, és visszautasították. És most életveszélyben volt.

- Nos - mondta csendesen -, ha ez a híre...

Hirtelen kinyitotta a táskáját, kicsapta belőle a pultra az Útikalauzát és egy hivatalos kártyát, miszerint ő az Útikalauz utazó munkatársa, és egyáltalán nincs neki megengedve az, amit éppen most csinál.

- Akar egy dicsérő cikkelyt?

A csapos arca megállt rángatózás közben, a madár karma megállt vésés közben. A kéz lassan engedett a szorításból.

- Az - mondta a csapos kiszáradt torokkal, alig hallhatóan - jó lenne, uram.

 Hátravan:  40/36 fejezet.

Lap tetejére

<<<   5. Fejezet   >>>